Napi remény

A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk. (Római levél 5:5)

Engedd ki a gyászt a veszteség időszakában!

2019. november 06. 03:00 - magyarosijulia

20191106.jpg

„Öntsétek ki neki a szíveteket, mert Isten a mi menedékünk!” (Zsolt 62,8 NLT fordítás).

A Biblia azt mondja, hogy amikor egy veszteségér bennünket, akkor az első dolog, amit meg kell tennünk, hogy megéljük gyászunkat.

Egy tragédia mindig erős érzelmekkel jár: harag, félelem, depresszió, aggodalom és néha bűntudat. Ezek az érzelmek gyakran megrémítenek, és nem tudjuk, hogy mit kezdjünk velük. Amikor egy nagy veszteséget élünk át, ezek a hatalmas érzések felbugyognak bennünk. Ha nem foglalkozunk velük most, sokkal nehezebb lesz később kigyógyulni belőlük.

Némely ember sosem foglalkozik az életében lévő gyásszal. Felgyűjtik, elnyomják magukban, úgy tesznek, mintha nem lenne bennük, mintha nem is létezne. Ez az oka annak, hogy 20 vagy 30 évvel ezelőtt történt veszteségek miatt még mindig érzelmi stresszel küszködnek.

Van egy tévhit, amely szerint Isten azt várja el, hogy folyamatosan vigyorogva járjunk-keljünk a világban, azt mondva: „Magasztaljuk az Urat!” A Biblia sehol sem ír ilyesmit.

Tulajdonképpen Jézus pont az ellenkezőjét tanította. Ő a Máté evangéliuma 5. fejezetének 4. versében ezt mondja: „Isten megáldja azokat, akik gyászolnak, mert őket megvigasztalják” (NLT fordítás). Rendben van, ha gyászolunk. Amikor emberek keresztyénként hunynak el, tudjuk, hogy a mennybe fognak menni, így mi nem úgy gyászolunk, mint a világ. A mi gyászolásunk más lehet. Azért gyászolunk, mert hiányoznak, akiket elveszítettünk, de ugyanakkor békességünk lehet, mert tudjuk, hogy már Istennel vannak, akiket elveszítettünk.

Mit teszel az érzéseiddel? Ne fojtsd el, és ne rejtsd el mélyen magadba! Engedd ki magadból: engedd át Istennek! Kiálts fel Istenhez: „Uram, szenvedek! Gyászolok! Ezt most nehéz nekem elviselni!” Ha jó példát szeretnél látni erről, olvasd végig a Zsoltárok könyvét, ahol Dávid ilyen vallomásokat tesz: „Istenem, nehéz időkön megyek most át. Nagyon, nagyon szenvedek.” Kiálts fel te is Istenhez, akárcsak Dávid!

A 62. Zsoltár 8. versében ez áll: „Öntsétek ki neki a szíveteket, mert Isten a mi menedékünk!” (NLT fordítás). Ha most épp a veszteség időszakát éled, kérlek, értsd meg, hogy ha nem engeded ki a gyászodat, előbb-utóbb ki fog törni belőled. Az elnyomott érzések elgennyesednek, és végül egy sokkal rosszabb helyzetben fognak kirobbanni.

Engedd ki a gyászodat, hogy Isten elkezdhesse meggyógyítani a szívedet!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Milyen tévhitek vannak a társadalmunkban, melyek miatt kényelmetlenül érezzük magunkat, ha kiengedjük magunkból a gyászt?
  • Milyen veszteség vagy gyász ért az életedben, amivel meg kellett küzdened? Hogyan hatott rád?
  • Hogyan tud segíteni vagy megbántani a gyülekezet valakit, aki gyászol? Te hogyan tudnád bátorítani az őszinteséget a kiscsoportodban vagy a gyülekezetedben?

(Daily Hope by Rick Warren, 2019.10.30.)

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása