Napi remény

A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk. (Római levél 5:5)


Jézus nevetett

2011. július 03. 03:00 - Lilla:)

 „Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.” (János 17:13-14.)

Gondoltál már rá hogy Jézus nevetett-e? El tudod képzelni Őt örömteli emberként, tele humorral? Talán kegyelemmel és elfogadással ragyogtak a szemei?

 
Jézus azt mondja, hogy át akarja adni az ő örömét, mindazoknak, akik hisznek benne. (János 17:13.)
 
Ha folyton rosszallásunkat fejezzük ki és haragosak vagyunk akkor miért olyan meglepő, hogy a hitetlenek nehezen értik meg, hogy Jézus örömet tud hozni az életünkbe?
 
Egyszer beszélgettem azzal a színésszel, aki Jézust alakította a Máté Evangéliuma színdarabban. A legmeglepőbb számára az volt a színdarabban, hogy Jézus alakját örömmel kellett megtöltenie. Azt mondta, hogy a legtöbb darabban Jézust nagyon komolynak ábrázolják, miközben az evangélium Jézust örömmel telinek mutatja be.
 
A Máté Evangéliuma darab egyik jelenetében mikor Jézus meggyógyít egy embert, mindketten a földre esve, nevetve ölelik meg egymást. Boldog pillanat volt Jézus számára, ahogy meggyógyította azt az embert, és boldoggá tette azt az embert is ez az ajándék, amit kapott Jézustól.
 
Mel Gibson Passiója jól ismert arról, milyen véresen mutatja be Krisztus utolsó óráit, de van egy jelenet benne, ahol Jézus egy játékos beszélgetést folytat anyjával, Máriával. Mosolyog és nevet.
 
Az 1960-as évekbe visszatekintve, a Playboy magazin kiadott egy képet Jézusról, ahol nevet. Habár a magazin filozófiája szemben áll Istennel, ők úgy gondolták, hogy Jézus biztosan egy örömmel és lelkesedéssel teli ember volt, különben hogy tudta volna lenyűgözni a bosszankodó, ítélkező tanítókat? Ezzel persze tükröt is akartak mutatni a sok rosszalló, ítélkező kereszténynek.
 
Jézus azért jött, hogy élvezze az életet, és azt akarja, hogy mi is élvezzük (Máté 11:19.). Olyanná válni mint Jézus azt is jelenti, hogy megtanulunk nevetni és mosolyogni, az Ő örömével telve. 
 
(Daily Hope by Jon Walker, 2011.06.26.)
 
Szólj hozzá!

A jellem az, aki vagy, nem pedig az, amivel foglalkozol

2011. május 25. 03:00 - PokéManó

"Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik." (Efézus 1:11)

A gyermekeinknek tudniuk kell, hogy sokkal fontosabb az, hogy kivé válnak, mint az, hogy mit dolgoznak. Miért? Mert a karrierüket nem viszik majd magukkal a mennybe, de a személyiségüket igen.
 

A szülők egyik legnagyobb felelőssége, hogy hogyan segítenek a gyermekeinek a jellemük formálódásában. Amit mondunk és teszünk, ahogy az életünket éljük, ez mind példaként szolgál a gyermekek számára. És még ennél is fontosabb, hogy leüljünk együtt, és beszélgessünk velük a jellemükről.

A gyermekeinknek tudniuk kell, hogy sokkal fontosabb az, hogy kivé válnak, mint az, hogy mit dolgoznak. Rengeteg évet töltünk azzal, hogy felkészítsük őket a jövőbeli karrierükre, pedig valójában a jellemüket kellene formálnunk. Miért? Mert a karrierüket nem viszik majd magukkal a mennybe, de a személyiségüket igen.

A filippiekhez írt levél ezt mondja nekünk: "Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt" (Filippi 2:5). Amikor így teszünk, felkészítjük a személyiségünket a mennyei örökkévalóságra.

Meg kell tanítanunk a gyermekeinknek, hogy ez az élet valójában felkészülés az utána következőre. Ez a "főpróba az előadás előtt". A földön töltött időnk - minden szép és nehéz időszakkal együtt - arra szolgál, hogy megtanuljuk azokat a leckéket, amelyek által a jellemünk egyre inkább hasonlóvá válik Krisztuséhoz. A földi életünk tesz minket szellemileg éretté, hogy a mennybe érve ne legyünk lelki csecsemők.

Beszélgetnünk kell a gyermekeinkkel, hogy megértsék: az élet nem mindig könnyű, és számíthatnak a próbákra is. Meg kell felelniük majd az iskolai követelményeknek. Próbákat kell kiállniuk, amikor kilépnek az iskolapadból, a karrierjükben, a házasságukban, sőt saját gyermekeik nevelésében is. Minden jó vagy rossz helyzet, amellyel az életük során találkoznak, a jellem-fejlesztési lehetőség lesz a számukra.

"Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet." (2 Péter 1:5-7)

Ezek a tulajdonságok alkotják az Isten szerinti jellemet. Segíts a gyermekeidnek, hogy fejből megtanulják ezeket az igeverseket, és így el tudjanak kezdeni munkálkodni ezeken a területeken az egész életük során. Ha így tesznek, a Biblia szerint egyre inkább hasonlóvá válnak Jézushoz.

Daily Hope by Rick Warren, 2011.05.18.

Szólj hozzá!

Menj el kegyelemmel, de változtass az életeden

2011. április 17. 00:10 - jletti

"Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!" Ján.8,11

A kegyelem célja, hogy megigazítsa a bűnöst - "menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz". De a kegyelem soha nem igazolja a bűnt, tehát nem arról van szó, hogy "minden  meg van bocsátva, maradj olyan, amilyen vagy."

