"Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;" (1Pét. 2,9)

Sokan közülünk az élete nagy részét azzal töltik, hogy elérjék, hogy mások elfogadják őket. Azt szeretnénk, hogy elfogadjanak minket a szüleink, a párunk, a partnerünk, azok az emberek, akiket tisztelünk, sőt, még azok is, akiket irigylünk. A vágy, hogy elfogadjanak, a legkülönfélébb dologra tud minket ösztönözni: hatással van arra, hogy milyen ruhát viselünk, hogy milyen autónk van, hogy milyen házat veszünk, sőt még arra is, hogy milyen karriert választunk magunknak.

Egyetértesz azzal, hogy az emberek sokszor a legőrültebb dolgokra is képesek, csak hogy mások elfogadják őket? Emlékszel, mikor kicsi voltál, alig vártad hogy a tömegben valaki azt mondja neked "fogadjunk, hogy nem mered?”  és te ezután valami hülyeséget tettél. Megtetted, mivel a vágy, hogy elfogadjanak erősebb volt benned, mint az, hogy megőrizd a testi épséged. Emlékszel, milyen jó érzés volt,  amikor gyerekként fociztatok és játékosokat választottak a csapatba, és egy jó játékos épp téged választott? És arra emlékszel, amikor már szinte mindenkit kiválasztottak és milyen rossz érzés volt az utolsó két-három emberrel ott ácsorogni, és várni, hogy végre rád essen a választás?

Szeretjük azt érezni, hogy elfogadnak minket.

Az, hogy kiválasztott vagy, nagyban befolyásolja az önértékelésedet. Az 1Péter 2,9 azt mondja, hogy  "Választott nemzet vagytok". Ennek növelnie kell az önbecsülésedet!  Krisztus elfogadott téged - függetlenül a teljesítményedtől, hogy mit nyertél el, vagy mit érdemeltél ki.  Isten egyszerüen azt mondja: "Én téged választottalak".

Már lehet, hogy elfogadtad Jézust, de belegondoltál már valaha abba, hogy Krisztus is elfogadott  téged? Neked ezt nem kell kiérdemelned, nem kell bizonyítanod sem.

"Ha apám, anyám elhagyna is, az ÚR magához fogad engem" (Zsolt.27,10).  Az igazság az, hogy néhanyatoknak olyanok voltak a szülei, hogy soha nem lehetett nekik eleget tenni. Nem számít mit tettél, soha nem volt elég jó. Ha hármast kaptál az iskolában, akkor nekik a négyes kellett. Ha négyest kaptál, nekik az ötös kellett. Ha pedig ötöst, akkor ők a csillagos ötösnek jobban örültek volna.

A gond az, hogy sokan közületek még a mind a mai napig megpróbálnak bizonyítani a szüleiknek. Még mindig azért harcoltok, hogy a szüleitek elfogadjanak benneteket, de nagy valószínűséggel már nem fogjátok megkapni az elismerésüket, ha eddig még nem kaptátok meg, mivel nekik is ugyanez a problémájuk, ők sem kaptak anno elismerést a szüleiktől. A jó hír az, hogy neked erre nincs szükséged ahhoz, hogy boldog légy! A világon 6 milliárd ember él. Lehet, hogy ez a két ember nem kedvel téged, és akkor mi van? Isten családjának tagjaként, téged maga Isten fogadott el!

Beszéljetek róla

•   Te mire alapozod az önértékelésedet?
•   Hogyan hat rád fizikailag az, hogy arra vágysz, hogy mások elfogadjanak? Hogyan hat ez rád érzelmileg és lelkileg?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.09.01)

Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére. Róma 15:7

Akarsz -e egészséges, erőteljes és növekedő gyülekezetet? Szerinted mit kell tennünk ehhez? Le kell váltani a pásztort? Új énekeket kell énekelni? Új épületre van szükség? Lehet, hogy nem ezek a legfontosabb részei a megújulásnak. Hogyha vágysz egy olyan közösségre, amiben dinamizmus van, többek között arra van szükség, hogy valóban megváltozzon az emberek élete, akik odajárnak, és azoké, akik betévednek, barátkoznak a gyülekezettel.

Nagyon lényeges, hogy igazi szeretet égjen a szívekben, ami képes áthidalni társadalmi,  korosztálybeli, nemi, faji, és mindenféle ellentétet. Hogyha Isten ereje, és jelenléte nyilvánvalóvá válik csodák és a lelki ajándékok működésén keresztül, az dinamizmust hoz. A tiszta szívű, igazi keresztények szent életben járnak, és ez a szentség, ez a tisztaság jelentheti az alapját a kapcsolati légkörnek, és bárminek, ami közöttük történik.

Ez csupán néhány terület, amiken elgondolkozhatunk, a kérdés viszont az, hogy mit jelentenek ezek a nagy szavak a mindennapjainkban? Hogyan lehet mindezt elkezdeni, praktikus szemszögből?

Alapvetően fontos alapelv, hogy amikor munkálkodni kezdesz, ugyan bízhatsz benne, hogy Isten mások szívét is elindítja, elsősorban azonban a fókuszt (emberi szinten) önmagadon kell tartanod. Legyél Te példa, legyél Te magad a változás – és nem csupán szavakban, hanem tettekben is!

Egy fontos terület lehet például a tisztelet kérdése. Hogyha másokat értékelsz, szeretsz és tisztelsz, az örömöt, áldást jelent Neked és másoknak is.

Gondolj most 3 emberre, akit igazán tisztelsz! Miért tekintesz így rájuk? Van olyan személy, akit nehéz tisztelned?

