„Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét” (Gal 6,2).

A koronavírusos válságos helyzetben hangsúlyos szerepe kell, hogy legyen az érzelmi egészségnek. Az érzések nem jók és nem is rosszak, csak érzelmek; de fontos, hogy megfelelően megosszuk őket Istennel és egy megbízható baráttal. Az Biblia azt mondja „Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét” (Gal 6,2).

Az érzéseidet nem kell mindenkivel megosztani, de szükséged van valakire, akiben megbízol. Valakire, akihez odamehetsz, és megkérdezheted tőle: „Elmondhatom neked, hogyan érzem most magam?” Valaki olyanra, aki odafigyel rád, osztozik fájdalmadban, csalódottságodban, és aztán segít továbblépni.

Pál jó példát mutat arra, hogy hogyan kell az érzéseinket megosztani, ahelyett hogy elfojtanánk azokat. „Mert azt akarjuk, testvéreim, hogy tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk” (2Kor 1,8).

Ha Pál - aki Jézus Krisztus mellett a valaha élt legnagyobb keresztyén volt, tudott zsigeri-szinten őszinte lenni arról, ami vele történt, akkor mi is lehetünk azok.

Problémáink megosztásába beletartozik csalódásaink, félelmeink és érzelmeink megosztása is. Szokatlan időket élünk. Mindenki megpróbáltatás alatt van a járvány miatt. Ebben a felbolydult világban veszteségeket és elszalasztott lehetőségeket tapasztalunk meg. Lehet, hogy ki kellett hagynod a diplomaosztódat, egy szeretted temetését, egy esküvőt vagy éppen az unokád születését.

Ezeket a fájdalmakat el kell viselni, de nem magadba zárva. A szomorúság, a bánat jó és egészséges dolog. Ezek segítségével alakulunk. Fájdalmunk megosztása másokkal megakadályozza, hogy elszigetelődjünk, hogy magányosak legyünk, és ez emlékeztet minket Isten gondoskodására.

Isten úgy teremtett minket, hogy szükségünk legyen egymásra. Úgy alkotott minket, hogy megosszuk egymással érzéseinket. De azt is szeretné, hogy vele is megosszuk érzéseinket: „Az ÚR ott van, kimenti azokat, akik elkeseredettek, és reményt ad. Az ÚR emberei lehet, hogy sokat szenvednek, de ő mindig biztonságosan átsegíti őket” (Zsolt 34,18–19 CEV fordítás).

Lehet, hogy neked nem természetes megosztani az érzéseidet másokkal. De ez az egyetlen lehetséges útja annak, hogy érzelmileg egészséges maradj. Keresd meg azt a személyt, akiben megbízol, és aki segít, hogy feldolgozd azt, ami veled történt. És légy te is ilyen barátja valakinek!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Lehet, hogy nagyon kreatívnak kell lenned abban, hogy hogyan oszd meg az érzéseidet valakivel, aki nincs melletted, vagy esetleg nagyon kényelmetlen megosztani érzéseidet valaki mással Milyen módokon tudnád közölni fájdalmaidat és a többi érzéseidet egy baráttal? Hogyan tudnád ezt megtenni?
• Mit gondolsz, Isten miért szeretné, hogy megvalld érzéseidet, csalódásaidat és félelmeidet valaki másnak is, ne csak Istennek? Vajon miért úgy teremtett téged, hogy szükséged legyen másokra is?
• Ha azt gondolod, senkinek sincs szüksége barátként rád, kérd Istent, hogy segítsen neked meglátni mások vívódásait, és segítsen elérni azokat, akiknek szüksége van arra, hogy megosszák veled fájdalmaikat.

*(Daily Hope by Rick Warren, 2020.06.18.)

„Öntsétek ki neki a szíveteket, mert Isten a mi menedékünk!” (Zsolt 62,8 NLT fordítás).

A Biblia azt mondja, hogy amikor egy veszteségér bennünket, akkor az első dolog, amit meg kell tennünk, hogy megéljük gyászunkat.

Egy tragédia mindig erős érzelmekkel jár: harag, félelem, depresszió, aggodalom és néha bűntudat. Ezek az érzelmek gyakran megrémítenek, és nem tudjuk, hogy mit kezdjünk velük. Amikor egy nagy veszteséget élünk át, ezek a hatalmas érzések felbugyognak bennünk. Ha nem foglalkozunk velük most, sokkal nehezebb lesz később kigyógyulni belőlük.

Némely ember sosem foglalkozik az életében lévő gyásszal. Felgyűjtik, elnyomják magukban, úgy tesznek, mintha nem lenne bennük, mintha nem is létezne. Ez az oka annak, hogy 20 vagy 30 évvel ezelőtt történt veszteségek miatt még mindig érzelmi stresszel küszködnek.

