„Ha kelet felé megyek, nincs ott. Ha nyugat felé megyek, nem találom. Északon nem látom, el van takarva. Nézek dél fele, el van rejtezve. Viszont ő tudja, milyen úton járok. És amikor megvizsgál, tiszta arannyá változom.” (Jób 23,8-10 NLT)

Isten ígérete folyamatos: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” (Zsid 13,5 GNT)

Mindemellett Isten nem ígéri, hogy jelenlétét mindig fogod érezni. Sőt, tulajdonképpen Isten el is ismeri, hogy néha elrejti arcát (lásd Ézs 45,15).

Van olyan, amikor úgy tűnik Isten nincs jelen cselekedeteivel életedben.

Ezek az időszakok természetes velejárói az Istennel való baráti kapcsolatod vizsgálatának és érlelődésének. Minden keresztyén legalább egyszer életében átmegy ezen. Ez fájdalmas és elbizonytalanító, viszont létfontosságú a hited fejlődésében.

Ennek a tudásnak az ismerete adott Jóbnak reményt, amikor nem érezte Isten jelenlétét. „Ha kelet felé megyek, nincs ott. Ha nyugat felé megyek, nem találom. Északon nem látom, el van takarva. Nézek dél fele, el van rejtezve. Viszont ő tudja, milyen úton járok. És amikor megvizsgál, tiszta arannyá változom.” (Jób 23,8-10 NLT)

Amikor Isten távolinak tűnik, azt érezheted, hogy haragszik rád, esetleg bűneid miatt megfedd téged. A bűn valóban kiszakít az Istennel való bensőséges közösségből.

Istent Szentlelkét elszomorítja, és a vele való közösségedet leapasztja az engedetlenség, a másokkal való konfliktus, a túlterhelés, a világnak való megfelelés és más bűnök (lásd Zsolt 51, Ef 4,29-30; 1Thessz 5,19; Jer 2,32; 1Kor 8,12; Jak 4,4).

Azonban legtöbbször az elhagyatottság, vagy az eltávolodás érzése nem kapcsolódik bűnhöz. Ez a hitünk megmérettetése, amit minden hívőnek meg kell tapasztalnia. Akkor is szereted-e, bízol-e benne, engedelmeskedsz-e, dicsőíted-e Istent, amikor egyáltalán nem érzed jelenlétét, vagy látványos megnyilvánulását életedben?

A leggyakoribb hiba, amit a mai keresztyének a dicsőítésben elkövetnek, hogy tapasztalásra vágynak, és nem Istent keresik. Egy érzést keresnek, és ha azt az érzést megélik, akkor abból arra következtetnek, hogy megtörtént a dicsőítés.

Viszont Isten gyakran eltávolítja az érzéseket, hogy ne függj tőlük. E helyett, mélyebb kapcsolatba szeretne kerülni veled.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mit gondolsz, Isten miért teszteli hitedet? Mit akar ezzel elérni az életedben?
• Amikor megéled, hogy nem érzed Isten jelenlétét, mit gondolsz, ezt Isten hogyan használja hited erősítésére?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2022.01.09.)

„Az Úr közel van a megtört szívűekhez, és megmenti azokat, akiknek lelke összetört” (Zsolt 34,19 NCV fordítás).

Mindannyian élünk át veszteséget, de Isten meggyógyítja a megtört szíveket. Nem tudsz átlépni egy veszteségen, nem tudsz átmenni alatta, és nem tudod azt megkerülni. Keresztül kell menned rajta. Ha félsz kimutatni érzelmeidet, és elutasítod a keresztülhaladást, akkor beleragadsz.

De hogyan tudsz kiszabadulni a beragadásból, az elakadásból? Úgy, hogy megengeded Istennek, hogy segítsen!

Felsorolok hat módot arra, hogy hogyan áldja meg Isten az összetört szíveket.

1. Isten közelebb von magához
A 34. Zsoltár 19. verse ezt mondja: „Az Úr közel van a megtört szívűekhez, és megmenti azokat, akiknek lelke összetört” (NCV fordítás). Ha szomorkodsz, talán úgy érzed, hogy Isten millió mérföldekre van tőled. De az érzéseid és az igazság nem mindig egyeznek. Isten nincs millió mérföldnyi távolságra. Valójában sosem volt ennyire közel hozzád.

2. Isten veled bánkódik
A Biblia elmondja, hogy Jézus a „fájdalmak férfia, a legmélyebb gyász ismerője” (Ézs 53,3 NLT fordítás). Ha Jézushoz jössz a bánatoddal, ő tudja, hogy min mész keresztül, és megérti fájdalmadat. Isten együttérez veled. Nem zárkózik el tőled. Nem közömbös. Nem húzódik félre. Ő együtt bánkódik veled.

3. Isten gyülekezeti családot ad neked támogatásul
Közösségben kell gyászolni. Egy csoport gyógyítani tud. Egy gyülekezet gyógyítani tud. A közösség gyógyítani tud. Együtt jobban leszünk!
„Krisztusban bár sokan vagyunk, mégis egy testet formálunk meg, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk. [...] Legyetek odaadóak egymás iránt, mint egy szerető család! [...] Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal!” (Róm 12,5.10.15 NIV, GW, NIV fordítás).

4. Isten arra használja a gyászt, hogy segítse fejlődésedet
Isten arra is tudja használni a szomorúságot és a fájdalmat, hogy segítsen Krisztushoz hasonlóbbá válni. Három módon teszi ezt:
Isten felhasználja a fájdalmat arra, hogy megkapja a figyelmed (Péld 20,30), hogy a rosszból jót hozzon ki (Róm 8,28), és hogy felkészítsen az örökkévalóságra (2Kor 4,17–18).

5. Isten a Menny reménységét adja
Sok ember remény nélkül gyászol. A földön rövid az életed, de ha hiszel Jézus Krisztusban, és bízol abban, hogy megment téged, akkor tied az a reménység, hogy az örökkévalóságot a Mennyben töltöd Istennel. Ez a reménység pedig erőt ad a veszteség idején. A Biblia ezt mondja: „Nem akarjuk, hogy tudatlanok legyetek az elhunytakkal kapcsolatban. Nem akarjuk, hogy úgy szomorkodjatok, mint más emberek, akiknek nincsen reménységük" (1Thessz 4,13 GW fordítás).

6. Isten arra is használja a fájdalmadat, hogy másokat segíthess
Ezt hívják megváltó fájdalomnak: ez a fájdalom, amin keresztülmész, a legmagasabb rendű, és ennek van a legnagyobb haszna. Isten nem akarja, hogy fájdalmad elpazarolt legyen. "[Isten] megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat. Mi is képesek vagyunk olyan vigasztalást adni, azoknak, akik nyomorúságban vannak, amilyet mi is megkaptunk Istentől” (2Kor 1,4 NLT fordítás).

Segítő kérdések elmélkedéshez és beszélgetéshez:

• Mit gondolsz, miért engedi meg Isten, hogy veszteségeket és gyászt tapasztaljunk meg?
• Mit gondolsz, mit szeretne Isten, hogyan szolgálj olyanoknak, akik reménység nélkül gyászolnak?
• Mi a legmélyebb fájdalom, amit valaha megtapasztaltál? Hogyan tudod ezt mások segítésére felhasználni?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.07.04.)