"Hálát adok Istennek azért a segítségért, amit adtatok nekem" (Filippi 1:5, NCV fordítás)

Az, hogy másokért hálásak legyünk, nem jön magától. Természetünkből adódóan mi, emberek nem vagyunk hálásak. A természetünkből az fakad, hogy elégedetlenek vagyunk, és hogy mindig többet vagy valami mást akarunk.

A Filippi levélben Pál annak a gyülekezetnek írt, amelyet ő plántált. Filippiben egy Lídia nevezetű asszony megnyitotta otthonát és másokkal együtt szívesen fogadta Pált a városban. A filippii gyülekezet még anyagilag is támogatta Pál missziós útjait. A Filippi 1:5-ben Pál ezt mondja: "Hálát adok Istennek azért a segítségért, amit adtatok nekem" (NCV fordítás).

Pedig az igazság az, hogy Pál nem érezte jól magát Filippiben. Sőt, ennek a gyülekezetnek az elindítása volt az egyik legnehezebb feladat számára. Amikor megérkezett a városba, hogy elindítsa a gyülekezetet, megverték, megostorozták, megalázták, alaptalanul letartóztatták, börtönbe zárták, és még egy földrengést is át kellett élnie. Ezek után a város vezetősége illedelmesen megkérte, hogy távozzon.

Mégis, Pál azt mondta a hívőknek, "Mindenkor, amikor rátok gondolok, hálát adok az én Istenemnek" (Filippi 1:3, NLT fordítás).

Mit tesz itt Pál? A szelektív memóriát választja. Pál számára Filippi nem volt egy örömteli hely, mert sok szenvedést és üldöztetés kellett elviselnie ott. Ő mégis úgy döntött, hogy nem ezeken a fájdalmas emlékeken fog gondolkodni, hanem helyette kifejezte háláját azokért a jó dolgokért, amit Isten tett.

Minél régebb óta ismersz valakit, annál valószínűbb, hogy természetesnek veszed őt, a hibáit keresed, és a rossz dolgokra emlékszel a jó dolgok helyett.

Vannak olyan emberek az életedben, akikkel kapcsolatban még mindig feljönnek benned fájdalmas emlékek? Soha nem engeded el ezeket és ezért nem tudod élvezni a kapcsolatot velük, mert még mindig a múlthoz ragaszkodsz.

Meg kell értened, hogy a te döntéseden múlik, hogy mire emlékszel.  Hallottam egyszer egy történetet két barátról. Egyikük megkérdezte a másikat, "Hát nem emlékszel arra, amikor a férjed azt tette?" A barátja erre így felelt: "Határozottan emlékszem rá, hogy elfelejtettem."

Azt, hogy mire emlékszel, te döntöd el. Ha ragaszkodni akarsz a fájdalmas emlékekhez, akkor csak rajta, tedd azt, de ettől nem leszel boldogabb! Pálnak rengeteg oka lett volna, hogy fájdalmas emlékei legyenek Filippivel kapcsolatban. Ehelyett viszont ő úgy döntött, hogy hálás lesz az életében lévő emberekért és azért a munkáért, amit Isten bennük és rajtuk keresztül végzett. Amikor te is ezt teszed, Isten - minden várakozásodat felülmúlva - meg fogja áldani a kapcsolataidat.

Beszéljetek róla:

• Miért könnyebb néha a fájdalmas emlékekhez ragaszkodni ahelyett, hogy jó emlékekre cserélnénk őket?
• Hogyan változtatja meg a jövővel kapcsolatos várakozásaidat, ha igyekszel csak a jó dolgokra emlékezni?
• Mit kell tenned, amikor egy fájdalmas emlék elkezd újra feljönni benned?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.05.28.)

„Isten mindent elrendezett! Elküldte Krisztust, hogy kibékítsen minket önmagával, és azt a feladatot tűzte ki számunkra, hogy másokkal is kibékítsük őt. Ez annyit jelent, hogy Isten maga öltött testet Krisztusban, békét és megbocsátást ajánlva minden embernek a világon. Minket pedig azzal bízott meg, hogy hirdessük békeüzenetét. Krisztus követeiként küldettünk, és Isten könyörög hozzátok, hallgassátok meg jó hírünket. Krisztus nevében szólunk, és szívből kérjük, béküljetek meg Istennel” (2Korintus 5:18-20 CEV-fordítás).