Van egy tévhit, amely szerint Isten azt várja el, hogy folyamatosan vigyorogva járjunk-keljünk a világban, azt mondva: „Magasztaljuk az Urat!” A Biblia sehol sem ír ilyesmit.

Tulajdonképpen Jézus pont az ellenkezőjét tanította. Ő a Máté evangéliuma 5. fejezetének 4. versében ezt mondja: „Isten megáldja azokat, akik gyászolnak, mert őket megvigasztalják” (NLT fordítás). Rendben van, ha gyászolunk. Amikor emberek keresztyénként hunynak el, tudjuk, hogy a mennybe fognak menni, így mi nem úgy gyászolunk, mint a világ. A mi gyászolásunk más lehet. Azért gyászolunk, mert hiányoznak, akiket elveszítettünk, de ugyanakkor békességünk lehet, mert tudjuk, hogy már Istennel vannak, akiket elveszítettünk.

Mit teszel az érzéseiddel? Ne fojtsd el, és ne rejtsd el mélyen magadba! Engedd ki magadból: engedd át Istennek! Kiálts fel Istenhez: „Uram, szenvedek! Gyászolok! Ezt most nehéz nekem elviselni!” Ha jó példát szeretnél látni erről, olvasd végig a Zsoltárok könyvét, ahol Dávid ilyen vallomásokat tesz: „Istenem, nehéz időkön megyek most át. Nagyon, nagyon szenvedek.” Kiálts fel te is Istenhez, akárcsak Dávid!

A 62. Zsoltár 8. versében ez áll: „Öntsétek ki neki a szíveteket, mert Isten a mi menedékünk!” (NLT fordítás). Ha most épp a veszteség időszakát éled, kérlek, értsd meg, hogy ha nem engeded ki a gyászodat, előbb-utóbb ki fog törni belőled. Az elnyomott érzések elgennyesednek, és végül egy sokkal rosszabb helyzetben fognak kirobbanni.

Engedd ki a gyászodat, hogy Isten elkezdhesse meggyógyítani a szívedet!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen tévhitek vannak a társadalmunkban, melyek miatt kényelmetlenül érezzük magunkat, ha kiengedjük magunkból a gyászt?
• Milyen veszteség vagy gyász ért az életedben, amivel meg kellett küzdened? Hogyan hatott rád?
• Hogyan tud segíteni vagy megbántani a gyülekezet valakit, aki gyászol? Te hogyan tudnád bátorítani az őszinteséget a kiscsoportodban vagy a gyülekezetedben?

(Daily Hope by Rick Warren, 2019.10.30.)

„Öntsétek ki neki a szíveteket, mert Isten a mi menedékünk!” (Zsolt 62,9 NLT fordítás).

A tragikus események mindig erős érzelmeket szülnek: haragot, félelmet, levertséget, aggódást és olykor bűntudatot. Ezek az érzelmek megrémiszthetnek minket, és mi sokszor nem tudjuk, mihez kezdjünk velük. Amikor nagy veszteség ér bennünket, ezek a roppant erős érzelmek törnek fel belőlünk. Ha nem foglalkozunk velük azonnal, akkor sokkal tovább tartana a gyógyulás.

Néhány ember soha nem foglalkozik közvetlenül a fájdalommal. Ők elfojtják. Elnyomják. Színlelik, hogy nincs nekik. Úgy tesznek, mintha is nem létezne. Ez az, amiért még mindig kínlódnak a 20 vagy 30 évvel korábban történt veszteség érzelmi nehézségeivel.

Van egy tévhit, miszerint Isten azt akarja, hogy állandóan mosollyal az arcodon járkálj mondogatva: „Dicsérd az Urat!” A Biblia ezt sehol nem írja.

Valójában Jézus ennek pont az ellenkezőjét tanította. A Máté szerinti evangélium 5. fejezetének 4. versében ezt mondja: „Isten megáldja azokat, akik gyászolnak, mert őket megvigasztalják” (NLT fordítás). A gyászolás rendben van. Keresztény emberként tudjuk, hogy amikor meghalunk, továbbmegyünk a Mennybe, ezért nem kell úgy gyászolnunk, ahogy ezt a világ teszi. Veszteség után a mi fájdalmunk másmilyen. Szomorkodunk, mert hiányoznak, de békességgel is lehetünk, mert tudjuk, hogy ők már Istennel vannak.