Más szóval, az Úr kegyelme nem az, hogy "kiszabadítalak a börtönből, neked semmit nem kell tenned".

A kegyelem ingyen van, de Jézus véres árat fizetett, hogy felajánlhassa nekünk: "Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek a Krisztus vére által." Ef.2,13

A kegyelemet ingyen kapjuk, de azért, hogy Jézussal együtt járjunk a kegyelemben,  nekünk is árat kell fizetnünk, ha csatlakozunk Jézushoz, "Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (angolból fordítva: ha csatlakozunk Jézushoz "a munkában, amit ő végez, a jó munkában, amit ő elkészített nekünk, hogy elvégezzünk, a munkában, amit legjobb, ha már most is végzünk.") Ef.2,10

Jézus megmentette a halálra ítélt asszonyt, akit házasságtörésen kaptak, de volt elvárása is az asszony felé. Azt akarta, hogy az élete azonnal megváltozzon. Ha az asszony visszatért volna a régi életéhez, azzal kigúnyolta volna azt a kegyelmet, amit Jézus aznap felajánlott neki.

Ő ma is azt akarja, hogy változzon meg az életünk, az Ő elvárása velünk szemben  ma is ugyanaz: "Menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz."

(Daily Hope, Jon Walker, 2011. 04. 10.)

Szólj hozzá!

Isten lassan alakít minket

2011. március 21. 03:00 - FHanna

"De csak apránként űzi el előled ezeket a népeket Istened, az ÚR. Nem semmisítheted meg mindjárt őket..." 5 Móz. 7:22

Habár Isten pillanatok alatt átformálhatna minket, mégis úgy döntött, hogy lassan teszi.

Miért telik olyan sok időbe változni és növekedni? Több oka is van:

Lassan tanulunk. Gyakran kell megismételnünk 14-15-ször egy-egy leckét, hogy igazán megértsük. A problémák ismétlődnek, és mi azt gondoljuk, "Nehogy már mégegyszer! Ezt már megtanultam!" - de Isten jobban tudja. Különböző megvilágításokra és ismétlésre van szükségünk.

Sok mindent nem tanulunk meg. Sok ember megy tanácsadóhoz személyes- vagy kapcsolati problémákkal, amelyek évek alatt alakultak ki és azt mondják, "Hozza nekem helyre. Van egy órám, hogy segítsen". Mivel a legtöbb problémánk - és minden rossz szokásunk - nem egyik napról a másikra alakulnak ki, irreális dolog azt várni, hogy csettintésre eltűnjenek.

A növekedés gyakran fájdalmas és ijesztő, de, ha azt akarod, hogy a következő 10 év legyen életed legjobb 10 éve, az, amit most teszel érte, igenis megéri.

Nincs növekedés változás nélkül; nincs változás félelem vagy veszteség nélkül; és nincs veszteség fájdalom nélkül. Még, ha a régi utaink saját érdekeink ellen is vannak, kísértve vagyunk, hogy visszatérjünk rájuk, mert, mint egy elnyűtt cipő, kényelmesek és ismerősek.

El kell engedned a régi szokásaidat, hogy megtapasztald az újat, de az, amit Isten tervezett neked, az messze több, mint, amit el tudsz képzelni. Légy kész rá, emlékezve, hogy "lassan, lépésről lépésre" Isten készíti az utat neked a növekedéshez és változáshoz.

(Daily Hope by Rick Warren, 2011.03.14.)

Szólj hozzá!

De Isten a mi Szabadítónk

2011. március 13. 00:10 - Lilla:)

 „De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt.” (Apcsel 2:24.)

 
A kétségbeesés, zavarodottság, vagy a sötétség pillanataiban természetes, hogy azon gondolkodunk, vajon Isten figyel-e ránk. Őszintén, néha azt akarod kérdezni: „Hé, Isten, tényleg van neked bármilyen terved most?” vagy „Istenem, végiggondoltad, hogy mi fog történni velem?”
 
Ilyenkor kell belekapaszkodnunk a „de Isten” hitbe, vagyis amikor elhisszük, hogy lehet, hogy most rossznak tűnnek a dolgok, de Isten jóra fordítja majd. „De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta”.
 
Van, amikor rögtön érkezik a szabadítás a „de Isten” után, néha viszont évekbe is beletelik, hogy lássuk a végét annak a mondatnak, amit Isten az életünkkel ír. De ez nem azt jelenti, hogy Istent nem érdekli az életünk története.
 
Isten a „de Isten” előtti időszakot használja, hogy fejlessze a teljes bizodalmunkat az ő hatalmában és kegyelmében.
 
Lehet, hogy minden oldalról hatalmas nyomásnak vagyunk kitéve, de Isten megőriz attól, hogy összeomoljunk; össze vagyunk zavarodva, de Isten felemel minket a kétségbeesés verméből; üldöznek, de Isten a mi oldalunkon áll; le vagyunk sújtva, de Isten elpusztíthatatlanná tesz minket azzal, hogy megtölt az ő tönkretehetetlen Lelkével. (2 Korinthus 4.)
 
Amikor egy „Isten, mi a terved most?” pillanattal kerülünk szembe, tudhatjuk, hogy nincs messze a „de Isten” pillanat sem, ahol kibontakozik előttünk Isten kegyelme és mindaz a jó, amit számunkra tervezett. (Jeremiás 29., Róma 8:28.)
 
Ahogy várakozunk, Jézus megváltoztat minket. Már nem lesz szükségünk rá, hogy előre lássuk, hogyan jön a szabadítás. Tudhatjuk, hogy nem számít, mi a történet vége, mert biztosan meg van benne írva: „de Isten a mi Szabadítónk”. (2 Sámuel 22:2.)
 
(Daily Hope by Jon Walker, 2011. március 6.)
 
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása