„Öntsétek ki neki a szíveteket, mert Isten a mi menedékünk!” (Zsolt 62,8 NLT fordítás).

A Biblia azt mondja, hogy amikor egy veszteségér bennünket, akkor az első dolog, amit meg kell tennünk, hogy megéljük gyászunkat.

Egy tragédia mindig erős érzelmekkel jár: harag, félelem, depresszió, aggodalom és néha bűntudat. Ezek az érzelmek gyakran megrémítenek, és nem tudjuk, hogy mit kezdjünk velük. Amikor egy nagy veszteséget élünk át, ezek a hatalmas érzések felbugyognak bennünk. Ha nem foglalkozunk velük most, sokkal nehezebb lesz később kigyógyulni belőlük.

Némely ember sosem foglalkozik az életében lévő gyásszal. Felgyűjtik, elnyomják magukban, úgy tesznek, mintha nem lenne bennük, mintha nem is létezne. Ez az oka annak, hogy 20 vagy 30 évvel ezelőtt történt veszteségek miatt még mindig érzelmi stresszel küszködnek.

Van egy tévhit, amely szerint Isten azt várja el, hogy folyamatosan vigyorogva járjunk-keljünk a világban, azt mondva: „Magasztaljuk az Urat!” A Biblia sehol sem ír ilyesmit.

Tulajdonképpen Jézus pont az ellenkezőjét tanította. Ő a Máté evangéliuma 5. fejezetének 4. versében ezt mondja: „Isten megáldja azokat, akik gyászolnak, mert őket megvigasztalják” (NLT fordítás). Rendben van, ha gyászolunk. Amikor emberek keresztyénként hunynak el, tudjuk, hogy a mennybe fognak menni, így mi nem úgy gyászolunk, mint a világ. A mi gyászolásunk más lehet. Azért gyászolunk, mert hiányoznak, akiket elveszítettünk, de ugyanakkor békességünk lehet, mert tudjuk, hogy már Istennel vannak, akiket elveszítettünk.

Mit teszel az érzéseiddel? Ne fojtsd el, és ne rejtsd el mélyen magadba! Engedd ki magadból: engedd át Istennek! Kiálts fel Istenhez: „Uram, szenvedek! Gyászolok! Ezt most nehéz nekem elviselni!” Ha jó példát szeretnél látni erről, olvasd végig a Zsoltárok könyvét, ahol Dávid ilyen vallomásokat tesz: „Istenem, nehéz időkön megyek most át. Nagyon, nagyon szenvedek.” Kiálts fel te is Istenhez, akárcsak Dávid!

A 62. Zsoltár 8. versében ez áll: „Öntsétek ki neki a szíveteket, mert Isten a mi menedékünk!” (NLT fordítás). Ha most épp a veszteség időszakát éled, kérlek, értsd meg, hogy ha nem engeded ki a gyászodat, előbb-utóbb ki fog törni belőled. Az elnyomott érzések elgennyesednek, és végül egy sokkal rosszabb helyzetben fognak kirobbanni.

Engedd ki a gyászodat, hogy Isten elkezdhesse meggyógyítani a szívedet!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen tévhitek vannak a társadalmunkban, melyek miatt kényelmetlenül érezzük magunkat, ha kiengedjük magunkból a gyászt?
• Milyen veszteség vagy gyász ért az életedben, amivel meg kellett küzdened? Hogyan hatott rád?
• Hogyan tud segíteni vagy megbántani a gyülekezet valakit, aki gyászol? Te hogyan tudnád bátorítani az őszinteséget a kiscsoportodban vagy a gyülekezetedben?

(Daily Hope by Rick Warren, 2019.10.30.)

„Meg vagyok győződve, hogy soha semmi nem választhat el minket az ő szeretetétől. Sem halál, sem élet, sem angyalok, és maga a pokol minden ereje sem tarthatja távol Isten szeretetét. Mai félelmeink, a holnap miatti aggodalmaink, akár az, hogy hol vagyunk – magasan az ég felett, vagy az óceán legmélyén -, soha semmi nem lesz képes elválasztani minket Isten szeretetétől, amely bizonyságot nyert a mi Urunk Jézus Krisztus által, amikor meghalt értünk” (Róma 8:38-39, TLB-fordítás).

Nem számít, milyen sanyarú sors köszönt rád, egyetlen fontos igazság felől nyugodt lehetsz: Isten szeretete nem múlik el irántad.

Akár gondtalan, akár mostoha időket élsz, Isten szeretete soha nem ér véget – erre bizton számíthatsz.

Legyen ez az alapigazság az életed egyik legfontosabb örömforrása!

A Biblia így fogalmaz a Róma 8:38-39-ben: „Meg vagyok győződve, hogy soha semmi nem választhat el minket az ő szeretetétől. Sem halál, sem élet, sem angyalok, és maga a pokol minden ereje sem tarthatja távol Isten szeretetét. Mai félelmeink, a holnap miatti aggodalmaink, akár az, hogy hol vagyunk – magasan az ég felett, vagy az óceán legmélyén -, soha semmi nem lesz képes elválasztani minket Isten szeretetétől, amely bizonyságot nyert a mi Urunk Jézus Krisztus által, amikor meghalt értünk” (TLB-fordítás).

