“Én nem cselekszem magamtól; hanem annak az akaratát (az Atyáét) cselekszem, aki elküldött engem.” (János 5:30, GNT fordítás)

 

 

 

 

Nem tudsz mindenkinek a kedvében járni. Az élet egyik legnagyobb igazsága ez. Ha még nem tanultad ezt meg, akkor az életed hátralévő részében küzdeni fogsz a stressz ellen. Ugyanis ha az egyiknek jársz a kedvében, akkor a másik duzzog; ha meg a másiknak jász a kedvében, akkor meg az első duzzog. Egyik percben hős vagy, a másikban meg egy nulla.

Még Isten sem tud mindenkinek örömet szerezni, vagy a kedvében járni. Gondolj csak a sportesemények sorozatára, ahol a felek mindkét oldalon a győzelemért imádkoznak. Csupán egyik csapat nyerheti meg a játékot. Egyik ember esőért imádkozik; a másik havazásért; ám csupán egyikük imája kerül megválaszolásra.

Ha Isten nem tud mindenkinek a kedvében járni, akkor bolondság hogy mi megpróbáljuk ezt.

A stressz folyton a nyomodban lesz, ha nem tudod, hogy kinek az elismerése szerint élj.

Jézus lemodellezi ezt nekünk. Megosztottam veletek Jézusnak hét elvét a stresszkezelésről. Tegnap az önazonossság elvéről beszéltünk.

A következő a motiváció elve. Tudnod kell miért ( és fontosabb, hogy kinek az elismeréséért, jóváhagyásáért) élsz.

Jézus példázza ezt nekünk a János 5:30-ban, amikor ezt mondja: “Én nem cselekeszem magamtól; hanem annak az akaratát (az Atyáét) cselekszem, aki elküldött engem.” (GNT fordítás)

Jézus nem próbálta megnyerni a népszerűségi versenyt. Egy közönségnek élt. Sokféle módon egyszerű életet élt. Csupán azt tette, amiért Isten a földre helyezte, hogy azt megtegye.

Jézus soha nem hagyta, hogy mások elismerése, vagy elutasítása irányítsa őt; és ez része annak, amiért stresszmentesen élt.

Tulajdonképpen Jézus emlékeztet bennünket a Lukács 16:13-ban, hogy : “Senki sem szolgálhat két úrnak.” Nem élhetsz mások jóváhagyása szerint, és Isten jóváhagyása szerint egyszerre. Kinek a jóváhagyása, elismerése szerint élsz?

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Miként okoztak, vagy hoztak stresszt a számodra fontos emberek életében, a nem helyén kezelt, vagy a nem helyükön lévő motivációk?
• Melyek azok a helytelen motivációk, melyek számodra okoztak stresszes időszakot?
• Milyen gyakorlati emlékeztető segíthet neked abban, hogy emlékezz életed legfontosabb indítékára?

 *(Daily Hope by Rick Warren, 2018.11.08.)

„Tűzpróbában méretik meg az ezüst és arany tisztasága, ám az embert a dicsérő szó teszi próbára” (Példabeszédek 27:21, NLT fordítás).

Isten a sikerrel tesz minket próbára.

Furcsán hangzik? Talán könnyebben hihető, hogy Isten megpróbáltatással illetve szenvedéssel mér meg.

De gondolkozzunk csak el rajta!

Láthattad már, hogy a siker hogyan tesz tönkre embereket. Az ifjú rock sztár elér mindent, amit csak akart, aztán összeroppan és kiég. Az atléta aláír egy ígéretes szerződést, majd elpuskázza a jövőjét. Egy üzlet minden várakozást felülmúlva bejön, aztán a tulajdonost meggondolatlan bővítési tervekbe hajszolja.

Olvastuk ezeket a történeteket.

Több mint 40 évnyi lelkipásztori ténykedésem alapján kijelenthetem, hogy több embert tett tönkre a siker, mint a szenvedés. A szenvedés hajlamos az embereket Isten felé terelni. Ám amikor az emberek sikeresek, akkor gyakran megfeledkeznek Istenről.

Minden, fájdalmát kezelni képes emberre csak elenyészően kevés olyan jut, aki képes a hírnevet kezelni. Fejükbe száll a dicsőség, és szétrombolja őket.

A Biblia így emlékeztet minket a Példabeszédek 27:21-es igeversében: „Tűzpróbában méretik meg az ezüst és arany tisztasága, ám az embert a dicsérő szó teszi próbára” (NLT fordítás).

Valójában minden bók egy próbatétel. Az elismerések és kritikák kicsit olyanok, mint a rágógumi. Rágódhatsz rajtuk egy darabig, de nem nyeled le őket. Így csakugyan mindkettő összezavarhat.

Oly könnyű megfeledkezned Istenről, ha siker övezi az utad. Ám ha szem előtt tartod, hogy a sikered Istentől fakad, akkor minden alkalommal ki fogod állni a siker próbáját.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Hogyan tapasztaltad meg más embereknél a siker próbatételét?
• A te személyes esetedben hogyan ment végbe a siker próbája?
• Mennyiben tér el hozzáállásod a kritikához, mint az elismeréshez?

*Daily Hope by Rick Warren (2017.10.22)

„Nem számít! Én örülök neki, mert minden lehetséges módon Krisztust prédikálják, jó vagy rossz indíttatásból. És én továbbra is boldog leszek!" (Filippi 1:18, TEV fordítás)

"De mit számít ez? Akár jó, akár rossz szándékkal teszik, az a fontos, hogy Krisztust hirdetik — ennek pedig szívből örülök. És ezután is örülni fogok!" (Fil 1,18, Egyszerű fordítás)

Bármi is történjék az életedben, boldog lehetsz, ha nem hagyod, hogy mások irányítsák a magatartásodat.

A Filippiekhez írt levélben (1,15-17) Pál négyféle embertípusról beszél, akik valamilyen módon hatással voltak a szolgálatára, amíg börtönben volt Rómában. Voltak, akiket bajtársainak tartott, és ők bátorították őt a szolgálatban. Mások bírálták, versenyeztek vele vagy áskálódtak ellene.

"Némelyek ugyan irigységből és versengésből, de mások jóakaratból hirdetik a Krisztust: ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelmére rendeltettem, azok pedig számításból, nem tiszta lélekkel hirdetik a Krisztust, mert azt hiszik, hogy gyötrelmet okoznak nekem fogságomban." (Fil 1,15-17)

Kevés dolog foszt meg gyorsabban a boldogságtól, mint az, ha kritizálnak, vagy úgy érzed, mások ellened dolgoznak. Miért? Mert mindannyian azt szeretnénk, hogy szeressenek minket. Mind elismerésre vágyunk. Azt akarjuk, hogy mindenki szeressen.

Mégis, Pál a Filippiekhez írt levélben azt mondja, "De mit számít ez? Akár jó, akár rossz szándékkal teszik, az a fontos, hogy Krisztust hirdetik — ennek pedig szívből örülök. És ezután is örülni fogok!"

Nincs szükséged mások elismerésére, hogy boldog légy.

Annyira vagy boldog, amennyire boldog akarsz lenni! Ha mások elégedetlenek veled, az az ő döntésük. Ha most nem kapod meg valakitől az elismerését, valószínűleg nem is fogod. És csak boldogtalan leszel, ha megpróbálsz úgy élni, hogy másoknak akarsz megfelelni.

Pál később, a 29. és 30.versekben elmagyarázza, miért lehetsz boldog, bármi történjen is: "Mert nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte, és hogy ugyanabban a küzdelemben álljatok, amelyet tőlem láttatok, és amelyet most rólam hallotok." (Fil 1,29-30)

Pál azt mondja, hogy kiváltság a szenvedés, amikor a helyes dolgot tesszük, mert akkor hasonlítunk leginkább Jézushoz, amikor valaki keresztfára szegez és bírálgat.

Történjen bármi is, boldog lehetsz, ha minden problémára Isten szemszögéből tekintesz, és soha nem hagyod, hogy az befolyásolja a boldogságodat, amit mások mondanak vagy tesznek.

