"Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!" Ján.8,11

A kegyelem célja, hogy megigazítsa a bűnöst - "menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz". De a kegyelem soha nem igazolja a bűnt, tehát nem arról van szó, hogy "minden  meg van bocsátva, maradj olyan, amilyen vagy."

Más szóval, az Úr kegyelme nem az, hogy "kiszabadítalak a börtönből, neked semmit nem kell tenned".

A kegyelem ingyen van, de Jézus véres árat fizetett, hogy felajánlhassa nekünk: "Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek a Krisztus vére által." Ef.2,13

A kegyelemet ingyen kapjuk, de azért, hogy Jézussal együtt járjunk a kegyelemben,  nekünk is árat kell fizetnünk, ha csatlakozunk Jézushoz, "Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (angolból fordítva: ha csatlakozunk Jézushoz "a munkában, amit ő végez, a jó munkában, amit ő elkészített nekünk, hogy elvégezzünk, a munkában, amit legjobb, ha már most is végzünk.") Ef.2,10

Jézus megmentette a halálra ítélt asszonyt, akit házasságtörésen kaptak, de volt elvárása is az asszony felé. Azt akarta, hogy az élete azonnal megváltozzon. Ha az asszony visszatért volna a régi életéhez, azzal kigúnyolta volna azt a kegyelmet, amit Jézus aznap felajánlott neki.

Ő ma is azt akarja, hogy változzon meg az életünk, az Ő elvárása velünk szemben  ma is ugyanaz: "Menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz."

(Daily Hope, Jon Walker, 2011. 04. 10.)

"Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa." (1 Móz. 50:20)

József élete minden volt, csak nem békés. Eladták rabszolgának az irigy fivérei, majd hamis vádak alapján börtönbe került. Mégis távol állt tőle a keserűség vagy a sajnálkozás, és úgy nézett Istenre mint "Hatalmas Irányító"-ra a legnehezebb körülmények közt is.

Amikor utoljára került szembe testvéreivel, szelíden ennyit mondott: "Rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította."

"Isten terve jóra fordította", ez azt jelenti:

Elfogadhatod a múltat. Istennek egy bűn, egy cselekedet, egy döntés sem elég nagy részedről, hogy ne tudná kezelni vagy jóra fordítani (Róm. 8:28). Kérdezd csak meg Józsefet! Vagy, ami még jobb, kérdezd meg a testvéreit, akiknek a végén József kezébe került az  élete.

Örülhetsz a jelennek. Semmi szükség a "Mi lett volna, ha..." című játékot játszani. A múlt meg van bocsátva és elmúlt, a jövő pedig Isten mindenre képes kezeiben van; tehát szabadon összpontosíthatsz a jelenre. "Akárhol vagy, légy teljesen ott!", mondja Jim Elliot. Isten a jelenben akar tudni, mert ott árad az ő kegyelme.

Várakozással nézhetsz a jövő felé. Még ha hibákat is követsz el ma, Isten akkor is irányítása alatt tartja a jövődet. A Lélekben járva teljes életet élhetsz, anélkül, hogy attól kellene félned, olyan hibákat követsz el, amelyek miatt kikerülsz Isten irányítása alól. Még akkor is, ha a dolgok szörnyen állnak, bízhatsz benne, hogy Isten akkor is véghez viszi az ő isteni tervét az életedben.

(Daily Hope by Jon Walker, 2011.02.28.)

„Mert ezt mondom: Örökké tart kegyelmed, hűséged szilárd, akár az ég.” (Zsoltárok 89:3.)

"...fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által." (Efézus 1:5.)

Sokan arra építjük az önbecsülésünket, amit mások gondolnak rólunk, s ezért keményen dolgozunk azon, hogy elfogadjanak minket. Megvásárolunk dolgokat, viselünk dolgokat, csatlakozunk dolgokhoz – kizárólag azért, hogy a családunk, a barátaink, a munkatársaink, a feletteseink elfogadjanak.

A mai igevers azonban azt mondja, hogy Isten már elfogadott minket Krisztusban.

Mondja-e Isten, hogy ki kell érdemelned az elfogadását? Egyáltalán képes lennél kiérdemelni? Nem. A Biblia csak azt mondja: Isten elfogadott.

Ha hívő vagy, már befogadtad a szívedbe Jézust. De vajon megértetted, hogy Isten is elfogadott téged? Feltétel nélkül szeret, és azért fogad el, aki vagy.

A Zsoltárok 27,10 azt írja: „Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem.”

Néhányan olyan szülők mellett nőttek föl, akiknek soha semmi nem volt elég. A tökéletességet várták el. Nem számított, milyen keményen próbálkoztál, soha nem tudtad kivívni a megbecsülésüket. Ha négyest kaptál, ők ötöst akartak. Ha ötöst kaptál, ők csillagos ötösre vágytak. Mindegy volt, mit tettél, az soha, soha nem volt nekik elég. Még ma is ezért küzdesz, hogy kivívd a szeretetüket és a megbecsülésüket.

Ha ez igaz rád – akár a szüleiddel, akár bárki mással kapcsolatban, akinek a tetszését mindig próbáltad kivívni –, tudnod kell két dolgot:

1. Legnagyobb valószínűség szerint soha nem fogod tudni elnyerni a megbecsülésüket és a szeretetüket. Nem azért, amilyen te vagy, hanem azért, amilyenek ők.

2. Nincs is szükséged a megbecsülésükre, mert Istennek így is jó vagy. Nem kell a megbecsülésük ahhoz, hogy boldog lehess.

Annyira felszabadító ezt megérteni. Csak egyetlen személy szeretetére és megbecsülésére van szükséged, és azt már megkaptad: Isten azt mondja, hogy elfogad ilyennek!

(Daily Hope by Rick Warren, 2010. július 26.)