"Nézz előre őszinte bizalommal, ne horgaszd le a fejed szégyenedben!" (Példabeszédek 4:25, TEV fordítás)

Nem kell többé a bűntudat terhét cipelned. Pál apostol azt mondja: "Igen, mindannyian vétkeztünk; és nem ütjük meg Isten dicsőségének mértékét; Isten mégis "bűntelennek" tart minket, ha megbízunk Jézus Krisztusban, aki szívességből ingyen elvette bűneinket." (Róma 3:23-24, TLB fordítás)

Isten meg akar bocsátani neked. Képzelj el egy hatalmas táblát, teleírva a bűneiddel – Isten pedig csak odalép egy hatalmas szivaccsal, és mindet letörli. Olyan ez, mint a gyermekkorunkból ismert csodatábla: rajzoltál rá, és ha utána fejre állítottad vagy megráztad, akkor minden eltűnt róla, és újra tiszta lappal indultál. Ez jó hír, ugye?

Isten megbocsátását azonban el is kell fogadnunk. Lehet, hogy ismerjük Isten irgalmát az eszünkkel, de ez nem elég: hinnünk kell benne mélyen, legbelül, és elfogadni hittel, hogy igaz – mert hiszen az is!

Van viszont egy dolog, ami sokszor visszatart minket attól, hogy elfogadjuk Isten megbocsátását, az, hogy képtelenek vagyunk megbocsátani saját magunknak. Meg kell bocsátanod magadnak a múltbeli bukásaidat, bűneidet, rossz szokásaidat és mindazt, ami a bűnhöz vezetett. Bocsáss meg magadnak!

Isten azt akarja, hogy bocsáss meg magadnak. Azt tanítja nekünk: "Nézz előre őszinte bizalommal, ne horgaszd le a fejed szégyenedben!" (Péld. 4:25, TEV fordítás)

Volt már veled olyan, hogy elkövettél egy bűnt, utána kérted Isten, hogy bocsásson meg, és annak ellenére, hogy tudtad, megbocsátott, továbbra pocsékul érezted magad? Mit teszel ilyen helyzetekben? Visszamész Istenhez, és újra kéred a bocsánatát? Aztán megvallod újra meg újra meg újra?

Nem. Egy bűnt csak egyszer kell megvallanod, és azzal meg is van bocsátva. De saját magadnak lehet, hogy százszor is meg kell bocsátanod, és újra meg újra elmondani, amíg az eszedbe nem vésed: "Isten megbocsátott nekem. Vége."

Az a mi problémánk, hogy állandóan emlékeztetni akarjuk Istent olyan dolgokra, amiket ő már rég elfelejtett. Meg van bocsátva és el van felejtve. Ezzel már foglalkoztál. Egyszer valaki megkérdezte Eleanor Rooseveltet: "Hogy tudtál ilyen sokat elérni az életben?" Azt válaszolta: "Soha nem vesztegettem az időt sajnálkozásra."

Ne vesztegesd az időt sajnálkozásra. Fogadd el Isten bocsánatát, és bocsáss meg magadnak.

Beszéljünk róla!

• Hogyan szemlélteti az életed, hogy teljes mértékben Isten bocsánatában és kegyelmében élsz?
• Mit kell bocsátanod magadnak a mai napon? Miben igaz rád Isten kegyelme?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.10.09.)

"Így szólt Jób: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Mindent, amim volt, az ÚR adta, és amit elvett, az Övé volt. Áldott legyen az ÚR neve!  Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem hibáztatta Istent." (Jób 1:21-22, LB fordítás)

A gyász az élet része, de ne hagyd, hogy a gyász időszakból gyászos élet legyen.

Egy bizonyos pontnál el kell engedned!

Különbség van a sírás és a sóhajtozás, a könnyezés és a gyötrődés között. Egy veszteség lesújthat, de nem határozhatja meg a személyemet. A veszteség az érettség része, de nem a személyiségem része.

Isten megadja azt a kegyelmet, hogy túléld azt, amin keresztülmész. Ezt a kegyelmet nem mások kapják meg, hanem te, ezért lehet, hogy másoktól rossz tanácsot kapsz!

"A felesége ezt mondta neki: Még most is kitartóan feddhetetlen vagy? Átkozd meg Istent, és halj meg! De ő így felelt neki: Úgy beszélsz, mint egy istentelen asszony! Csak a jó dolgokat kellene elfogadnunk Isten kezéből és soha semmi rosszat? Még ebben a helyzetben sem mondott Jób semmi rosszat" (Jób 2: 9-10, NLT).