Mit teszel az érzéseiddel? Ne nyomd le, és ne fojtsd őket mélyen magadba! Engedd ki őket: add át őket Istennek! Kiálts: „Istenem, ez fáj! Gyászolok! Ezt nehéz elviselni!” Ha szeretnél jó példát erre, olvasd végig A zsoltárok könyvét, ahol Dávid sokszor bevallja: „Istenem, éppen most nehéz helyzetben vagyok. Tényleg nagyon fáj.” Kiálts Istenhez, ahogy Dávid tette!

Ha éppen most vesztettél el valakit, kérlek, értsd meg: ha nem adod ki fájdalmadat, akkor előbb vagy utóbb kiborulsz. Azok az érzelmek, amiket lenyomnak, elgennyesednek, és végül sokkal rosszabb helyzetet okozva robbannak ki.

Engedd ki fájdalmadat azért, hogy Isten elkezdhesse gyógyítani a szíved!

Segítő kérdések elmélkedéshez és beszélgetéshez:

• Társadalmunkban mik azok a téves nézetek, amelyek megakadályoznak minket abban, hogy kimutassuk fájdalmunkat?
• Milyen fájdalommal vagy veszteséggel küzdöttél már életedben? Milyen hatással volt ez rád?
• Az egyház hogyan bánthatja meg, vagy segítheti azt, aki gyászol? Hogyan tudnád ösztönözni a veszteség kimutatásának nyíltságát kis csoportodban vagy egyházadban?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.08.05.)

„Az Úr közel van a megtört szívűekhez, és megmenti azokat, akiknek lelke összetört” (Zsolt 34,19 NCV fordítás).

Mindannyian élünk át veszteséget, de Isten meggyógyítja a megtört szíveket. Nem tudsz átlépni egy veszteségen, nem tudsz átmenni alatta, és nem tudod azt megkerülni. Keresztül kell menned rajta. Ha félsz kimutatni érzelmeidet, és elutasítod a keresztülhaladást, akkor beleragadsz.

De hogyan tudsz kiszabadulni a beragadásból, az elakadásból? Úgy, hogy megengeded Istennek, hogy segítsen!

Felsorolok hat módot arra, hogy hogyan áldja meg Isten az összetört szíveket.

1. Isten közelebb von magához
A 34. Zsoltár 19. verse ezt mondja: „Az Úr közel van a megtört szívűekhez, és megmenti azokat, akiknek lelke összetört” (NCV fordítás). Ha szomorkodsz, talán úgy érzed, hogy Isten millió mérföldekre van tőled. De az érzéseid és az igazság nem mindig egyeznek. Isten nincs millió mérföldnyi távolságra. Valójában sosem volt ennyire közel hozzád.

2. Isten veled bánkódik
A Biblia elmondja, hogy Jézus a „fájdalmak férfia, a legmélyebb gyász ismerője” (Ézs 53,3 NLT fordítás). Ha Jézushoz jössz a bánatoddal, ő tudja, hogy min mész keresztül, és megérti fájdalmadat. Isten együttérez veled. Nem zárkózik el tőled. Nem közömbös. Nem húzódik félre. Ő együtt bánkódik veled.

3. Isten gyülekezeti családot ad neked támogatásul
Közösségben kell gyászolni. Egy csoport gyógyítani tud. Egy gyülekezet gyógyítani tud. A közösség gyógyítani tud. Együtt jobban leszünk!
„Krisztusban bár sokan vagyunk, mégis egy testet formálunk meg, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk. [...] Legyetek odaadóak egymás iránt, mint egy szerető család! [...] Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal!” (Róm 12,5.10.15 NIV, GW, NIV fordítás).

4. Isten arra használja a gyászt, hogy segítse fejlődésedet
Isten arra is tudja használni a szomorúságot és a fájdalmat, hogy segítsen Krisztushoz hasonlóbbá válni. Három módon teszi ezt:
Isten felhasználja a fájdalmat arra, hogy megkapja a figyelmed (Péld 20,30), hogy a rosszból jót hozzon ki (Róm 8,28), és hogy felkészítsen az örökkévalóságra (2Kor 4,17–18).

5. Isten a Menny reménységét adja
Sok ember remény nélkül gyászol. A földön rövid az életed, de ha hiszel Jézus Krisztusban, és bízol abban, hogy megment téged, akkor tied az a reménység, hogy az örökkévalóságot a Mennyben töltöd Istennel. Ez a reménység pedig erőt ad a veszteség idején. A Biblia ezt mondja: „Nem akarjuk, hogy tudatlanok legyetek az elhunytakkal kapcsolatban. Nem akarjuk, hogy úgy szomorkodjatok, mint más emberek, akiknek nincsen reménységük" (1Thessz 4,13 GW fordítás).

