"Ő megöregítette a bőröm és a húsom. Összetörte a csontjaim. Ostromolt és körbevett gyötrelemmel és aggodalommal. Eltemetett egy sötét helyen, olyan volt, mint egy hosszú halál ... és annak ellenére, hogy sírtam és kiabáltam, ő bezárkózott az imáim elől." (Jeremiás siralmai 3:4-6, 8. - NLT fordítás)

Mindannyian keresztülmegyünk olyan időkön, amikor úgy érezzük, hogy az életünk darabokra hullik. Elveszítjük a munkánkat, egy kapcsolatunk megszakad,  valaki meghal, vagy betegek leszünk.

Ezekben az időkben úgy érezzük, hogy Isten elhagyott minket.

De nem.

Jeremiás próféta is hasonló helyzetben volt, amikor a Jeremiás siralmait írta. Az országa, Júda a gazdasági összeomlás szélén állt és idegen ellenség támadta. Jeremiás hihetetlen embertelenségeknek volt szemtanúja, amiket saját népe ellen követtek el. Az embereknek nem volt munkája és éhen haltak.

Mihez kezdett Jeremiás? Elmondta Istennek, hogyan érez. A Jeremiás siralmai 3-ban azt mondja: "Ő megöregítette a bőröm és a húsom. Összetörte a csontjaim. Ostromolt és körbevett gyötrelemmel és aggodalommal. Eltemetett egy sötét helyen, olyan volt, mint egy hosszú halál ... és annak ellenére, hogy sírtam és kiabáltam, ő bezárkózott az imáim elől." (NLT ford.)

Meglep, hogy ilyen szavak szerepelnek a Bibliában? Jeremiás is azt érezte, hogy Isten megfelejtkezett róla. Azonban nem fojtotta el az érzéseit, nem szépítette a helyzetet, hanem  elmondta Istennek, ami a szívét nyomta. Sőt, Jeremiás öt fejezetet töltött meg azzal, hogy elmondja Istennek, mit gondolt ezekben a helyzetekben. Elmondta Istennek, hogy "itt valami nagyon nincs rendben."

Miért tette bele Isten a Bibliába ezeket a részeket is? Mert szeretné, ha tudnád, hogy Ő tudja kezelni a dühödet, a zúgolódásodat és a bánatodat. Jeremiás egy egész könyvet szánt a Bibliában annak, hogy ezt kiadja magából. Ha Isten elég nagy volt ahhoz, hogy Jeremiás fájdalmát kezelni tudja, akkor elég nagy ahhoz is, hogy a te fájdalmadat kezelje.

Amikor magunkba fojtjuk, vagy átvitt értelemben "lenyeljük" a fájdalmainkat, azzal csak magunknak okozunk kárt. Még a gyomrunk is megbetegedhet tőle!

Inkább öntsd ki Istennek a szíved.

Amikor a gyermekeim kicsik voltak, hisztiztek. A hisztijük ellenére azonban nem szerettem őket kevésbé, nem bizonytalanítottak el a döntéseimben, és nem éreztem úgy, hogy rossz apa lennék.

Az a helyzet egyszerűen csak azt adta tudtomra, hogy a gyermekeim még éretlenek és még nem tudnak annyit, mint én.

Isten nem szeret kevésbé, amikor kijössz a sodrodból és hisztizel. Nem tartozik neked magyarázattal, de sosem fél attól, hogy mit fogsz neki mondani.

Úgyhogy, mondd el neki! Ez lesz a gyógyulásod kezdete.

Beszéljetek róla:

• Milyen dolgok történnek az életedben, amit nem mersz elmondani Istennek?
• Miért nehéz őszintének lenni Istennel a küzdelmeinkkel, problémáinkkal kapcsolatban?
• Próbálj meg írni egy levelet Istennek a küzdelmeidről. Mennyiben segít az, ha írsz ezekről? Mi az, amit könnyebben tudsz elmondani Istennek írásban, mint szóban?
  