Mintegy 60 esztendővel ezelőtt öt amerikai misszionárius az Ecuador területén lévő kelet-amazóniai esőerdőbe indult, hogy másodszori látogatást tegyen a Huaorani törzsnél, amely antropológusok elmondása szerint a legelvetemültebb, legerőszakosabb emberi közösség volt a föld színén. Kultúrának számított náluk a gyilkolás, és tanulmányok kimutatták, hogy a néptörzs 60 %-a emberölés áldozata lett. 

Amint a misszionáriusok kiszálltak a repülőgépből, a törzs tagjai lándzsákkal halálra sebezték őket. A brutális gyilkosok hírül adták tettüket a világnak, és címlapon hozta a Life magazin, a Time és a Newsweek is. Számos újság beszámolt ezeknek az embereknek a haláláról, akik közt ott volt Nate Saint és Jim Elliot. 

Pár évvel később Jim felesége és lánya, Elisabeth és Valerie Elliot, továbbá Nate húga, Rachel Saint szeretetük és megbocsátásuk jeléül elköltöztek a Huaorani kis faluba, hogy lelki szolgálatot nyújtsanak azoknak az embereknek, akik meggyilkolták a családjukat. Történetesen Mincaye, a törzs elöljárója valamint a misszionáriusok meggyilkolásában részt vett öt férfi valamennyien keresztyénekké váltak. 

A megbocsátásnak az a formája, amit Elisabeth Elliot és Rachel Saint példázott, mindaddig értelmetlen, amíg magad is bocsánatot nem nyertél Isten által. Ha egyszer ezt megtapasztaltad, hogyan bocsátasz meg? Megteszed azt a négy dolgot, amit ezek az asszonyok megtettek: 

Leteszel a bosszúállás jogáról. A Rómaiak 12:19 azt mondja: „Ne próbáljatok bosszút állni. Hagyjátok Istenre, hogy elégtételt vegyen (CEV-fordítás). Bízd rá Istenre. Ő majd gondot visel rá, és sokkal hatékonyabb megoldást talál, mint amilyet te valaha is képes lennél kitalálni.  

A rosszra jóval válaszolsz. Hogyan juttathatod kifejezésre, ha teljesen megbocsátottál valakinek? Ténylegesen fohászkodhatsz Istenhez, hogy áldja meg azt az embert, aki bántott téged. A Biblia így ír erről: „Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket, áldjátok azokat, akik átkoznak, imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket” (Lukács 6:27b-28 NIV-fordítás). 

Ismétled ezeket a lépéseket mindaddig, amíg szükséges. Péter így kérdezte Jézust a Máté 18:21-22-ben: „Hányszor kell megbocsátanom annak, aki valami rosszat cselekszik ellenem? Hétszer elég? Jézus ezt válaszolta: „Nemcsak hétszer, de még hetvenhétszer is!” (CEV-fordítás) A megbocsátásnak olykor folytonosnak kell lennie. 

Megmentesz másokat az isteni megbocsátás Jó Hírével. A Biblia a 2Korintus 5:18-20-ban így fogalmaz: „Isten mindent elrendezett! Elküldte Krisztust, hogy kibékítsen minket önmagával, és azt a feladatot tűzte ki számunkra, hogy másokkal is kibékítsük őt. Ez annyit jelent, hogy Isten maga öltött testet Krisztusban, békét és megbocsátást ajánlva minden embernek a világon. Minket pedig azzal bízott meg, hogy hirdessük békeüzenetét. Krisztus követeiként küldettünk, és Isten könyörög hozzátok, hallgassátok meg jó hírünket. Krisztus nevében szólunk, és szívből kérjük, béküljetek meg Istennel”.

Beszéljünk róla: 

• Mit gondolsz, miért olyan nehéz megálljt parancsolni bosszúvágyunknak, vagy azon igényünknek, hogy „miénk legyen az utolsó szó”?
• Mivel tudnád példázni a megbocsátást a saját életedben?
• A te életedben kinek van szüksége rá, hogy meghallja Istennek a békét és üdvözülést hirdető üzenetét?

Daily Hope by Rick Warren (2016.04.27.)

Számtalanszor hallottuk a mondást: "Bocsáss meg, és felejtsd el". Csupán egy baj van ezzel; mégpedig az, hogy lehetetlen! Egy sérelmet nem igazán lehet elfelejteni. Sőt, a felejtéssel próbálkozni sincs értelme; mert amikor megpróbálod, arra a bizonyos dologra fókuszálsz, amit el akarsz felejteni.

Isten nem azt akarja, hogy elfelejtsd a dolgot, hanem azt, hogy bízz Benne, és figyeld meg, hogyan tud belőle jót kihozni. Ez sokkal fontosabb, mint elfelejteni, mert ilyenkor megköszönheted Istennek azt a jót, amit kihozott az adott dologból. Nem tudod megköszönni Istennek azokat a dolgokat, amiket elfelejtettél.

A Róma 8:28 ezt mondja: "Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott."

Nem azt mondja az Ige, hogy minden dolog jó, mert ez nem igaz. A rák nem jó. A betegség nem jó. A válás nem jó. A háború nem jó. A nemi erőszak és a bántalmazás nem jó. Nagyon sok dolog van az életben, ami bűn és gonoszság. Nem minden Isten akarata, ami a világban történik.

De Isten azt mondja, hogy a rosszból jót hoz ki, ha bízunk benne. Amikor odamész hozzá és azt mondod: "Istenem, odaadom neked az életem összes területét", akkor Isten az életed minden részét békességgel tölti meg. Isten békességet teremt a szívedben, és ha nem is érted, miért történt az a bizonyos sérelem, meg tudsz bocsátani, mert Isten a fájdalmat jóra fogja fordítani.

Nem kell elfelejtened a rossz dolgokat, amiket elkövettek ellened. Akkor sem fog menni, hogy ha megpróbálod! Isten azt mondja, hogy nem felejtened, hanem megbocsátanod kell, és megfigyelni, hogyan hoz ki jót belőle.

Beszéljetek róla

• Ki az, akinek nem bocsátottál meg csupán azért, mert nem akartál felejteni, vagy nem akartad elengedni azt, amit tett veled?
• Mit kell tenned ma ahhoz, hogy megbocsáss az adott illetőnek, és továbbléphess?
• Tudnál-e példát mondani arra, amikor Isten a nehéz helyzetből jót hozott ki?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016. 04.25)

„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.” (Róma 8:28)

A megbocsátás nem azt jelenti, hogy mindenféle változtatás nélkül újrakezdünk egy kapcsolatot. Megbocsátani, és újrakezdeni egy kapcsolatot két különböző dolog. A megbocsátás az, amit te megbántott félként gyakorolsz. A kapcsolat újrakezdése pedig az, amit a másik fél tesz annak érdekében, hogy visszaszerezze a bizalmadat. Pusztán annyit mondani, hogy „sajnálom”, nem elég.

A Biblia három dologról is beszél, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy egy megtört kapcsolatot újra lehessen kezdeni. Ezeket kell megtennie a hibás félnek.

1. Egy kapcsolat újrakezdéséhez megbánásra van szükség. Másképp megfogalmazva: valóban bántania kell annak, amit tettél. És ez nem azt jelenti, hogy annyit mondasz, „sajnálom”. Ez azt jelenti, hogy azt mondod: „Hibáztam, kérlek, bocsáss meg!” Azt sajnálkozásod esetleg a rossz időjárásnak, vagy valami hasonló kaliberű dolognak szólhat. A megbánás azt jelenti, hogy beismered a hibádat és valóban bánod is azt.
2. Egy kapcsolat újrakezdéséhez kárpótlásra van szükség. Van, amikor fizikai, vagy egyéb kézzel fogható kárpótlásra van szükség. Még ha meg is bocsátottak neked, ez nem jelenti azt, hogy kint vagy a slamasztikából. Meg kell fizetned az adósságodat a társadalomnak, vagy valaki másnak azért, amit tönkretettél a tetteiddel.
3. Egy kapcsolat újrakezdéséhez a bizalom újraépítésére van szükség. Barátom, ez nagyon hosszú folyamat. Ha valaki megbánt téged, akkor azon nyomban meg kell neki bocsátanod. Azonban nem kell feltétlenül újra azonnal bíznod benne. A megbocsátás a kegyelemre épít és feltétel nélküli. A bizalmat újra kell építeni az idő múlásával.

A társadalmunk többnyire nem érti, mi a különbség egy kapcsolatban a megbocsátás és a bizalom újraépítése között. Amikor egy politikai vagy vallási vezető botrányba keveredik, mindig is lesznek olyan emberek, akik azt mondják: „Senki sem tökéletes. Mindannyian emberek vagyunk. Csak meg kell bocsátanunk neki, és folytatni mindent tovább.”

