„Isten tervében a férfinak és a nőnek szüksége van egymásra” (1Kor 11,11 – TLB fordítás)

Nem a házasság oldja meg a problémáidat. Nem is a házasság hozza létre a problémáidat. A házasság csupán feltárja a problémákat. Egyszerűen felnagyítja azt, ami már akkor is probléma volt, amikor egyedül éltél.

Sok dolog van, amit a házasság nem képes megtenni, de az Isten által tervezett szerepét be tudja tölteni. Miért tervezte tehát Isten a házasságot?

A házasságot a férfi és a nő kapcsolatáért teremtette.

Az 1Korinthus 11,11-ben azt mondja a Biblia: „Isten tervében a férfinak és a nőnek szüksége van egymásra.”

Akár házas vagy, akár nem, ha nő vagy, szükséged van férfire az életedben, ha pedig férfi vagy, szükséged van nőre az életedben. Miért? Mert senki sem hordozza Isten képének teljességét. A nő csak egy részével rendelkezik, a férfi is csak egy részével rendelkezik, és szükségünk van egymásra. Isten így alkotott meg. A nemeket Isten gondolta ki. A szexet Isten gondolta ki. A házasságot is Isten gondolta ki. Milyen Istenünk van!

Rácsodálkoztál már valaha, hogy Isten miért teremtette előbb a férfit, aztán kicsit később a nőt? Miért nem egyidőben teremtette őket?

Azt gondolom, Ádám javára cselekedett így. Azt akarta, hogy Ádám ismerje fel, mennyire szüksége van egy nőre az életében.

Az 1Mózes 2,18 azt mondja: „Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.”

Életed legkülönbözőbb területein szükséged van társakra. Azonban semmi sem hasonlítható a házastársi kapcsolathoz. Egyedül magában foglalja a kapcsolati csoportok mindegyikét.

Jézus ezt mondja róla: „A teremtés kezdetétől fogva Isten férfivá és nővé teremtette őket. Ez magyarázza, miért hagyja el a férfi az apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és ketten eggyé lesznek. Mivel többé ők nem kettő, hanem egy test, senki ne válassza szét, amit Isten összekapcsolt.” (Márk 10,6-9 NLT fordítás, második kiadás).

Ez a szakasz három fő pontot állít a házasságról:

1. A házasság Isten terve. Nem egy hagyomány, amit kidobhatunk.
2. A házasság egy férfi és egy nő kapcsolata. Testrészeik egy célért illenek össze – egy másik élet megalkotásáért.
3. A házasság végleges, életreszóló.

Felismered, milyen radikális ez a három állítás? Úgy tűnik, a legtöbb ember nem hisz többé ezekben az állításokban. Azonban ettől még igazak maradnak! Ettől még ez az Isten által tervezett házasság útja. Azért mert a valóságban élünk és ez nem feltétlenül ideális, nem azt jelenti, hogy az ideális nem létezik.

Beszéljetek róla:

• Miért fontos egy egyedülálló személynek megérteni a házasság célját?
• Hogyan próbálták a keresztyének eltorzítani a házasság Márk 10,6-9 szerinti három pontját?
• Miért gondolod, hogy a házasság felszínre hozza saját problémáinkat? Mit szándékozunk tenni ezekkel a hibákkal a házastársi kapcsolatban?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.05.03.)

“Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat, mit magadat. Nincs nagyobb parancsolat ezeknél."(Márk 12: 30-31)

Tegnap az öt tényező közül, ami azt befolyásolja, hogy kik vagyunk, az elsőről beszéltünk. Mindannyiunkat csodálatosan összetettnek teremtett Isten, ugyanakkor sok hibánk is van. Mindaddig, amíg nem tudjuk – hibáinkkal együtt – elfogadni magunkat, addig nem tudunk olyan változtatásokat sem elérni az életünkben, amik valóban igazi átalakulást hoznának.

A második tényező, ami hatással van arra, hogy kik vagyunk, azok a kapcsolataink. A kapcsolataid határozzák meg életed célját, értelmét és mibenlétét. Ha rosszul működő kapcsolatokban nőttél föl, akkor talán nem tudod, mi a cél az életedben, és küzdelmeid vannak azzal, hogy ki vagy.

