Akarsz -e egészséges, erőteljes és növekedő gyülekezetet? Szerinted mit kell tennünk ehhez? Le kell váltani a pásztort? Új énekeket kell énekelni? Új épületre van szükség? Lehet, hogy nem ezek a legfontosabb részei a megújulásnak. Hogyha vágysz egy olyan közösségre, amiben dinamizmus van, többek között arra van szükség, hogy valóban megváltozzon az emberek élete, akik odajárnak, és azoké, akik betévednek, barátkoznak a gyülekezettel.

Nagyon lényeges, hogy igazi szeretet égjen a szívekben, ami képes áthidalni társadalmi,  korosztálybeli, nemi, faji, és mindenféle ellentétet. Hogyha Isten ereje, és jelenléte nyilvánvalóvá válik csodák és a lelki ajándékok működésén keresztül, az dinamizmust hoz. A tiszta szívű, igazi keresztények szent életben járnak, és ez a szentség, ez a tisztaság jelentheti az alapját a kapcsolati légkörnek, és bárminek, ami közöttük történik.

Ez csupán néhány terület, amiken elgondolkozhatunk, a kérdés viszont az, hogy mit jelentenek ezek a nagy szavak a mindennapjainkban? Hogyan lehet mindezt elkezdeni, praktikus szemszögből?

Alapvetően fontos alapelv, hogy amikor munkálkodni kezdesz, ugyan bízhatsz benne, hogy Isten mások szívét is elindítja, elsősorban azonban a fókuszt (emberi szinten) önmagadon kell tartanod. Legyél Te példa, legyél Te magad a változás – és nem csupán szavakban, hanem tettekben is!

Egy fontos terület lehet például a tisztelet kérdése. Hogyha másokat értékelsz, szeretsz és tisztelsz, az örömöt, áldást jelent Neked és másoknak is.

Gondolj most 3 emberre, akit igazán tisztelsz! Miért tekintesz így rájuk? Van olyan személy, akit nehéz tisztelned?

Korunkban a tisztelet és a tekintély válságát éljük. Könnyen lehet, hogy nem új keletű a probléma, mégis lépten-nyomon találkozhatunk vele. Tisztelni valakit annyit tesz, mint elismerni az értékét. Más iránt érzett elismerésünknek, megbecsülésünknek magatartásunkban és cselekedeteinkben kinyilvánított érzése.

Fontos meglátnunk, hogy középponti szerepe van annak, kit tisztelünk és milyen módon! Tiszteled Istent? Hogyha Őt tiszteled, ebből mi fakad számodra? Tiszteled a tanárodat, főnöködet, lelkipásztorodat, vagy azt a vezetőt, aki más miatt „feletted van”?

Hogyha másokat értékelsz, szeretsz és tisztelsz, az örömöt, áldást jelent Neked és másoknak is.

 (Mivel a purposedriven.com anyaoldalunkról 2 napi anyag hiányzik, ezért ez egy "eredeti magyar írás" :) )

"Mármost, gyermekeim, maradjatok meg őbenne, hogy amikor megjelenik, bizalmunk legyen iránta, és meg ne szégyenítsen minket eljövetelekor." (1János 2:28)

Mindannyian elkövetünk hibákat. Mindannyian bántunk már meg valamit. A magam elé támasztott elvárásokat sem tudom megütni, és még kevésbé Isten tökéletes szintjét. Mit teszünk akkor, ha kevésnek érezzük magunkat?

Nemrégiben hallottam egy pszichológust nyilatkozni a rádióban. Egy fiú telefonált be és öntötte ki a szívét arról, hogy milyen bűntudatot érez a hibák miatt, amiket elkövetett. "Hogyan tudnék megszabadulni a bűntudatomtól?" - kérdezte a fiú. A pszihológus így válaszolt: "Nem tud. Meg kell tanulnia vele élni!". Ekkor majdnem rákiabáltam a rádióra: "Állj csak meg! Add meg ennek a fiúnak a számát! Nem is kell az egész életét bűntudattal leélnie!"

Nincs egyetlen olyan ok sem, amiért a bűntudatunkkal kellene leélnünk az életünket. Isten megmutatta, hogy szabadulhatunk meg ettől. A megoldás a megvallás. Isten megígérte, hogy ha megvalljuk a bűneinket, akkor megbocsájt rögtön, teljesen, ingyen, és a jövőre nézve is. Ha egy keresztény bűntudatban él, akkor nem veszi el azt az ajándékot, amiért Krisztus a kereszten szenvedett.

Add át Istennek a bűntudatodat. Ha ezt megteszed, ha bűnbocsánatot kérsz tőle, akkor megtetted az első lépést a vele való kapcsolathoz.

Isten meg akar bocsájtani neked. Nem kell bocsánatért könyörögnöd és száz penitenciával esdekelned az Úr előtt. Nem kell alkudoznod vele: "Uram, ha megbocsájtasz, akkor nem teszem meg soha többé." Nem kell fogadkoznod: "Uram, ha megbocsájtasz, akkor mindig olvasni fogom a Bibliámat."

