“Ne fizessetek a gonoszért gonosszal. Ne toroljátok meg a sértést sértéssel. Hanem áldással fizessetek érte. Isten erre hívott el titeket és meg fog áldani ezért." (1 Péter 3:9 NLT fordítás)

"Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok." Jakab 5:16

A gyógyulás ott kezdődik, hogy kimutatod a fájdalmad. A Biblia azt írja: "Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok." Ezért hadd kérdezzelek meg: Azt szeretnéd, hogy megbocsáttassanak a bűneid vagy, hogy érzelmileg meggyógyulj?

Ha csak azt akarod, hogy megbocsáttassanak a bűneid, akkor valld meg Istennek őket. De, ha túl akarsz lendülni rajta és vinni előre az életed, akkor meg kell, hogy gyógyulj. El kell mondanod valaki másnak is.

Azt kérdezed, "Miért? Miért tesszük ezt? Miért akarja Isten, hogy mást is belerángassak?" Elmondom miért. Mert Isten tudja, hogy a problémád gyökere kapcsolati. Te észre sem veszed ezt. A másokkal való elrontott kapcsolataid adják a problémáid gyökerét.

Amikor nincs egy olyan ember az életünkben, akivel teljesen őszinték vagyunk, akkor maszkokat viselünk. Megjátszunk és színlelünk dolgokat, nem vagyunk őszinték egymással, játszadozunk egymással és képmutatóak vagyunk. Úgy teszünk, mintha mindent a kezünkben tartanánk, de mindenki tudja, hogy nem így van. Úgy teszünk, mintha rendben lenne, pedig nincs.

Mi lesz a következménye? Elszigetelődsz másoktól. Ez a helyzet megelőzi a bizalmasságot. Távol tart a szeretet legmélyebb szintjétől. Nem tudsz teljes szívből szeretni, ha bűn van a szívedben.

Olyan beteg vagy mint a titkaid. Az a helyzet, hogy minél többet rejtegetsz, annál betegebb leszel. Másrészről, az érzelmeid kinyilvánításával kezdődik a gyógyulás. Mikor találsz valakit, akiben megbízol, aki figyel rád és megosztja veled az érzéseit, tudod mi történik? Rájössz, hogy másoknak is vannak nagy problémái - gyakran ugyanazok, mint a tiéd.

Van valami abban, hogy megvallanak dolgokat egymásnak az emberek, ami kinyitja a zárat. Mikor kiengeded a mumust a szekrényből, akkor hirtelen már nem is tűnik olyan nagynak az a mumus.

Ha meg akarsz gyógyulni, akkor nem rejtegethetsz tovább. Az, amiről azt szeretnéd, hogy senki meg ne tudja, az a terület, ahol Isten a legnagyobb kegyelmet, irgalmat és gyógyulást akarja neked hozni.

Beszéljetek róla:

• Kivel oszthatnád meg a bűneidet és érzéseidet?
• Ki bízik meg benned annyira, hogy ezt ő veled tegye me?
• Jó hallgatónak tartod magad? Hogy fejlődhetnél ebben?

(Daily Hope by Rick Warren, 2013.10.24.)

„Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat.
Körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal.
Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat...
Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől.”

(Jeremiás siralmai 3:4-6,8)

Mindnyájan átmegyünk olyan időszakokon, amikor úgy látszik, hogy az életünk darabjaira hullik. Elveszítjük az állásunkat. Szakításon megyünk át. Valaki meghal, akit ismertünk. Az egészségünk rosszra fordul.
Az ilyen időkben azt gondoljuk, Isten elhagyott bennünket. De ez nem igaz.

Jeremiás próféta is ugyanebben a csónakban evezett, amikor a Jeremiás Siralmai-t írta. Hazájában, Júdában éppen gazdasági válság volt, és ellenséges támadásoknak is ki voltak szolgáltatva. Szemtanúja volt a népe elleni szörnyűséges és embertelen cselekedeteknek. Az embereknek nem volt munkájuk és az éhhalál fenyegette őket.

Mit tett ekkor Jeremiás?
Először is elmondta Istennek, hogyan is érez. A Jeremiás Siralmai 3-ban Jeremiás azt mondja: Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat. Körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal. Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat. … Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől.

Meglep téged, hogy ezek a szavak állnak a Bibliában?
Jeremiás úgy érezte, hogy Isten megfeledkezett róla. De Jeremiás nem hagyta figyelmen kívül, amit érzett. Nem szépítette a helyzetet. Elmondta Istennek, ami a szívén volt. Egyébként Jeremiás öt fejezeten keresztül taglalja Istennek, hogy mit gondol az adott szituációról. Azt mondta Istennek: „Itt valami nagyon nincs rendben!”