Jézus azt mondta, hogy a legfontosabb az, hogy szeressük Istent és az embereket (Márk 12: 30-31). Az élet nem arról szól, hogy mit érsz el vagy mit szerzel meg, és nem is a népszerűségről vagy a hírnévről. Az élet sokkal inkább arról szól, hogy mennyire tudsz jól szeretni.

Három dolog tart vissza minket attól, hogy úgy szeressünk, ahogy azt Isten eltervezte:

• Mindannyian tökéletlenek vagyunk. Nincsenek tökéletes kapcsolatok, mert nincsenek tökéletes emberek.
• A bűn elválaszt bennünket egymástól. Ádám és Éva kapcsolata volt az első rossz kapcsolat, és elszakadtak Istentől és egymástól. És mi emberek azóta is csak folyton igazoljuk és felmentjük önmagunkat, és vádoljuk azokat, akiket szeretünk.
• Minél inkább el vagyunk választva, annál ijesztőbbé válunk. Vágyunk a közeli és bensőséges kapcsolatokra, de félünk a sebezhetőségtől. Vágyunk arra, hogy elfogadjanak bennünket, de félünk az elutasítástól.

Lehet, hogy nem volt beleszólásod, hogy az élet milyen lapokat osztott neked, de Isten elküldte a Fiát, hogy a Megváltód legyen, és hogy átváltoztassa a lapjaidat nyerő lapokká. Nem számít, hogy milyen kapcsolataid voltak az életben eddig, azzal kell majd elszámolnod, hogy mit teszel a kapcsolataidért ma.

Hagyod, hogy Isten hatással legyen a kapcsolataidra? A nehéz múltad ellenére, bízol Istenben a jövőddel kapcsolatban? Táplálod, véded és építed a kapcsolataidat, hogy még inkább megdicsőüljön Isten az életed által?

Határozd el még ma, hogy Isten segítségével egészséges, és nem sérelmekkel teli kapcsolatokat építesz.

Beszéljetek róla:

• Melyek azok a kapcsolataid, amelyekbe több időt vagy több krisztusi szeretetet kellene belefektetned?
• Hogyan állsz azzal a dologgal, hogy "szeresd felebarátodat, mit magadat"? Mi a helyzet akkor, ha egy olyan rokonról vagy munkatársadról van szó, aki "nehéz eset', vagy egy megromlott kapcsolatról?
• Hogyan tudod a közösségi portálokat arra használni, hogy erősebb és egészségesebb kapcsolatokat építs az emberekkel, és hogyan tudod megakadályozni, hogy ezek az oldalak sértsék a kapcsolataidat?

*(Daily hope by Rick Warren, 2016.04.16.)

„Éljetek úgy, hogy jól kijöttök egymással. Tanuljatok meg odafigyelni egymásra, és törekedjetek a harmóniára.” (1Korintus 1:10, MSG fordítás)

Ma már nem igazán tanítják az iskolában azt, hogy hogyan tudunk jó kapcsolatban lenni más emberekkel. Pedig ez az egyik legfontosabb dolog, ha boldog akarsz lenni.

Ha nem tudsz jól kijönni másokkal, akkor az életben boldogtalan leszel.

Mit kell megtanulnod ahhoz, hogy jó kapcsolatban tudj lenni más emberekkel?

Először is, meg kell tanulnod együttműködni másokkal.

A Bibliában Epafroditoszt küldte el a Filippi gyülekezet, hogy anyagi támogatást vigyen Pálnak, aki Rómában volt  ez idő tájt bebörtönözve. A Filippi 2:25 így fogalmaz: „Úgy érzem, vissza kell küldenem hozzátok Epafroditoszt, a testvérem, munkatársam és harcostársam, akit azért küldtetek, hogy személyesen képviseljen benneteket és segítségemre legyen”. (GWT ford.)

Azzal, hogy Epafroditoszt testvérének, munkatársának és harcostársának nevezte, Pál azt fejezte ki, hogy az élet és a szolgálat nem más, mint családi kapcsolat, egymással való közösség és küzdelem.

Az egyház Isten családja. Mi pedig egymás testvérei vagyunk, mert együtt szolgálunk, együtt dicsérjük Istent - és eszerint is kell viszonyulnunk egymáshoz. Ugyanakkor közösségben is vagyunk egymással, mert egy közös cél - az Úrtól kapott küldetés - érdekében együtt dolgozunk és szolgálunk.