Ez nem így van! Meg kell bocsátanod azonnal, de nem kell újra bíznod benne. A Biblia azt mondja, hogy a bizalomhoz idő kell. A szavahihetőség az, amivel egy vezető vezet. Minden vezetőnek szüksége van a bizalomra, mert ebből élnek. Ha elveszted a bizalmat, akkor a vezetésre szóló jogot is elveszted abban a pillanatban. Lehet, hogy a címed megmarad, de amíg nem érdemled ki újra a bizalmat, nem vagy vezető. Ez pedig nem fog egyhamar bekövetkezni.

Beszéljetek róla:

• Mire van szükség ahhoz, hogy valaki visszanyerje a bizalmadat? Te mit teszel azért, hogy más bizalmát visszaszerezd?
• Mondj néhány olyan példát az életedből, amikor valamit sajnáltál, és amikor valamit igazán megbántál!
• Ebben a három dologban, ami a kapcsolat újrakezdéséhez szükséges, mi a megbántott fél felelőssége?

 *(Daily Hope by Rick Warren, 2016.04.24.)

"Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." (Lukács 23:34a)

A megbocsátás talán az, amit legkevésbé használunk és leginkább félreértünk a kultúránkban. Azt hisszük, hogy tudjuk miről szól a megbocsátás, valójában azonban ez nem így van. Mielőtt tovább olvasol, szánj egy percet arra, hogy kitöltsd ezt a rövid kis kérdőívet; döntsd el, hogy igazak vagy hamisak az egyes állítások.

1. Addig nem kellene megbocsátani valakinek, amíg bocsánatot nem kér.
2. A megbocsátás magában foglalja a bűn és az okozott fájdalom minimalizálását.
3. A megbocsátás magában foglalja az igazság helyreállítását és a kapcsolat újraélesztését.
4. Addig nem bocsátottál meg igazán, amíg nem felejted el a sértést.
5. Amikor látod, hogy valaki megbántódik, a te kötelességed megbocsátani annak aki megsértett.

Amikor olvasod a Bibliát és látod mit mond Isten a megbocsátásról, akkor rájössz, hogy mind az öt állítás hamis. Eltaláltad?

A következő pár napot azzal fogjuk tölteni, hogy megtudjuk, mi is igazán a megbocsátás, hiszen a legtöbb ember nincs ezzel tisztában.

Először is, az igazi megbocsátás feltétel nélküli. Nincs semmiféle melléklet hozzá. Nem veheted meg. Nem érdemelheted ki. Nem alkudozhatsz rá. A megbocsátás nem azon az ígéreten alapszik, hogy többet nem csinálom. A megbocsátást felajánlod attól függetlenül, hogy kérik vagy sem.

Amikor Jézus a keresztre feszítve azt mondta, "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." (Lukács 23:34a), senki nem kérte ezt. Senki nem mondta, hogy "Kérlek, bocsásd meg nekem Jézus, amit veled teszünk." Ő csak felajánlotta. Ő kezdeményezett.

Másodszor, a megbocsátás nem minimalizálja a bűn súlyosságát. Amikor valaki bocsánatot kér tőled és azt mondod: "Nem nagy ügy. Nem is igazán fájt," az igazából lekicsinyli a megbocsátást. Ha tényleg nem volt nagy dolog, akkor nem lenne szükség a bocsánatra és nem kellene felajánlanod.

Megbocsátani csak a nagy dolgokat kell. Nem használod csekélységekre, amik csak apró ügyek. Ha valami igazán megbocsátást igényel, akkor nem szabad lekicsinyleni azt, amikor bocsánatot kérnek tőled. Nem mondhatod, hogy nem volt nagy ügy. Ez nagy ügy volt! Ha nem volt nagy ügy, akkor csak mond: "Nem szükséges bocsánatot kérned." Azonban ha nagy dolog volt, akkor el kell fogadnod.

Nagyon sok nagy ügy van az életünkben. Észrevetted már? Viszont két külön dolog megsebzettnek lenni és sértettnek lenni. A megsebzett embernek türelemre és elfogadásra van szüksége, nem bocsánatra, hiszen nem szándékosan cselekszik. Aki megsért mást, az igényel megbocsátást.

Beszéljetek róla:

• Mik azok a sérelmek, amik miatt még mindig azt várod, hogy valaki bocsánatot kérjen, pedig csak el kellene fogadnod?
• Miért olyan nehéz, hogy felajánld a megbocsátásodat valakinek, aki nem kérte? Hogyan tudsz ezen túllépni?
• Hogyan változtatja meg a megbocsátáshoz való hozzáállásodat az, hogy Krisztus megbocsátott neked?

* (Daily Hope by Rick Warren, 2016.04.23.)