Miért hagyta benne Isten ezeket a szakaszokat a Bibliában?
Mert azt akarja, hogy tudd, hogy Ő képes kezelni a haragodat, a lázadásodat és a bánatodat is. Jeremiás egy egész könyvet fordít arra, hogy kiengedje a gőzt. Ha Isten elég hatalmas volt arra, hogy Jeremiás fájdalmát kezelje, akkor elég hatalmas arra is, hogy a tiéddel is ugyanezt tegye.

Amikor elfojtod az érzéseidet, csak kárt teszel magadban. Még a gyomrod is megfájdulhat emiatt. Add át inkább a terheket Istennek.

Amikor a gyerekeim még kicsik voltak, néha hisztiztek, de ettől én még ugyanúgy szeretettem őket. Ettől még nem gondoltam úgy, hogy a korábbi döntésem esetleg nem volt helyes. Nem éreztem kevésbé magam az apjuknak. Ezek a dühkitörések inkább arra emlékeztettek, hogy a gyermekeim még éretlenek. Nem tudják azt, amit én már tudok.

Isten sem szeret kevésbé téged, amikor hisztizel. Bár nem tartozik nekünk magyarázattal, sosem tart attól, amit mondani fogunk neki. Tehát mond el neki! Ez lesz a gyógyulásod kezdete.

Beszéljünk róla:

• Mik azok a dolgok az életedben, amiről féltél eddig beszélni Istennek?
• Miért nehéz őszintének lenni Istennel a küzdelmeinkkel kapcsolatban?
• Próbálj meg "levelet írni" Istennek a harcaidról. Miben segíthet, ha papírra veted ezeket? Mi az, amit könnyebb leírni, mint elmondani Istennek?

"Megvetem az életemet, nem kell tovább! Hagyj békén, mert időm csak egy lehelet!" (Jób 7.16)

Jób egészen biztosan nem tart vissza semmit, amikor Isten tudtára adja mennyire is dühös: "Lelkemből megutáltam életemet. Szabadjára engedem panaszomat. Hadd beszéljek keserű lélekkel!" (Jób 10:1)

Szóval mit tett Isten amikor meghallotta Jób kiáltását? Azt gondolod meglepett volt? Természetesen nem! Isten tudott Jób zaklatottságáról annak kezdetétől fogva. Isten csak azt akarta, hogy Jób beismerje, hogyan érez, amikor kiadja azt magából.

Minden gyógyulás a fájdalmak felfedésével kezdődik. Ha túl akarsz jutni az érzelmi sérelmeiden, akkor meg kell őket osztanod valakivel.

Vagytok néhányan, akik mérgesek Istenre a múltatokban történt események miatt. Isten tudja ezt, ti is tudjátok, csak nem ismeritek be. Az első lépés, hogy azt mondjátok: "Istenem, én még mindig feldúlt vagyok. Mérges vagyok amiatt, ami történt!" Isten nem fog villámcsapással sújtani, ha bevallod, hogyan érzel. Ő már tudja anélkül is, hogy kimondanád. A gyógyulás folyamatát kezded meg azzal, hogy beismered.

Mi az az életedben, amiről nem veszel tudomást? Mi az a seb a házasságodban vagy a kapcsolatodban, amiről azt tetteted, hogy nincsen? Milyen konfliktus van a családodban, amiről úgy teszel mintha nem lenne igaz?

Szembe kell nézned vele. Ez az első lépés.

Talán próbálod eltemetni a múltadat, de az mégis mindig felszínre tör. Mindenhol körülvesznek dolgok, amik életben tartják az emléket. A múltad állandóan felbukkan, mert még nem dolgoztad fel.

Ahelyett hogy eltemetnéd a múltad, be kell zárnod az ajtót magad mögött, hagyva azt, hogy továbbléphess a jelenbe. Az, hogy hol voltál sokkal kevésbé számít, mint az irány, amerre ma tartasz. Zárd le a múltat, de nincs lezárás megnyílás nélkül. Nem tudod magad mögött hagyni a múltad, amíg nem néztél szembe a fájdalmaddal és nem osztottad meg azt valakivel.

Beszéljünk róla:

• Lehet hogy szükséged van rá, hogy ma írj egy levelet Istennek, amiben elmondod, hogyan érzel. Isten megérti a sérelmed és fájdalmad, Ő rád vár, hogy beszélj vele ezekről. Ha leírod, amit érzel segít, hogy szívedből szólj.
• Ezután csatlakoznod kell egy kiscsoporthoz. Legalább egy emberre szükséged lesz, akinek ki tudod önteni a szíved, és aki feltétlenül szeret. Egy kiscsoportban találkozni fogsz valakivel, akivel közeli barátok lesztek és aki imádkozni fog veled a nehézségeid idején.

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.07.27.)