Együtt harcolunk Sátán ellen is, és segítenünk kell egymást ebben a harcban. Védenünk és bátorítanunk kell egymást.

A gyülekezeti közösség a legjobb hely arra, hogy megtanuljuk, hogyan kell együttműködni másokkal.

Másodszor, meg kell tanulnod másokra odafigyelni.

A Filippi 2:26-ban Pál ismét Epafroditoszt említi, amikor így ír: „már nagyon vágyódik utánatok és nyugtalan amiatt, hogy tudomást szereztetek arról, hogy betegeskedett.”

Figyeljük meg, hogy itt a másokra való odafigyelés két példáját említi meg az igevers: Pál tekintettel van arra, hogy munkatársának honvágya van, Epafroditosz pedig a filippiek miatt nyugtalan.

És ez a kulcs a boldogsághoz. Minél jobban megtanulsz tekintettel lenni a többi ember szükségeire, kétségeire és félelmeire, annál boldogabb leszel. Ha például nem vagy tekintettel a házastársadra, boldogtalan lesz a házasságod.

A Bibliában ezt olvassuk az 1Korintus 1:10-ben: „Éljetek úgy, hogy jól kijöttök egymással. Tanuljatok meg odafigyelni egymásra, és törekedjetek a harmóniára.” (MSG ford.)

Az ember természete alapvetően nem olyan, hogy a másikra akar odafigyelni; inkább a saját dolgainkat akarjuk mások dolgai elé helyezni. Ahhoz, hogy jó kapcsolatokat tudjunk kiépíteni, erőfeszítést kell tennünk. Az egymással való harmonikus együttélést és jó együttműködést pedig úgy tudjuk megtanulni, ha gyakoroljuk. Ahogy a kert is gyümölcsöt terem, ha művelik, a te erőfeszítéseid is gyümölcsöt hoznak majd: boldog leszel, és szilárd, jó emberi kapcsolataid lesznek.

Beszéljetek róla

• Miért van az, hogy néha azokkal a legnehezebb kijönni és együtt dolgozni, akik tagjai a gyülekezetünknek és akikkel együtt szolgálunk?
• Milyen új módon lehetne elősegíteni a harmonikus együttműködést a különböző szolgálatokban dolgozó testvérek között? Hogyan tudnánk jobban odafigyelni egymásra?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.02.17.)

"Mária pedig ezt mondta: Magasztalja lelkem az Urat, és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben...” (Lukács 1:46-47, NIV kiadás)

Amikor tervezésről van szó, sok keresztény ateistaként viselkedik. Tudják, hogy Jézus megmentette őket, de nem igazán bíznak benne. Azt hiszik, hogy úgy tervezhetik az életüket, ahogy akarják. De az a helyzet, hogy Isten teremtett mindenkit, és mindenkivel megvan az egyedülálló célja is. Mindenkinek egy különleges életutat szánt.

Istennek terve volt Máriával. Kiválasztotta, és arra teremtette, hogy Isten Fiának édesanyja legyen. Mit válaszolt erre Mária? Nem mondta hogy: ,,Megvan a saját tervem az életemmel. Túl elfoglalt vagyok. Azt kell tennem, ami nekem a legjobb.” Nem így volt. Mária megértette, hogy Istennek célja van az életével, és kész volt megtenni azt, amit Isten tőle kért.

Mária dicsőítő énekkel válaszolt: "Mária pedig ezt mondta: Magasztalja lelkem az Urat, és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben...” (Lukács 1:46-47, NIV kiadás) Mária megértette, hogy Isten az ő Ura és Megváltója, készen állt buzgón cselekedni az Ő akaratát. Rábízta az életét Istenre, még úgy is, hogy tudta, hogy senki nem fogja neki elhinni azt, amit az angyaltól hallott.

Elhiszed azt, hogy Isten egy különleges célra teremtett téged? A Bibliában azt olvassuk, hogy ,,Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övééi vagyunk: az Ő népe és legelőjének juhai.” (Zsoltárok 100:3, NCV fordítás)

Isten teremtett téged. Ő alkotott és formált téged és hozzá tartozol. Isten terve az életedre sokkal jobb mindennél, amit valaha is el tudnál képzelni. Ha tehát valakinek kezébe helyeznéd az életedet, nincs jobb a teremtődnél, akinek célja van életeddel.

