Napi remény

A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk. (Római levél 5:5)

Ha veszteség ér, engedd el a fájdalmadat

2024. augusztus 29. 03:00 - R.K.A.

„Öntsd ki Isten előtt a szívedet, mert Ő a mi menedékünk.” (Zsolt 62,8 NLT fordítás)

2024_08_22_kep.jpgA Bibliában azt olvassuk, hogy amikor veszteséges időszakon megyünk keresztül, akkor az első dolog, amit tennünk kell, az, hogy elengedjük a bánatunkat.

A tragédia mindig erős érzelmeket vált ki – dühöt, félelmet, depressziót, aggodalmat és néha bűntudatot. Ezek az érzések megijeszthetnek, és gyakran nem tudjuk, mit kezdjünk velük. Amikor nagy veszteséget élünk át, feltörnek bennünk ezek a súlyos érzések. Ha most nem foglalkozunk velük, akkor később sokkal tovább fog tartani a felépülésünk.

Vannak, akik életük során soha nem néznek szembe a gyásszal. Elfojtják. Elnyomják. Úgy tesznek, mintha ott sem lenne. Úgy viselkednek, mintha nem is létezne. És ezért küzdenek még mindig a 20 vagy 30 évvel korábbi veszteségek okozta érzelmi stresszel.

Van egy tévhit, amely szerint Isten azt akarja, hogy állandóan mosolyogva járkáljunk, és azt mondogassuk: „Dicsőség az Úrnak!”. A Biblia sehol sem írja ezt.

Sőt, Jézus éppen az ellenkezőjét tanította. A Máté evangéliuma 5. fejezet 4. versben ezt olvassuk: „Isten megáldja a gyászolókat, mert ők megvigasztaltatnak” (NLT fordítás). Nem baj, ha szomorúak vagyunk. Amikor egy keresztény szerettünk meghal, tudjuk, hogy a mennybe megy, ezért nem úgy gyászolunk, mint a világ. A mi gyászunk lehet más. Gyászolunk, mert hiányozni fog, de meg is nyugszunk, mert tudjuk, hogy már Istennél van.

De sok más dolog miatt is gyászolhatunk: egy meghiúsult házasság miatt, egy elveszített állás vagy egy összetört álom miatt.

Mit kezdjünk tehát az érzéseinkkel? Ne nyomjuk el őket, ne temessük el mélyen magunkban. Engedjük el őket – adjuk át Istennek. Kiáltsuk: „Istenem, fájdalmat érzek! Gyászolok! Ezt nehéz elviselni.”

Ha jó példát szeretnél látni erre, olvasd végig a Zsoltárok könyvét, ahol Dávid gyakran kiönti a szívét Istennek, és ilyen dolgokat mond: „Istenem, nehéz időszakon megyek keresztül. Ez most nagyon fáj.” Kiálthatsz Istenhez, ahogy Dávid is tette.

A 62. zsoltár 8. verséven ezt olvassuk: „Öntsd ki Isten előtt a szívedet, mert Ő a mi menedékünk” (NLT fordítás). Ha most veszteségen mész keresztül, kérlek, értsd meg, hogy ha nem engeded el a bánatodat, az előbb-utóbb elő fog törni. Az elfojtott érzések elmérgesednek, és végül kirobbannak, ami még több fájdalmat és megbánást okozhat.

Először engedd el a bánatodat, hogy Isten meggyógyíthassa a szívedet.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Melyek azok a tévhitek a társadalmunkban, amelyek megakadályozzák, hogy nyugodtan elengedjük a gyászunkat?
  • Milyen gyásszal vagy veszteséggel küzdöttél az életedben? Milyen hatással volt rád?
  • Hogyan árthat vagy segíthet az egyház a gyászolóknak? Hogyan segíthetsz az átláthatóság megteremtésében a gyülekezetedben vagy a kiscsoportodban?

 

*(Daily Hope by Rick Warren, 2024.08.22.)

(A bibliai idézetek hivatkozási helyeit követő jelölések a szerző által választott angol bibliafordításra vonatkoznak. Ezekről a https://napiremeny.blog.hu oldal jobb sávjában a „Rövidítések – Angol nyelvű bibliafordítások jelölései” pont alatt további információk találhatók.)

 

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása