„Isten megszabadított minket a sötétség hatalmától, és az ő szeretett Fiának királyságába vitt" (Kol 1,13 GW fordítás).

„Gyakran szenvedünk, de nem omlunk össze. Ha nem is tudjuk, mit tegyünk, de nem adjuk fel. A nehéz időkben Isten velünk van, és amikor elesünk, újra felkelünk... mert tudjuk, hogy Isten támasztotta fel az Úr Jézust. És ahogy Isten feltámasztotta Jézust, minket is feltámaszt. Aztán maga mellé állít együtt, az ő jelenlétében” (2Kor 4,8–9.14 CEV fordítás).

Amikor bizonytalan a jövő, amikor a világ elakad és sok a félelem, úgy tűnhet a történetednek vége lesz.

A Biblia az mondja nekünk: „Gyakran szenvedünk, de nem omlunk össze. Ha nem is tudjuk, mit tegyünk, de nem adjuk fel. A nehéz időkben Isten velünk van, és amikor elesünk, újra felkelünk... mert tudjuk, hogy Isten támasztotta fel az Úr Jézust. És ahogy Isten feltámasztotta Jézust, minket is feltámaszt. Aztán maga mellé állít együtt, az ő jelenlétében” (2Kor 4,8–9.14 CEV fordítás).

Nem veszíthetsz. A végén nyertes leszel, függetlenül attól, mi történik. Akkor is, ha egy világméretű betegség veszi el az életed, ha hiszed, hogy Jézus Krisztus a Szabadítód, akkor éppen Isten közelségébe fogsz kerülni.

A történeted éppen csak elkezdődött.

Láttál valaha olyan TV műsort, ahol minden rész egy drámai bizonytalansággal fejeződik be, azt sugallva, hogy a főhős lehet, nem éli túl. Fokozott a feszültség.

Mi van akkor, ha ki tudnád várni a műsor végét, és az egész sorozatot egyszerre tudnád végignézni?

Amikor tudod, hogy a sorozat további hat részből fog állni, nem izgulnál annyira, hogy a főszereplő ki tud-e kerülni a nehéz helyzetéből. Egyik epizód sem jelenti a történet végét.

Mi sem tudjuk, mennyi időnk van itt a földön, de ez nem jelenti azt, hogy remény nélkül élünk. Ahhoz, hogy egy világméretű járvány közepén reménnyel legyünk, a távlati gondolkodást kell megváltoztatnunk. Az örökkévalóság fényében kell élnünk.

Egy nap, amikor Jézussal találkozol, a mennyországban minden fájdalmad, betegséged, szomorúságod, aggodalmad és bánatod elmúlik.

Ezekre számíthatsz: „letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jel 21,4).

Ez nem a történet vége. Nem tudjuk, mit tartogat a jövő, de tudjuk, ki tartja kezében.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen módon kell változnod, hogy a félelemről a reményre összpontosíthass?
• Milyen eszközeid vannak arra, hogy a reménységre biztasson, amikor elkeseredsz vagy félsz?
• Miért szeretnénk, hogy lássa a világ, hogy a keresztyéneknek van reménysége és hite a válság közepén?

(Daily Hope by Rick Warren, 2020.04.05.)

„Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (Jn 8,32 NIV fordítás).

„Ne féljetek, és ne is riadjatok meg ettől a nagy sokaságtól! Ezt a csatát nem nektek kell megvívnotok, hanem Istennek” (2Krón 20,15 NIV fordítás).

Bármelyik vízi-életmentő megmondhatja: nem menthetsz meg senkit addig, amíg saját maga próbálja kimenteni önmagát. Ha mégis megpróbálnád, téged is lehúz a mélybe. Meg kell várnod, amíg végleg feladja. Azután már könnyen megmenthető. Csak átkarolod, és kiúszol vele a partra.

Ugyanez vonatkozik az Istennel való kapcsolatunkra is. Ha egyedül próbálunk szembe nézni életünk nagy  problémáival, akkor elsüllyedünk. Isten ehelyett azt akarja, hogy hagyjuk abba az egyedül harcolást, és bízzunk abban, hogy ő segít elvégezni a feladatot.

Isten Izrael hadseregét tanította erre a leckére: három olyan ellenséges haderő készült harcolni velük, akik jelentős túlerőben voltak. De Josáfát király az aggódás helyett, Isten dicsőítésére buzdította seregét, bizalommal arra, hogy Isten megmenti őket.

Így imádkozott: „Nem tudjuk, mit kellene tennünk – csak könyörgünk a segítségedért” (2Krón 20,12 CEV fordítás).

Akkor Isten azt mondta nekik: „Ne féljetek, és ne is riadjatok meg ettől a nagy sokaságtól! Ezt a csatát nem nektek kell megvívnotok, hanem az Istennek” (2Krón 20,15 NIV fordítás).

Isten ugyanezt akarja tőled: azt akarja, hogy fejezd be a küzdelmeket, és hagyd, hogy ő harcoljon érted.

A történet tovább folytatódik A krónikák második könyvében: „Nem nektek kell harcolnotok. Csak vonuljatok fel; álljatok szilárdan, és nézzétek, hogyan szabadít meg az ÚR. [...] Ne féljetek; és ne is rettegjetek! Holnap menjetek, és nézzetek szembe velük, és az ÚR veletek lesz” (2Krón 20,17 NIV fordítás).

Nem különösek ezek a parancsok? Isten azt mondja Izrael hadseregének, hogy vonuljanak fel a csatatérre, de ne harcoljanak.

Bármivel is kell szembesülnöd ma, Isten ugyanezt kéri tőled is. Arra kér, hogy maradj meg erősen, csendben bízva benne. Azt kéri, hogy ne félj, és ne is rettegj.

Ha elfutsz az ellenségeidtől – a problémáidtól –, akkor soha nem fognak a dolgok jobbra fordulni. Isten azt akarja, hogy nézz szembe az ellenségeiddel bízva abban, hogy ő megszabadít tőlük.

Bármiért is harcolsz ma, bízz Istenben, hogy megnyeri a csatát neked!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen csatát próbálsz egyedül megvívni? Szerinted mi fog történni, ha abbahagyod a harcot, és Istenre bízod annak megvívását?
• Miért bízhatsz Istenben, hogy harcol érted? Mit tett már eddig is érted?
• Hogyan néz ki a csendes bizalom? Mire kellene emlékezned, amikor félsz vagy rettegsz?

 *(Daily Hope by Rick Warren, 2020.03.14.)

„Ha Krisztus Jézus követője vagy… egyedül a hited számít, amely képessé tesz mások szeretetére” (Gal 5,6 CEV fordítás).

Tűnődtél már valaha azon, hogy mi az, ami lényeges Isten számára? A Bibliában azt olvassuk Pál levele a galatákhoz 5. fejezetének 6. versében: „Ha Krisztus Jézus követője vagy… egyedül a hited számít, amely képessé tesz mások szeretetére” (CEV fordítás). Isten azt mondja, hogy nem az eredményeid, a teljesítményeid, a hírneved vagy a vagyonod az, ami számít az életben. Ami igazán számít, hogy legyen hited, mely szeretetet ébreszt benned embertársaid iránt. Ha ezt elmulasztod, akkor a legfontosabb dologról maradsz le az életben.

A következő néhány nap folyamán a Bibliának a szeretetről szóló leghíresebb fejezetét, Pál a korinthusiakhoz írt első levele 13. fejezetét fogjuk áttekinteni. Amikor a szónokok magukra akarják vonni figyelmed, és emlékeztetni szeretnének valamire, akkor az ismétlés eszközéhez folyamodnak. Újra és újra elmondogatnak valamit. Az igeszakasz első néhány versében Pál ugyanazt a dolgot öt különböző módon mondja el: a legfontosabb dolog az életben a szeretet.

Íme, az első négy ok, hogy miért:

1. Ha nem élsz szeretetteljes életet, akkor mindegy mit mondasz, semmit nem fog számítani.

„Ha minden földi és angyali nyelvet beszélnék is, de nem szeretnék más embereket, csak egy érchangú gongszó vagy egy bongó cintányér lennék” (1Kor 13,1 NLT fordítás).

A jeles szónokok igazán nagy hatást gyakorolnak ránk. Szeretjük az ékesszólást és a karizmát. Isten azonban így szól: „Nekem mindegy, milyen hangzatosan tudsz beszélni. Szeretetteljes életet élsz?” Ha nem, akkor teljesen lényegtelen, mit beszélsz. A szócséplés szeretet nélkül csak zajkeltés.

2. Ha nem élsz szeretetteljes életet, a tudásod sem fog számítani

„Enyém lehet a prófécia ajándéka. Isten minden rejtett titkát megfejthetem, és minden tudás az enyém lehet… Ám még mindezen dolgok birtokában is, ha szeretet nincs bennem, akkor semmi vagyok” (1Kor 13,2 NCV fordítás).

A kirobbanó tudás korszakát éljük. Találékonyabbak vagyunk, mint valaha. Mégis még mindig ugyanazokkal a problémákkal küszködünk: bűnözés, bántalmazás, előítéletesség, erőszak. Miért? Mert a világnak nem több tudásra, hanem több szeretetre van szüksége. Elképzelhető, hogy lángelme vagy. Isten viszont azt mondja, ha nincs szeretet az életedben, minden tudásod hasztalan.

3. Ha nem élsz szeretetteljes életet, lényegtelenné válik, miben hiszel.

A Biblia szerint: „Még ha enyém is lenne a hit ajándéka, amellyel szólhatnék a hegynek, és elmozdítanám azt, szeretet nélkül akkor sem érnék semmit” (1Kor 13,2b TLB fordítás).

Él egy tévhit, miszerint Krisztus követőjének lenni csupán arról szól, hogy hiszünk bizonyos igazságokban. Semmi sem állhat távolabb az igazságtól! Krisztus követése arról szól, hogy szeretetteljes életet élünk. Ez jelentőségteljesebb, mint hit által „Isten kedvében járni”.

4. Ha nem élsz szeretetteljes életet, bármit is adományozol, nem lesz jelentősége.

A következő igevers így hangzik: „Ha mindenemet odaadnám a szegénynek, és még a testemet is feláldoznám, büszkélkedhetnék vele; de ha nem viseltetnék szeretettel mások iránt, semmi hasznom nem származna abból” (1Kor 13,3 NLT fordítás).

Nem mindig a szeretet motivál adományozásra. Vannak, akik csak azért adnak, hogy visszakapják, vagy esetleg bűntudatból, presztízsből, illetve hogy irányíthassanak. Lehet, hogy helytelen indíttatásokból bőkezűen adsz, ám a Biblia óva int, ha nem szeretetből teszed, egyik adományod sem számít.

A Bibliában igen egyértelmű utalásokat találunk arra, mi történik, ha nem élünk szeretetteljes életet. Holnap az utolsó okot járjuk körbe, miért szükséges a hitünkre támaszkodnunk, mely a mások iránti szeretetet munkálja bennünk.

Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

• Téged mi motivál az adományozásban?
• Ha egy barát jellemezne téged, mit mondana, hogyan mutatod ki szeretetedet mások felé?
• A Biblia megfogalmazása szerint: „Az egyedüli dolog, ami számít, az önmagát szeretet által kinyilatkoztató hit” (Gal 5,6 NIV fordítás). Mit gondolsz, mit jelent ez?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2020.02.28.) Fordító: Sz. Melinda