Beszéljetek róla

• Kinek az elismeréséért küzdesz? Miért gondolod, hogy szükséged van annak az embernek az elismerésére?
• Miért ad Isten elismerése több szabadságot, mint másoké?
• Hogyan munkálkodhat benned és rajtad keresztül Isten, amikor úgy érzed, megtámadtak és erősen bírálnak?

(Daily Hope by Rick Warren, 2014.05.30.)

"Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;" (1Pét. 2,9)

Sokan közülünk az élete nagy részét azzal töltik, hogy elérjék, hogy mások elfogadják őket. Azt szeretnénk, hogy elfogadjanak minket a szüleink, a párunk, a partnerünk, azok az emberek, akiket tisztelünk, sőt, még azok is, akiket irigylünk. A vágy, hogy elfogadjanak, a legkülönfélébb dologra tud minket ösztönözni: hatással van arra, hogy milyen ruhát viselünk, hogy milyen autónk van, hogy milyen házat veszünk, sőt még arra is, hogy milyen karriert választunk magunknak.

Egyetértesz azzal, hogy az emberek sokszor a legőrültebb dolgokra is képesek, csak hogy mások elfogadják őket? Emlékszel, mikor kicsi voltál, alig vártad hogy a tömegben valaki azt mondja neked "fogadjunk, hogy nem mered?”  és te ezután valami hülyeséget tettél. Megtetted, mivel a vágy, hogy elfogadjanak erősebb volt benned, mint az, hogy megőrizd a testi épséged. Emlékszel, milyen jó érzés volt,  amikor gyerekként fociztatok és játékosokat választottak a csapatba, és egy jó játékos épp téged választott? És arra emlékszel, amikor már szinte mindenkit kiválasztottak és milyen rossz érzés volt az utolsó két-három emberrel ott ácsorogni, és várni, hogy végre rád essen a választás?

Szeretjük azt érezni, hogy elfogadnak minket.

Az, hogy kiválasztott vagy, nagyban befolyásolja az önértékelésedet. Az 1Péter 2,9 azt mondja, hogy  "Választott nemzet vagytok". Ennek növelnie kell az önbecsülésedet!  Krisztus elfogadott téged - függetlenül a teljesítményedtől, hogy mit nyertél el, vagy mit érdemeltél ki.  Isten egyszerüen azt mondja: "Én téged választottalak".

Már lehet, hogy elfogadtad Jézust, de belegondoltál már valaha abba, hogy Krisztus is elfogadott  téged? Neked ezt nem kell kiérdemelned, nem kell bizonyítanod sem.

"Ha apám, anyám elhagyna is, az ÚR magához fogad engem" (Zsolt.27,10).  Az igazság az, hogy néhanyatoknak olyanok voltak a szülei, hogy soha nem lehetett nekik eleget tenni. Nem számít mit tettél, soha nem volt elég jó. Ha hármast kaptál az iskolában, akkor nekik a négyes kellett. Ha négyest kaptál, nekik az ötös kellett. Ha pedig ötöst, akkor ők a csillagos ötösnek jobban örültek volna.

A gond az, hogy sokan közületek még a mind a mai napig megpróbálnak bizonyítani a szüleiknek. Még mindig azért harcoltok, hogy a szüleitek elfogadjanak benneteket, de nagy valószínűséggel már nem fogjátok megkapni az elismerésüket, ha eddig még nem kaptátok meg, mivel nekik is ugyanez a problémájuk, ők sem kaptak anno elismerést a szüleiktől. A jó hír az, hogy neked erre nincs szükséged ahhoz, hogy boldog légy! A világon 6 milliárd ember él. Lehet, hogy ez a két ember nem kedvel téged, és akkor mi van? Isten családjának tagjaként, téged maga Isten fogadott el!

Beszéljetek róla

•   Te mire alapozod az önértékelésedet?
•   Hogyan hat rád fizikailag az, hogy arra vágysz, hogy mások elfogadjanak? Hogyan hat ez rád érzelmileg és lelkileg?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.09.01)