Ez ám a jó hír! Amikor kezed Isten kezébe helyezed, ő megragadja azt, és nem ereszti el. Isten a maga teljes valójával kitart melletted.

Amikor a gyermekeim kicsik voltak, kirándulást tettünk a Grand Canyonhoz. Amikor a hegytető pereméhez értünk, megragadtam a két legkisebb gyermekem, Josh and Matthew kezét. Természetesen közelebb akartak merészkedni a szakadék széléhez, mint amennyire én biztonságosnak láttam volna. Megpróbáltak rángatni és kibontakozni a szorításomból, de nem engedtem. Az édesapjuk voltam, és szerettem őket.

A te életedben is lesznek olyan időszakok, amikor el szeretnéd engedni Isten kezét. Fel akarod majd adni a Krisztus iránti elkötelezettségedet, amikor rosszra fordulnak a dolgok.  

Isten azonban nem enged el téged – soha sem. Ha egyszer beletetted a kezed az övébe, annak ott is kell maradnia.

Ha üdvösségedet az érte végzett cselekedetekkel tudnád kiérdemelni, abban a pillanatban elveszíthetnéd, amikor felhagysz ezekkel az erőfeszítésekkel. Ezzel szemben te nem úgy érdemelted ki az Istennel való kapcsolatodat, hanem ingyenes ajándékként kaptad. Ha egyszer odaadták, már nem vehető vissza. 

Ez pedig egy minden képzeletet felülmúló örömforrás a hívő számára.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Miért tölthet el valakit örömmel az az alapigazság, hogy Isten szeretete soha nem ér véget?
• Miért annyira nehéz megbízni Isten végtelen szeretetében?
• Milyen aggodalmat vagy félelmet szükséges Isten gondjaira bíznod az irántad való határtalan szeretetének fényében?

*Daily Hope by Rick Warren (2017.12.09)

„Mindenkinek, aki velem akar tartani, engednie kell, hogy én vezessem. Nem ti vagytok a vezetői helyen, hanem én” (Máté 16:24 MSG-fordítás).

Hogyan engedhetsz el valamit, és hagyhatod rá Istenre? Először is Jézust kell megtenned életed irányítójának.

A probléma abban áll, hogy rendszerint mi magunk szeretnénk a saját életünk irányítói lenni, így vitába és ellentétbe kerülünk Istennel. Úgy gondoljuk, hogy tudjuk, mi a legjobb nekünk. A sok stresszt az okozza az életedben, hogy gondolataid mélyén állandóan hadban állsz Istennel – „tudom, hogy Isten szerint ezt kell tennem, de én inkább azt szeretném!”

Minden reggel, amikor felébredsz, döntést kell hoznod: kinek a felelős gondjaira bízod az életed? Kinél lesz a kormánykerék – nálad vagy Istennél? Ki fogja feldobni a labdát – te vagy Isten? Minden nap, pillanatról pillanatra folyamatosan erről döntesz. Ha azt választod, hogy saját magadat teszed meg életed irányítójának, az konfliktust, zűrzavart és stresszhelyzeteket szül.

Jézus így fogalmaz Máté 16:24-ben: „Mindenkinek, aki velem akar tartani, engednie kell, hogy én vezessem. Nem ti vagytok a vezetői helyen, hanem én” (MSG-fordítás). Ehhez képest a keresztyének hajlamosak a következőket tenni: Amikor Krisztus-hívőkké válunk, átadjuk neki a vezetői helyet, majd nyomban át is ülünk a hátsó ülésre, és onnét kezdünk vezetni. Állandó „tanácsokkal” látjuk el a vezetőt, mint például: „Ne arra, fordulj le itt! Állj meg! Várj! Hajts gyorsabban! Inkább arrafelé menjünk! Látni szeretném azt a helyet.”

Sok évvel ezelőtt Kay és én táncórákat vettünk az Arthur Murray Studios-nál. A tánctanár elmondta, hogy a párok egyik legnagyobb problémája, hogy hagyják a másikat vezetni. Amikor mindketten vezetni próbálnak, akkor minduntalan rálépnek egymás lábára, ami nem igazán szívderítő látvány.

A te életed sem fest szívderítő képet, ha Istennel együtt próbálsz vezetni egyszerre. Egyszerűen csak hagyd, hogy Isten Isten legyen, és engedd át Jézusnak az életed feletti irányítást.

Beszéljünk róla:

• Melyek életed azon területei, amelyeket a legnehezebb átengedned Istennek?
• Hogyan vitatkoztál Istennel anélkül, hogy egy szót is szóltál volna? Mit árulnak el tetteid arról, hogy ki igazgatja az életedet?
• Határozd el ma, hogy átadod Istennek a felügyeletet életed azon területei felett, ahol kétségekkel és gondokkal küzdesz. Hogyan fog történni ez a gyakorlatban? Milyen változást fog hozni az életedbe?  

*(Daily Hope by Rick Warren - 2016.08.13.)