"Ha Isten azt mondja a választottairól, hogy elfogadja őket, akkor ki emelhet vádat ellenük? Vagy elítélheti-e őket bárki? Egyáltalán nem! " Róma 8:33-34 szó szerinti fordítása

Legtöbben egész életünket azzal töltjük, hogy megpróbáljuk elnyerni az elfogadást. Meg akarjuk kapni a szüleinktől,  társainktól, emberektől, akiket tisztelünk és talán még azoktól is, akikre irigyek vagyunk. Az ösztön, hogy elfogadjanak bennünket, egy olyan mély ösztön, amely hatással lehet arra, hogy milyen ruhát viselsz, milyen autót vezetsz, milyen házat veszel és még arra is, hogy milyen karriert választasz.

Emlékezz vissza, hogy gyermekként mennyire a középpontban akartál lenni azért, hogy valaki azt mondja neked "Merd megtenni ezt" és olyat javasolt, ami butaság volt vagy veszélyeztette a személyes biztonságodat. De te így is megtetted, mert az elfogadás utáni vágyad kiütötte a biztonság utáni vágyadat. 

Megtesszük, mert szeretjük az elfogadottság érzését. Amikor elfogadnak, az hihetetlen dolgokat jelent az önbecsülésednek. Az igazság az, hogy Jézus elfogad téged, és ez az elfogadás nem a teljesítményeden alapszik. Valójában, talán befogadtad Krisztust az életedbe, de felismerted-e azt, hogy azért tudtad megtenni, mert Jézus elfogadott téged? Nem kell kiérdemelned az elfogadását, nem kell bizonyítanod számára.

Abba kell hagynunk ezt a gondolkodást: "Van egy engesztelhetetlen Isten ott fenn és nekem jó embernek kell lennem azért, hogy elfogadjon." Isten, Jézus Krisztus által, már elfogadott téged. Ez a jó hír!

Beszéljünk róla:

• Az a tudat, hogy Isten elfogad téged, szabaddá tesz attól, hogy mindig a mások általi elfogadás miatt aggódj.  Miért kellene, hogy zavarjon a kritika, ha a világ teremtője elfogad téged?
• Az a tudat, hogy Isten elfogad téged, segít neked elfogadni másokat: "Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére." Róma 15:7 

Daily Hope by Rick Warren, 2013. 01. 31.

„Az Ige testté lett, és közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” János 1:14

Isten szeretete bensőséges és személyes. Ő közel jött hozzánk Krisztusban, és ez azt jelenti, hogy többé nem rejtegethetjük előle a tökéletlenségünket és a hibáinkat. Minden hibánkat ismeri.

Ez az Isteni példaadás azt jelenti, hogy nekünk is bensőségesen és személyesen kellene szeretnünk egymást, túllátni egymás hibáin és gyengeségein, mintegy Isten kezének munkáit látva egymásban; tudva azt, hogy nekünk is vannak hibáink és gyengeségeink, de ennek ellenére Isten még a mi életünkben is aktívan munkálkodik.

Ha tudjuk és hisszük azt, hogy Isten feltételek nélkül szeret minket, akkor nem kell többé a hibáink miatt aggódnunk; akkor nem a félelmeinkhez kell igazodnunk, hanem Krisztushoz (Róma 12:2). Ha nem hisszük el, hogy Isten feltételek nélkül szeret, akkor megpróbálunk majd olyan álarcok mögé elrejtőzni, amelyek tökéletesnek és hibátlannak mutatnak minket. De amikor álarcok mögé rejtőzünk, tulajdonképpen Isten tervét szabotáljuk – hiszen ő látni szeretne minket; azt, ahogyan szeretet-közösségben élünk.

Az igazság tehát az, hogy Isten szeretete tökéletes, és szeretné elfedni minden hibánkat Jézus Krisztusban.