Korunkban a tisztelet és a tekintély válságát éljük. Könnyen lehet, hogy nem új keletű a probléma, mégis lépten-nyomon találkozhatunk vele. Tisztelni valakit annyit tesz, mint elismerni az értékét. Más iránt érzett elismerésünknek, megbecsülésünknek magatartásunkban és cselekedeteinkben kinyilvánított érzése.

Fontos meglátnunk, hogy középponti szerepe van annak, kit tisztelünk és milyen módon! Tiszteled Istent? Hogyha Őt tiszteled, ebből mi fakad számodra? Tiszteled a tanárodat, főnöködet, lelkipásztorodat, vagy azt a vezetőt, aki más miatt „feletted van”?

Hogyha másokat értékelsz, szeretsz és tisztelsz, az örömöt, áldást jelent Neked és másoknak is.

 (Mivel a purposedriven.com anyaoldalunkról 2 napi anyag hiányzik, ezért ez egy "eredeti magyar írás" :) )

"Mármost, gyermekeim, maradjatok meg őbenne, hogy amikor megjelenik, bizalmunk legyen iránta, és meg ne szégyenítsen minket eljövetelekor." (1János 2:28)

Mindannyian elkövetünk hibákat. Mindannyian bántunk már meg valamit. A magam elé támasztott elvárásokat sem tudom megütni, és még kevésbé Isten tökéletes szintjét. Mit teszünk akkor, ha kevésnek érezzük magunkat?

Nemrégiben hallottam egy pszichológust nyilatkozni a rádióban. Egy fiú telefonált be és öntötte ki a szívét arról, hogy milyen bűntudatot érez a hibák miatt, amiket elkövetett. "Hogyan tudnék megszabadulni a bűntudatomtól?" - kérdezte a fiú. A pszihológus így válaszolt: "Nem tud. Meg kell tanulnia vele élni!". Ekkor majdnem rákiabáltam a rádióra: "Állj csak meg! Add meg ennek a fiúnak a számát! Nem is kell az egész életét bűntudattal leélnie!"

Nincs egyetlen olyan ok sem, amiért a bűntudatunkkal kellene leélnünk az életünket. Isten megmutatta, hogy szabadulhatunk meg ettől. A megoldás a megvallás. Isten megígérte, hogy ha megvalljuk a bűneinket, akkor megbocsájt rögtön, teljesen, ingyen, és a jövőre nézve is. Ha egy keresztény bűntudatban él, akkor nem veszi el azt az ajándékot, amiért Krisztus a kereszten szenvedett.

Add át Istennek a bűntudatodat. Ha ezt megteszed, ha bűnbocsánatot kérsz tőle, akkor megtetted az első lépést a vele való kapcsolathoz.

Isten meg akar bocsájtani neked. Nem kell bocsánatért könyörögnöd és száz penitenciával esdekelned az Úr előtt. Nem kell alkudoznod vele: "Uram, ha megbocsájtasz, akkor nem teszem meg soha többé." Nem kell fogadkoznod: "Uram, ha megbocsájtasz, akkor mindig olvasni fogom a Bibliámat."

Egyszerűen hidd el, hogy Isten megbocsátott neked.
 

(2010.08.25. Daily Hope by Rick Warren)

"Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben." Róm 12, 18

Észrevetted, hogy vannak emberek, akiknek nem tudsz a kedvére lenni? Nem számít, mit teszel, mennyire próbálkozol, vagy milyen kedves vagy velük. Egyszerűen nem tudsz mindenki kedvére lenni.

A Biblia azonban azt mondja, hogy nem is kell mindenkinek tetszened.
"Veszélyt rejt magában, ha azzal foglalkozol, mások mit gondolnak rólad" LB Péld 29, 25 -szabad fordítás

Érzelmi csapdába kerülsz, amikor azon aggódsz, mások mit gondolnak rólad. Olyan dolgokat veszünk, amikre nincs szükségünk, azon a pénzen, ami nincs is meg, hogy aztán olyan embereket kápráztassunk el, akiket nem is kedvelünk – mindezt csupán azért, mert úgy gondoljuk, hogy minket mindenkinek kedvelnie kell, ahhoz, hogy boldogok legyünk. Ez ostobaság!

Jézus azt mondja: „...nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem."  Jn 5,30 . Még Jézus sem törekedett arra, hogy mindenkivel megkedveltesse magát. Egyesek azt szeretnék, ha esne az eső. Mások azt szeretnék, ha nem esne. Egyszer Texasban kőolajiparban dolgozó embereknek tanítottam. Ők azt szerették volna, ha felmegy az olaj ára, mi pedig azt reméltük, leesik.  Még Isten sem tehet mindenki kedvére. Csak a bolond próbálja megtenni azt, amire Isten sem törekszik.

A Lk 6, 26-ban Jézus azt mondja: „Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember…” Valószínűleg azért, mert az egyetlen alkalom, amikor mindenki jót mond rólad, az a temetésed!

Mindegyre talákozok olyan keresztényekkel, akik olyan emberekkel kénytelenek együttélni, akik megőrjítik őket. Minden nap szembesülök valakivel, aki egy EKK (extra kegyelem kéretik). Azt állítják: „Próbáltam megbékélni azzal a személlyel, de elbuktam, és annyira bűntudatom van”. A valóság az, hogy ez nem biztos, hogy a te hibád. Lehet, hogy a személy, akivel békességre próbálsz jutni, rendkívül nehéz eset.

Tedd azt a személyt az Úr kezébe, és arra összpontosíts, hogy Isten tetszésére legyél.

Daily Hope by Rick Warren, 2010. augusztus 17.