  *(Daily Hope by Rick Warren, 2014. 11. 13.)

„Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk…” (2Kor 4,15-17)

A különbség a hittel teli és a hitben gyenge ember között annyi, hogy a hitben gyenge ember az első nehézségnél feladja. A hittel teli ember viszont kitart. A hittel teli ember határozott. A hittel teli ember szorgalmas. A hittel teli emberek nem tudják, hogyan kell feladni. Tudod, hogyan képes egy kicsiny makk nagy tölgyfává válni? Egy tölgyfa pont egy makkocska, aki nem volt hajlandó feladni.

Nem vagyok túl ügyes, de egy dolgot tudok: mindig túl korai feladni a dolgokat. Isten mindig a nehéz időszakokat használja fel arra, hogy próbára tegye a kitartásodat.

Amikor mi elindítottuk a Saddleback Gyülekezetet, az első prédikációmat egyetlen embernek címeztem: a feleségemnek. Úgy gondolta túl hosszú volt. 31 évvel később, most is azt mondja, hogy a prédikációim túl hosszúak!

Azt gondoltam mikor gyülekezetet indítottunk, hogy hamarosan lesz egy épületünk. 15 évig épület nélkül működtünk. Az első 13 évben 79 különböző helyszínen tartottuk az alkalmainkat. Tudod hányszor éreztem azt, hogy feladom? Minden hétfő reggel! De képtelen voltam abbahagyni! Isten azt mondta: Rick! Hogyha soha nem adok neked egy épületet, akkor is fogsz szolgálni engem? És én erre azt mondtam: Természetesen!

A Saddleback Gyülekezet 10000 főre gyarapodott, mire az első épületünket megépítettük. Hogyan lehetséges felépíteni és vezetni egy gyülekezetet 10000 ember részére minden héten? Nincs ebben semmi különleges! Csak kemény munka. Isten a nehéz időszakokat használja, hogy tesztelje a kitartásunkat.

Hogyha most nehéz időszakon mész keresztül, akkor ez az igeszakasz neked szól: „Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt, ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk…” (2Kor 4,15-17).

Istent sokkal jobban érdekli az, hogy kivé fogsz válni, mint az, hogy most éppen mi történik veled. Gyakran megengedi a próbákat, a nehézségeket, a szomorúságot és a problémákat az életedben azért, hogy igyekezetre, elszántságra neveljen és a jellemed formálódjon. Hajlandó vagy-e Istent szolgálni akkor is, amikor az élet nem nevezhető egyszerűnek?

„A jó cselekvésben pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Gal 6,9).

Beszéljetek róla:

• Milyen helyzetben adod fel a legkönnyebben?
• Hogyan tudod megújítani a hitedet, hogy legyen erőd kitartani az ilyen helyzetekben?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2014.11.11)

"Aki hű a kevesen, a sokan is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokan is hamis az." (Lk 16,10)

Isten kis dolgokat használ arra, hogy a feddhetetlenségedet próbára tegye. Noha úgy gondoljuk, hogy a nagy dolgoktól lesz valaki vezető, pedig nem így van. A nagy krízisek felfedik a vezetői képességet, de nem azokra épül fel, hanem az élet kis dolgaira. Ez az, ahol a feddhetetlenség meglátszik, azokban a dolgokban, amiket senki se lát, amik a színfalak mögött vannak. A kicsi, észrevehetetlen, nem látványos dolgokban, amikor helyesen döntesz, pedig soha senki nem fogja ezt megtudni.

A hűség feltétele a feddhetetlenség, és ezt Isten a kis dolgokon teszteli.

A Lk 16,10-ben Jézus azt mondja: "Aki hű a kevesen, a sokan is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokan is hamis az." Ezzel azt mondja, hogy a közösségben megélt áldás a személyes feddhetetlenségedtől függ.