6. Isten arra is használja a fájdalmadat, hogy másokat segíthess
Ezt hívják megváltó fájdalomnak: ez a fájdalom, amin keresztülmész, a legmagasabb rendű, és ennek van a legnagyobb haszna. Isten nem akarja, hogy fájdalmad elpazarolt legyen. "[Isten] megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat. Mi is képesek vagyunk olyan vigasztalást adni, azoknak, akik nyomorúságban vannak, amilyet mi is megkaptunk Istentől” (2Kor 1,4 NLT fordítás).

Segítő kérdések elmélkedéshez és beszélgetéshez:

• Mit gondolsz, miért engedi meg Isten, hogy veszteségeket és gyászt tapasztaljunk meg?
• Mit gondolsz, mit szeretne Isten, hogyan szolgálj olyanoknak, akik reménység nélkül gyászolnak?
• Mi a legmélyebb fájdalom, amit valaha megtapasztaltál? Hogyan tudod ezt mások segítésére felhasználni?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.07.04.)

„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. [...] Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak” (Préd 3,1.4 Újfordítás).

Az élet kemény. Egyetértesz ezzel? Ádám édenkerti bűne miatt a világ megtört, és már semmi sem tökéletes. A tested sem működik tökéletesen, ahogy a gazdaság és a kapcsolatok sem. Az élet tele van veszteségekkel.

Meg kell értened néhány igazságot azért, hogy más nézőpontból tudd szemlélni az elkerülhetetlen veszteségeket, és felül tudj emelkedni rajtuk.

Először is, Isten nem várja el tőled, hogy mindig boldog légy.

Van egy olyan tévhit, hogy a keresztényeknek mindig mosolyogniuk kell, mindig boldognak és mindig derűsnek kell lenniük.

Pedig a Biblia azt mondja: „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. [...] Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak” (Préd 3,1.4 Újfordítás).

Néha az egyetlen elfogadott, és logikus válasz az élethez: a gyász. A Biblia azt mondja, hogy meg kell gyászolnod a veszteségeidet, a kiábrándultságot, a bűnt, a szenvedést és a barátaidat, akik lelkileg elvesztek. Isten nem várja el tőled, hogy folyton boldog légy! Sőt, azt akarja, hogy amikor szükséges, gyászolj!

Másodszor, a gyász nélkülözhetetlen az egészséghez.

Ha sohasem szomorodsz el, annak három oka lehet: fogalmad sincs a valóságról, fogalmad sincs saját érzelmeidről, vagy nincs benned szeretet. Amikor szeretsz, és szomorú dolgot látsz, akkor a bánat és a gyász természetes reakció.

A gyász, a szomorúság fájdalmas érzés, viszont egészséges, és segít is. És Isten ajándéka is. Egy eszköz, amit Isten azért adott, hogy átsegítsen az élet nehézségein.

Talán jó pár évvel ezelőtt, mialatt felnőttél, sérüléseket szereztél. Előfordulhat, hogy elváltak a szüleid. Esetleg erőszakosak voltak veled. Talán valaki szavakkal sértett meg. Gyermekként nem tudtad, hogyan gyászolj egészséges módon, ezért bánatodat jó mélyre elnyomtad magadban.

Vissza kellene menj, hogy meggyászold, és megfelelő módon lezárd azt! Miért? Mert ha nem zárod le, akkor érzelmileg beleragadsz, és azzal töltöd életed hátra levő részét, hogy arra reagálsz, ami valamikor réges-régen történt. És ráadásul ezt átragasztod a körülötted lévő emberekre is. Ez egészségtelen.

Dávid arról beszél a Zsoltárok könyve 32. fejezetének 3. versében, hogy „Amikor magamban tartottam a dolgokat, gyengének éreztem magam legbelül. Naphosszat siránkoztam” (NCV fordítás).

Nem te döntesz arról, hogy rossz dolgok történnek veled. Azonban a gyászolásról te döntesz. Mondhatnád: „Nem szeretek szomorkodni!” Sajnos nem minden esik jól, ami egészséges, és ami segít. Engedned kell, hogy az elszenvedett veszteségeken sírj és gyászolj azért, hogy tovább tudj lépni, és elnyerd Isten áldását.

Segítő kérdések elmélkedéshez és beszélgetéshez:

• Milyen veszteségeket nem sikerült meggyászolnod? Milyen hatással volt rád ez fizikailag, érzelmileg és szellemileg?
• Honnan tudod, hogy mikor kell véget vetni a bánkódásnak?
• A gyakorlatban hogyan néz ki az, ha hagysz gyászolni valakit, és támogatod őt veszteségében?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.07.03.)