Egyszerűen hidd el, hogy Isten megbocsátott neked.
 

(2010.08.25. Daily Hope by Rick Warren)

"Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben." Róm 12, 18

Észrevetted, hogy vannak emberek, akiknek nem tudsz a kedvére lenni? Nem számít, mit teszel, mennyire próbálkozol, vagy milyen kedves vagy velük. Egyszerűen nem tudsz mindenki kedvére lenni.

A Biblia azonban azt mondja, hogy nem is kell mindenkinek tetszened.
"Veszélyt rejt magában, ha azzal foglalkozol, mások mit gondolnak rólad" LB Péld 29, 25 -szabad fordítás

Érzelmi csapdába kerülsz, amikor azon aggódsz, mások mit gondolnak rólad. Olyan dolgokat veszünk, amikre nincs szükségünk, azon a pénzen, ami nincs is meg, hogy aztán olyan embereket kápráztassunk el, akiket nem is kedvelünk – mindezt csupán azért, mert úgy gondoljuk, hogy minket mindenkinek kedvelnie kell, ahhoz, hogy boldogok legyünk. Ez ostobaság!

Jézus azt mondja: „...nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem."  Jn 5,30 . Még Jézus sem törekedett arra, hogy mindenkivel megkedveltesse magát. Egyesek azt szeretnék, ha esne az eső. Mások azt szeretnék, ha nem esne. Egyszer Texasban kőolajiparban dolgozó embereknek tanítottam. Ők azt szerették volna, ha felmegy az olaj ára, mi pedig azt reméltük, leesik.  Még Isten sem tehet mindenki kedvére. Csak a bolond próbálja megtenni azt, amire Isten sem törekszik.

A Lk 6, 26-ban Jézus azt mondja: „Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember…” Valószínűleg azért, mert az egyetlen alkalom, amikor mindenki jót mond rólad, az a temetésed!

Mindegyre talákozok olyan keresztényekkel, akik olyan emberekkel kénytelenek együttélni, akik megőrjítik őket. Minden nap szembesülök valakivel, aki egy EKK (extra kegyelem kéretik). Azt állítják: „Próbáltam megbékélni azzal a személlyel, de elbuktam, és annyira bűntudatom van”. A valóság az, hogy ez nem biztos, hogy a te hibád. Lehet, hogy a személy, akivel békességre próbálsz jutni, rendkívül nehéz eset.

Tedd azt a személyt az Úr kezébe, és arra összpontosíts, hogy Isten tetszésére legyél.

Daily Hope by Rick Warren, 2010. augusztus 17.

"...fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által." (Efézus 1:5.)

Sokan arra építjük az önbecsülésünket, amit mások gondolnak rólunk, s ezért keményen dolgozunk azon, hogy elfogadjanak minket. Megvásárolunk dolgokat, viselünk dolgokat, csatlakozunk dolgokhoz – kizárólag azért, hogy a családunk, a barátaink, a munkatársaink, a feletteseink elfogadjanak.

A mai igevers azonban azt mondja, hogy Isten már elfogadott minket Krisztusban.

Mondja-e Isten, hogy ki kell érdemelned az elfogadását? Egyáltalán képes lennél kiérdemelni? Nem. A Biblia csak azt mondja: Isten elfogadott.

Ha hívő vagy, már befogadtad a szívedbe Jézust. De vajon megértetted, hogy Isten is elfogadott téged? Feltétel nélkül szeret, és azért fogad el, aki vagy.

A Zsoltárok 27,10 azt írja: „Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem.”

Néhányan olyan szülők mellett nőttek föl, akiknek soha semmi nem volt elég. A tökéletességet várták el. Nem számított, milyen keményen próbálkoztál, soha nem tudtad kivívni a megbecsülésüket. Ha négyest kaptál, ők ötöst akartak. Ha ötöst kaptál, ők csillagos ötösre vágytak. Mindegy volt, mit tettél, az soha, soha nem volt nekik elég. Még ma is ezért küzdesz, hogy kivívd a szeretetüket és a megbecsülésüket.

Ha ez igaz rád – akár a szüleiddel, akár bárki mással kapcsolatban, akinek a tetszését mindig próbáltad kivívni –, tudnod kell két dolgot:

1. Legnagyobb valószínűség szerint soha nem fogod tudni elnyerni a megbecsülésüket és a szeretetüket. Nem azért, amilyen te vagy, hanem azért, amilyenek ők.

2. Nincs is szükséged a megbecsülésükre, mert Istennek így is jó vagy. Nem kell a megbecsülésük ahhoz, hogy boldog lehess.

Annyira felszabadító ezt megérteni. Csak egyetlen személy szeretetére és megbecsülésére van szükséged, és azt már megkaptad: Isten azt mondja, hogy elfogad ilyennek!

(Daily Hope by Rick Warren, 2010. július 26.)