Isten sokkal nagyobb annál, hogy egyszerűen csak felállítsa a diagnózist a problémáinkról, vagy éppen elítélné a hibáinkat (Zsoltárok 130:10); ehelyett közel jön hozzánk, és életünk minden elrontott területére megoldást kínál:

• Az ürességbe teljességet és megelégedettséget hoz (Kolossé 2:9-10)
• A szükségben támogat (Filippi 4:19)
• A halálból életre kelt (Efézus 2:1, 5)
• Az eltaszítottságból újra közel hoz (Róma 5:10-11)
• A tökéletlen életbe tökéletes szeretetet hoz (1János 4:10)

Minél inkább tudatában vagyunk Isten szeretetének, annál kevésbé leszünk öntudatosak. Egyre kevesebb időt és energiát fektetünk majd abba, hogy tökéletesnek tűnjünk és az életünk olyan legyen, mint amilyennek mi szeretnénk látni. Ehelyett több energiát fektetünk abba, hogy más emberek felé szolgáljunk, létrehozva egy  - ugyan tökéletlen – közösséget, amelyet Isten szeretete jár át.

Beszéljünk róla:

• Kérdezd meg magadtól: mi tart vissza attól, hogy egy valódi közösséghez csatlakozzak?

(Daily Hope by Jon Walker, 2012.10.13)

"Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;" (1Pét. 2,9)

Sokan közülünk az élete nagy részét azzal töltik, hogy elérjék, hogy mások elfogadják őket. Azt szeretnénk, hogy elfogadjanak minket a szüleink, a párunk, a partnerünk, azok az emberek, akiket tisztelünk, sőt, még azok is, akiket irigylünk. A vágy, hogy elfogadjanak, a legkülönfélébb dologra tud minket ösztönözni: hatással van arra, hogy milyen ruhát viselünk, hogy milyen autónk van, hogy milyen házat veszünk, sőt még arra is, hogy milyen karriert választunk magunknak.

Egyetértesz azzal, hogy az emberek sokszor a legőrültebb dolgokra is képesek, csak hogy mások elfogadják őket? Emlékszel, mikor kicsi voltál, alig vártad hogy a tömegben valaki azt mondja neked "fogadjunk, hogy nem mered?”  és te ezután valami hülyeséget tettél. Megtetted, mivel a vágy, hogy elfogadjanak erősebb volt benned, mint az, hogy megőrizd a testi épséged. Emlékszel, milyen jó érzés volt,  amikor gyerekként fociztatok és játékosokat választottak a csapatba, és egy jó játékos épp téged választott? És arra emlékszel, amikor már szinte mindenkit kiválasztottak és milyen rossz érzés volt az utolsó két-három emberrel ott ácsorogni, és várni, hogy végre rád essen a választás?

Szeretjük azt érezni, hogy elfogadnak minket.

Az, hogy kiválasztott vagy, nagyban befolyásolja az önértékelésedet. Az 1Péter 2,9 azt mondja, hogy  "Választott nemzet vagytok". Ennek növelnie kell az önbecsülésedet!  Krisztus elfogadott téged - függetlenül a teljesítményedtől, hogy mit nyertél el, vagy mit érdemeltél ki.  Isten egyszerüen azt mondja: "Én téged választottalak".

Már lehet, hogy elfogadtad Jézust, de belegondoltál már valaha abba, hogy Krisztus is elfogadott  téged? Neked ezt nem kell kiérdemelned, nem kell bizonyítanod sem.

"Ha apám, anyám elhagyna is, az ÚR magához fogad engem" (Zsolt.27,10).  Az igazság az, hogy néhanyatoknak olyanok voltak a szülei, hogy soha nem lehetett nekik eleget tenni. Nem számít mit tettél, soha nem volt elég jó. Ha hármast kaptál az iskolában, akkor nekik a négyes kellett. Ha négyest kaptál, nekik az ötös kellett. Ha pedig ötöst, akkor ők a csillagos ötösnek jobban örültek volna.