Beszéljetek róla:

• Milyen terveket szőttél magadnak? Hogyan mutatják ezek meg Istenbe és az Ő tervébe vetett bizalmadat?
• Ha igazán megbíznál Isten neked szánt céljában, miben változna az imaéleted? Miben változna a kapcsolatod más emberekkel? A világi eseményekről alkotott nézeted?
• Tölts el néhány percet azzal, hogy leírsz egy saját dicsőítő éneket, ami megmutatja Istennek, hogy az Ő akaratát akarod követni és készen állsz betölteni azt a célt, amit Isten neked szán.

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015.09.23.)

„Ahogy mindegyik testrész betölti saját külön feladatát, segíti a többi testrész növekedését is, hogy az egész test egészséges legyen,  növekedjen és tele legyen szeretettel.” (Efezusiakhoz 4:16 NLT fordítás)

A Biblia a Kolossé-levél 2:6-7-ben ezt írja: „Mivel elfogadtátok Jézus Krisztust, az Urat, járjatok is őbenne” (ESV fordítás). A Biblia gyakran hasonlítja az életet a járáshoz, mert az élet nem egy helyben való üldögélés. Egy felfedezőutazáson vagyunk! Végig az Újszövetségben arra intenek minket, hogy járjunk bölcsességben, szeretetben, világosságban, engedelmességben és a Szentlélekben.

De Isten szerint nagyon fontos az, hogy ne egyedül járjuk az életutunkat. Ennek semmi köze ahhoz, hogy egyedül élsz vagy házas vagy, és a házasság nem oldja meg a kérdést. A közösség a lényeg. A közösséget pedig a szellemi családodban, a Krisztus Testében találod meg.

Néhányan most ezt kérdezitek: "Mi rossz van abban, ha egyedül járok?  Nekem ez így jó, mert a saját tempómban tudok haladni, és senkire se kell várnom.”

Lehet, hogy szeretsz egymagadban járni, de szükséged van másokra is az élet útján. Hadd soroljak fel három okot, hogy miért:

1. Mert biztonságosabb. Előfordult már, hogy éjszaka egy sötét sikátoron vagy egy hosszú országúton kellett egyedül menned? Egy kicsit félelmetes. Biztonságosabb, ha másokkal együtt megyünk az életben is.
2. Mert segítséget és támogatást kapunk. Egy régi zambiai közmondás szerint „Ha egyedül futsz, gyorsan futsz, de ha együtt futtok, messzire juttok.” Az élet nem egy 50 méteres síkfutás, hanem egy maraton! Csak úgy tudjuk eredményesen és nem kiégve befejezni a versenyt, ha a kapcsolatainkon keresztül más embereket is bevonunk az életünkbe.
3. Mert bölcsebb és okosabb dolog. Többet tanulsz, ha nem egyedül, hanem másokkal mész az úton. A Példabeszédek 28:26 ezt mondja: „Aki a maga eszében bízik, az ostoba.” Más szavakkal: ha te vagy az egyedüli, aki gondol valamit, de senki nem ért veled egyet, akkor könnyen meglehet, hogy rossz irányba mész. Amikor egyedül jársz az életben, nincs aki figyelmeztessen: „Letértünk az ösvényről. Vissza kell találnunk, és a jó irányba kell mennünk.”

 Az Efézusi-levél 4:16 ezt mondja: „Ahogy mindegyik testrész betölti saját külön feladatát, segíti a többi testrész növekedését is, hogy az egész test egészséges legyen, növekedjen és tele legyen szeretettel.” (NLT fordítás).

Kell, hogy legyenek más emberek az életedben, hogy segítségükkel azzá a személlyé válhass, akinek Isten megteremtett. Az élet a kapcsolatokról szól. Isten szeretet, és Ő azt akarja, hogy tanuld meg szeretni Őt és másokat. Ez a két legnagyobb lecke az életben.

 Beszéljetek róla

• Milyen mintát mutat a bibliai közösség a világnak?
• Kik azok az emberek, akikkel járhatsz az életben és akikkel segíthetitek egymást?
• Hogyan ápolod aktívan ezeket a kapcsolatokat, hogy erősebbé tedd őket?

* (Daily Hope by Rick Warren, 2015.05.13.)