"Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik." (Efézus 1:11)

A gyermekeinknek tudniuk kell, hogy sokkal fontosabb az, hogy kivé válnak, mint az, hogy mit dolgoznak. Miért? Mert a karrierüket nem viszik majd magukkal a mennybe, de a személyiségüket igen.
 

A szülők egyik legnagyobb felelőssége, hogy hogyan segítenek a gyermekeinek a jellemük formálódásában. Amit mondunk és teszünk, ahogy az életünket éljük, ez mind példaként szolgál a gyermekek számára. És még ennél is fontosabb, hogy leüljünk együtt, és beszélgessünk velük a jellemükről.

A gyermekeinknek tudniuk kell, hogy sokkal fontosabb az, hogy kivé válnak, mint az, hogy mit dolgoznak. Rengeteg évet töltünk azzal, hogy felkészítsük őket a jövőbeli karrierükre, pedig valójában a jellemüket kellene formálnunk. Miért? Mert a karrierüket nem viszik majd magukkal a mennybe, de a személyiségüket igen.

A filippiekhez írt levél ezt mondja nekünk: "Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt" (Filippi 2:5). Amikor így teszünk, felkészítjük a személyiségünket a mennyei örökkévalóságra.

Meg kell tanítanunk a gyermekeinknek, hogy ez az élet valójában felkészülés az utána következőre. Ez a "főpróba az előadás előtt". A földön töltött időnk - minden szép és nehéz időszakkal együtt - arra szolgál, hogy megtanuljuk azokat a leckéket, amelyek által a jellemünk egyre inkább hasonlóvá válik Krisztuséhoz. A földi életünk tesz minket szellemileg éretté, hogy a mennybe érve ne legyünk lelki csecsemők.

Beszélgetnünk kell a gyermekeinkkel, hogy megértsék: az élet nem mindig könnyű, és számíthatnak a próbákra is. Meg kell felelniük majd az iskolai követelményeknek. Próbákat kell kiállniuk, amikor kilépnek az iskolapadból, a karrierjükben, a házasságukban, sőt saját gyermekeik nevelésében is. Minden jó vagy rossz helyzet, amellyel az életük során találkoznak, a jellem-fejlesztési lehetőség lesz a számukra.

"Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet." (2 Péter 1:5-7)

Ezek a tulajdonságok alkotják az Isten szerinti jellemet. Segíts a gyermekeidnek, hogy fejből megtanulják ezeket az igeverseket, és így el tudjanak kezdeni munkálkodni ezeken a területeken az egész életük során. Ha így tesznek, a Biblia szerint egyre inkább hasonlóvá válnak Jézushoz.

Daily Hope by Rick Warren, 2011.05.18.

"Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!" Ján.8,11

A kegyelem célja, hogy megigazítsa a bűnöst - "menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz". De a kegyelem soha nem igazolja a bűnt, tehát nem arról van szó, hogy "minden  meg van bocsátva, maradj olyan, amilyen vagy."

Más szóval, az Úr kegyelme nem az, hogy "kiszabadítalak a börtönből, neked semmit nem kell tenned".

A kegyelem ingyen van, de Jézus véres árat fizetett, hogy felajánlhassa nekünk: "Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek a Krisztus vére által." Ef.2,13

A kegyelemet ingyen kapjuk, de azért, hogy Jézussal együtt járjunk a kegyelemben,  nekünk is árat kell fizetnünk, ha csatlakozunk Jézushoz, "Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (angolból fordítva: ha csatlakozunk Jézushoz "a munkában, amit ő végez, a jó munkában, amit ő elkészített nekünk, hogy elvégezzünk, a munkában, amit legjobb, ha már most is végzünk.") Ef.2,10

Jézus megmentette a halálra ítélt asszonyt, akit házasságtörésen kaptak, de volt elvárása is az asszony felé. Azt akarta, hogy az élete azonnal megváltozzon. Ha az asszony visszatért volna a régi életéhez, azzal kigúnyolta volna azt a kegyelmet, amit Jézus aznap felajánlott neki.

Ő ma is azt akarja, hogy változzon meg az életünk, az Ő elvárása velünk szemben  ma is ugyanaz: "Menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz."

(Daily Hope, Jon Walker, 2011. 04. 10.)

"De csak apránként űzi el előled ezeket a népeket Istened, az ÚR. Nem semmisítheted meg mindjárt őket..." 5 Móz. 7:22

Habár Isten pillanatok alatt átformálhatna minket, mégis úgy döntött, hogy lassan teszi.

Miért telik olyan sok időbe változni és növekedni? Több oka is van:

Lassan tanulunk. Gyakran kell megismételnünk 14-15-ször egy-egy leckét, hogy igazán megértsük. A problémák ismétlődnek, és mi azt gondoljuk, "Nehogy már mégegyszer! Ezt már megtanultam!" - de Isten jobban tudja. Különböző megvilágításokra és ismétlésre van szükségünk.

Sok mindent nem tanulunk meg. Sok ember megy tanácsadóhoz személyes- vagy kapcsolati problémákkal, amelyek évek alatt alakultak ki és azt mondják, "Hozza nekem helyre. Van egy órám, hogy segítsen". Mivel a legtöbb problémánk - és minden rossz szokásunk - nem egyik napról a másikra alakulnak ki, irreális dolog azt várni, hogy csettintésre eltűnjenek.

A növekedés gyakran fájdalmas és ijesztő, de, ha azt akarod, hogy a következő 10 év legyen életed legjobb 10 éve, az, amit most teszel érte, igenis megéri.

Nincs növekedés változás nélkül; nincs változás félelem vagy veszteség nélkül; és nincs veszteség fájdalom nélkül. Még, ha a régi utaink saját érdekeink ellen is vannak, kísértve vagyunk, hogy visszatérjünk rájuk, mert, mint egy elnyűtt cipő, kényelmesek és ismerősek.

El kell engedned a régi szokásaidat, hogy megtapasztald az újat, de az, amit Isten tervezett neked, az messze több, mint, amit el tudsz képzelni. Légy kész rá, emlékezve, hogy "lassan, lépésről lépésre" Isten készíti az utat neked a növekedéshez és változáshoz.

(Daily Hope by Rick Warren, 2011.03.14.)

 „De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt.” (Apcsel 2:24.)