„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. [...] Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak” (Préd 3,1.4 Újfordítás).

Az élet kemény. Egyetértesz ezzel? Ádám édenkerti bűne miatt a világ megtört, és már semmi sem tökéletes. A tested sem működik tökéletesen, ahogy a gazdaság és a kapcsolatok sem. Az élet tele van veszteségekkel.

Meg kell értened néhány igazságot azért, hogy más nézőpontból tudd szemlélni az elkerülhetetlen veszteségeket, és felül tudj emelkedni rajtuk.

Először is, Isten nem várja el tőled, hogy mindig boldog légy.

Van egy olyan tévhit, hogy a keresztényeknek mindig mosolyogniuk kell, mindig boldognak és mindig derűsnek kell lenniük.

Pedig a Biblia azt mondja: „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. [...] Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak” (Préd 3,1.4 Újfordítás).

Néha az egyetlen elfogadott, és logikus válasz az élethez: a gyász. A Biblia azt mondja, hogy meg kell gyászolnod a veszteségeidet, a kiábrándultságot, a bűnt, a szenvedést és a barátaidat, akik lelkileg elvesztek. Isten nem várja el tőled, hogy folyton boldog légy! Sőt, azt akarja, hogy amikor szükséges, gyászolj!

Másodszor, a gyász nélkülözhetetlen az egészséghez.

Ha sohasem szomorodsz el, annak három oka lehet: fogalmad sincs a valóságról, fogalmad sincs saját érzelmeidről, vagy nincs benned szeretet. Amikor szeretsz, és szomorú dolgot látsz, akkor a bánat és a gyász természetes reakció.

A gyász, a szomorúság fájdalmas érzés, viszont egészséges, és segít is. És Isten ajándéka is. Egy eszköz, amit Isten azért adott, hogy átsegítsen az élet nehézségein.

Talán jó pár évvel ezelőtt, mialatt felnőttél, sérüléseket szereztél. Előfordulhat, hogy elváltak a szüleid. Esetleg erőszakosak voltak veled. Talán valaki szavakkal sértett meg. Gyermekként nem tudtad, hogyan gyászolj egészséges módon, ezért bánatodat jó mélyre elnyomtad magadban.

Vissza kellene menj, hogy meggyászold, és megfelelő módon lezárd azt! Miért? Mert ha nem zárod le, akkor érzelmileg beleragadsz, és azzal töltöd életed hátra levő részét, hogy arra reagálsz, ami valamikor réges-régen történt. És ráadásul ezt átragasztod a körülötted lévő emberekre is. Ez egészségtelen.

Dávid arról beszél a Zsoltárok könyve 32. fejezetének 3. versében, hogy „Amikor magamban tartottam a dolgokat, gyengének éreztem magam legbelül. Naphosszat siránkoztam” (NCV fordítás).

Nem te döntesz arról, hogy rossz dolgok történnek veled. Azonban a gyászolásról te döntesz. Mondhatnád: „Nem szeretek szomorkodni!” Sajnos nem minden esik jól, ami egészséges, és ami segít. Engedned kell, hogy az elszenvedett veszteségeken sírj és gyászolj azért, hogy tovább tudj lépni, és elnyerd Isten áldását.

Segítő kérdések elmélkedéshez és beszélgetéshez:

• Milyen veszteségeket nem sikerült meggyászolnod? Milyen hatással volt rád ez fizikailag, érzelmileg és szellemileg?
• Honnan tudod, hogy mikor kell véget vetni a bánkódásnak?
• A gyakorlatban hogyan néz ki az, ha hagysz gyászolni valakit, és támogatod őt veszteségében?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.07.03.)