Ha valamelyik politikusról kiderül egy botrány, biztos lehetsz benne, hogy akik védik, előlépnek, és azt mondják: "Egyáltalán nem kell számítson az, hogy mi történik a magánéletében." Találkoztál már ezzel a véleménnyel? "Egyáltalán nem számít az, hogy mi zajlik valaki magánéletében, mert semmi köze, hogy milyen vezető."

Pedig pont a magánéleti kérdések azok, amelyek meghatározzák ezt. Ha egy férfi hazudik a feleségének, hazudni fog a választópolgároknak is. Hidd el nekem, ha hazudik a legjobb barátjának, és annak akinek megfogadta, hogy "míg a halál el nem választ", akkor téged is - aki rá szavazol - be fog csapni.

A nyilvánosság előtt is látható áldások, amelyeket vezetőként kapok, a magánéletem miatt valósulhatnak meg, amit soha senki sem lát. A te közösségben megélt áldások a te személyes életedből fakadnak, amit szintén senki sem lát. Isten a kis dolgokat használja, hogy a feddhetetlenségünket tesztelje.

Beszéljetek róla:

• Melyek azok a kis dolgok, amelyeket Isten rád bízott, hogy feddhetetlenséggel kezeld?
• Milyen különbséget teszel a "kis" és "nagy" dolgok között? Isten mit szeretne, hogyan kezeld ezeket?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2014.11.09)

De reménykedni kezdek, amikor erre gondolok: az Úr soha nem lankadó szeretete és irgalma még mindig tart - friss, mint a reggel, és olyan biztos, mint az, hogy reggel felkel a nap.  Csak az Úr van nekem, ezért Őbelé helyezem a reménységemet. (Jer.sir. 3:21-24, GNT fordítás)

A fájdalom az élet természetes velejárója. Nem menekülhetsz meg tőle. Megtört kapcsolatok, elszalasztott lehetőségek és nehéz időszakok mindig lesznek az életben. Amikor ilyen helyzetbe kerülsz, választhatsz a keserűség vagy a remény között.

A döntés a tiéd.

Jeremiás ugyanezzel a választással szembesült. Amikor minden összeomlott körülötte Jeruzsálem kifosztása után Kr.e. 586-ban, a próféta megírta a könyvet, amit ma Jeremiás siralmaiként ismerünk, hogy őszintén megossza csalódását, amit Istennel szemben érzett. De nem maradt örökké csalódott és keserű.

A Jeremiás siralmai 3:21-24-ben, miután kiadta magából fájdalmát, ez írja: "De reménykedni kezdek, amikor erre gondolok: az Úr soha nem lankadó szeretete és irgalma még mindig tart - friss, mint a reggel, és olyan biztos, mint az, hogy reggel felkel a nap.  Csak az Úr van nekem, ezért Őbelé helyezem a reménységemet."

Bár szörnyű helyzetben volt, Jeremiás megváltoztatta a látószögét. Egészséges és jó dolog, ha őszinték vagyunk Istennel az érzelmeinkkel kapcsolatban, de előbb-utóbb meg kell változtatnunk azt, ahogy a dolgokat szemléljük. Azzal, hogy csak a fájdalmunkon járnak a gondolataink, nem oldunk meg semmit és nem jutunk előbbre.

Ehelyett, ahogy Jeremiás is tette, fel kell ismernünk, hogy Isten mennyire szeret minket.

Jeremiás elkezdte más szemszögből nézni a helyzetét, és meglátta Isten végtelen kegyelmét. Nem számít, milyen nehéz helyzetben vagy, hogy mennyire öntötted ki a haragodat Istenre, Ő szeret téged. Ez egy olyan sziklaszilárd igazság, amire mindig tudsz támaszkodni, történjen bármi is.

Minél tovább koncentrálsz arra, ami elkeserít vagy fájdalmat okoz, annál hosszabb ideig tart ez az állapot. A keserűséged, a lehangoltságod és a szomorúságod nem enged szabadulni a fájdalmadtól. A Jeremiás siralmai 3-ban az író egy egyszerű megoldást ad erre: változtasd meg a gondolkodásmódodat.

Fájdalmas panaszkodása közepette Jeremiás egyszer ezt mondja: "de reménykedni kezdek."

Hogyan lehet reménységed még a legsötétebb napokon is? Emlékezz meg arról, hogy "az Úr soha nem lankadó szeretete és irgalma még mindig tart".

Erre biztosan számíthatsz! Az Úr szeretete és irgalma "friss, mint a reggel, és olyan biztos, mint az, hogy reggel felkel a nap." Nincs másra szükséged, csak Őrá. És bármi történjék is, Őbelé helyezd a reménységed.

Csak akkor tudod meg, hogy kizárólag Istenre van szükséged, amikor már csak Ő maradt számodra.

Te eljutottál már erre a pontra? Mert nincs ennél jobb hely.

Beszéljetek róla:

• Miért igaz az, hogy amikor nehéz időszakon mész át, a remény választás kérdése?
• Mit tudsz tenni a nehéz időkben azért, hogy reménységgel tudd látni a jövőt?

(Daily Hope by Rick Warren, 2014.10. 25.) X

Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. Máté 7:24

Tudtad hogy a Bibliatanulmányozás veszélyes lehet? Sőt, katasztrofális kimenetel is előfordulhat.

Furcsán hangzik, tudom. De Isten azt akarta, hogy a Bibliában leírtakat megéljük, ne csak olvassuk. A Biblia az átformálódásról szól, nem az információszerzésről. A Hegyi beszéd végén Jézus azt mondta: "Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát."(Máté 7:24) Isten igéjét megélni életbevágóan fontos.

Szóval miért fontos, hogy a saját életünkre alkalmazzuk Isten igéjét?

1. Az ismeret büszkeséggel tölt meg, ha az igazságot amit megfogalmaz, mi nem éljük meg.
A Biblia azt mondja az 1Korinthus 8:1-ben "az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít". Mind láttunk olyanokat, akik oda-vissza tudják a Bibliát, de sosem hagyták hogy az emélyüljön az éltükben. Kalapácsként használják a Bibliát hogy összetörjenek másokat. Mi lehetünk a leginkább kötekedő, gonosz, gyűlölködő lelkű, nehezen elviselhető, kritikus, ítélkező emberek akikkel valaha találkoztunk, ha nem tesszük meg azt az extra lépést, és alkalmazzuk a Bibliát a saját életünkre. Az ismeret cselekedet nélkül büszkeséget szül. Ha nincs egy szeretet-alapod, akkor nagyképűvé, beképzeltté tesz. Ártani fog, nem segíteni.

2. Az ismeret cselekvést követel. Jakab 1:22 azt mondja "Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat." Amit valaki tud, az meg kell hogy jelenjen a cselekedeteiben. Becsapjuk magunkat, ha azt hisszük, hogy növekedni fogunk attól, hogy jegyzetelünk az istentiszteleten. Isten parancsai nem opcionálisak.

3. Az ismeret felelősséggel jár. "Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak." (Jakab 4.17) A biblia mélyebb ismerete keményebb ítéletet von maga után, ha nem tesszük amit Isten mutat nekünk. Amikor elkezdjük tanulmányozni a Bibliát, Isten elkezd területeket mutatni nekünk az életünkben, amiket szükséges megváltoztatni, és mindig egyre nagyobb felelősségre hív el bennünket, ahogy ezekre rávilágít.

Beszéljetek róla:

• Mit csinálsz a jegyzeteiddel, amiket az istentiszteleten, vagy bibliatanulmányozásokon írsz, miután eljössz a templomból, vagy befejezed a csendességed?
• Gondold végig az elmúlt egy órában mondott szavaidat és cselekedeteidet. Tükrözik azt, amit Isten tanított neked az utóbbi időben?
• Mire hívott el Isten, igéjének tanulmányozása közben, amit még követned kell?

(Daily Hope by Rick Warren, 2014.10.10)