A gond az, hogy sokan közületek még a mind a mai napig megpróbálnak bizonyítani a szüleiknek. Még mindig azért harcoltok, hogy a szüleitek elfogadjanak benneteket, de nagy valószínűséggel már nem fogjátok megkapni az elismerésüket, ha eddig még nem kaptátok meg, mivel nekik is ugyanez a problémájuk, ők sem kaptak anno elismerést a szüleiktől. A jó hír az, hogy neked erre nincs szükséged ahhoz, hogy boldog légy! A világon 6 milliárd ember él. Lehet, hogy ez a két ember nem kedvel téged, és akkor mi van? Isten családjának tagjaként, téged maga Isten fogadott el!

Beszéljetek róla

•   Te mire alapozod az önértékelésedet?
•   Hogyan hat rád fizikailag az, hogy arra vágysz, hogy mások elfogadjanak? Hogyan hat ez rád érzelmileg és lelkileg?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.09.01)

Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére. Róma 15:7

Akarsz -e egészséges, erőteljes és növekedő gyülekezetet? Szerinted mit kell tennünk ehhez? Le kell váltani a pásztort? Új énekeket kell énekelni? Új épületre van szükség? Lehet, hogy nem ezek a legfontosabb részei a megújulásnak. Hogyha vágysz egy olyan közösségre, amiben dinamizmus van, többek között arra van szükség, hogy valóban megváltozzon az emberek élete, akik odajárnak, és azoké, akik betévednek, barátkoznak a gyülekezettel.

Nagyon lényeges, hogy igazi szeretet égjen a szívekben, ami képes áthidalni társadalmi,  korosztálybeli, nemi, faji, és mindenféle ellentétet. Hogyha Isten ereje, és jelenléte nyilvánvalóvá válik csodák és a lelki ajándékok működésén keresztül, az dinamizmust hoz. A tiszta szívű, igazi keresztények szent életben járnak, és ez a szentség, ez a tisztaság jelentheti az alapját a kapcsolati légkörnek, és bárminek, ami közöttük történik.

Ez csupán néhány terület, amiken elgondolkozhatunk, a kérdés viszont az, hogy mit jelentenek ezek a nagy szavak a mindennapjainkban? Hogyan lehet mindezt elkezdeni, praktikus szemszögből?

Alapvetően fontos alapelv, hogy amikor munkálkodni kezdesz, ugyan bízhatsz benne, hogy Isten mások szívét is elindítja, elsősorban azonban a fókuszt (emberi szinten) önmagadon kell tartanod. Legyél Te példa, legyél Te magad a változás – és nem csupán szavakban, hanem tettekben is!

Egy fontos terület lehet például a tisztelet kérdése. Hogyha másokat értékelsz, szeretsz és tisztelsz, az örömöt, áldást jelent Neked és másoknak is.

Gondolj most 3 emberre, akit igazán tisztelsz! Miért tekintesz így rájuk? Van olyan személy, akit nehéz tisztelned?

Korunkban a tisztelet és a tekintély válságát éljük. Könnyen lehet, hogy nem új keletű a probléma, mégis lépten-nyomon találkozhatunk vele. Tisztelni valakit annyit tesz, mint elismerni az értékét. Más iránt érzett elismerésünknek, megbecsülésünknek magatartásunkban és cselekedeteinkben kinyilvánított érzése.

Fontos meglátnunk, hogy középponti szerepe van annak, kit tisztelünk és milyen módon! Tiszteled Istent? Hogyha Őt tiszteled, ebből mi fakad számodra? Tiszteled a tanárodat, főnöködet, lelkipásztorodat, vagy azt a vezetőt, aki más miatt „feletted van”?

Hogyha másokat értékelsz, szeretsz és tisztelsz, az örömöt, áldást jelent Neked és másoknak is.

 (Mivel a purposedriven.com anyaoldalunkról 2 napi anyag hiányzik, ezért ez egy "eredeti magyar írás" :) )