Jób visszautasította, hogy keserű és bosszús legyen. A keserűség meghosszabbítja a fájdalmat. Nem enyhíti, hanem erősíti azt. "Vigyázzatok a keserűség meg ne gyökerezzék köztetek....mert az súlyos problémákhoz és fájdalmakhoz vezet a lelki életben" (Zsidókhoz írt levél 12:15, LB).

Jób 3 lépést ad újragondolásra:

1. Tedd rendbe a szívedet. Ez azt jelenti, hogy meg kell bocsátanod. "De én nem tudok megbocsátani"- mondod te. Ezért van szükséged a Krisztusra az életedben. Ő megadja neked az erőt a megbocsátásra.

2. Fordulj Isten felé. Kérd meg őt, hogy jöjjön a szívedbe, gyógyítsa meg azokat a sérüléseket, segítsen és adjon neked erőt a következő naphoz, következő héthez, következő hónaphoz.

3: Nézz szembe a világgal újra, erősen és bátran. Sokan, ha megbántják őket, visszahúzódnak a kagylóhéjába. Azt mondják: "Soha többé nem hagyom senkinek, hogy megbántson." Visszavonulnak az élettől. Jób pont azt mondja, hogy ennek az ellenkezőjét csináld. Gondold végig az életedet, ne menj nyugdíjba. Gyere vissza az életbe újra.

Jób életének boldog befejezése lett. "Az ÚR pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt" (Jób 42:12). Jób átment mindezeken a nehézségeken, de ennek ellenére Isten jobban megáldotta élete végét, mint élete első felét.

Nem szeretnéd, hogy ez hasonlóan történjen nálad is? Mondd el ezt: "Istenem, nem foglalkozom azzal, hogy 5 vagy 50 évem van-e még hátra. Megáldanád, kérlek a hátra lévő életemet, jobban, mint az eddigit?"

Jób életének tanulsága ez: nem számít hogy ki bántott meg, mennyi ideig bántottak, milyen mélyen bántottak meg. Isten az életed hátralévő részét életed legjobb részévé teheti, ha hajlandó vagy megbocsátani és elengedni a neheztelést, felmenteni a tettest.

Beszéljünk róla:

• Gyász esetén miért gondoljuk azt, hogy könnyebb, ha visszahúzódunk, mintha olyan emberekkel lennénk, akik segítenek továbblépni?
• Mit szeretnél életed hátralévő részében elérni, miben segítsen Isten? Mi az, amit szerinted el kell engedned ahhoz, hogy teljes mértékben tudjon rajtad keresztül dolgozni?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.09.22.)

„Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz. Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.” (Zsolt 103:13-14)

Isten tökéletesen ért téged. Embervoltod következményei ismertek előtte. Tudja, hogy mit, miért teszel. Gyengeséged, félelmeid, bukásaid és a próbálkozásaid nem rejtettek előtte. Nem várja el tőled, hogy „Superman” légy, vagy szuper nő…

Ha szülő vagy, szereted a gyermekeidet fejlődésük minden szakaszában, nem? Ugye, nem vársz a szereteteddel addig, míg felnőttek lesznek?

Hasonlóképpen, Isten is szeret téged minden életszakaszban. Ebben a kérdésben ne hallgass a bűntudat súgására, és ne engedj hamis feltételezéseidnek! Vedd tudomásul:

•    Nem tehetsz soha, semmit azért, hogy Isten jobban szeressen, mint ahogyan ma szeret.   
•    Nem fogsz soha, semmi olyant tenni, ami miatt Isten kevésbé szeretne, mint ahogyan most szeret.

Isten szeretetének nincsen feltétele; nem azon alapszik, amit te teszel, vagy nem  teszel.

Így tanít a Biblia: nincs „semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8:1). Mit jelent ez? Képzeld el! Előveszek egy papírost, és felsorolom rajta az összes bűnt, amit valaha is elkövettem (valószínű, hogy több oldalnyit kéne írnom). Leírom a bűneimet, gyengeségeimet, az összes tévedésemet, a titkolt dolgokat, szégyellt tetteimet és gondolataimat, az összes ilyen emléket, még a kísértéseimet is. A lista végére érve, a papírt összehajtom, és valamelyik könyvemben eldugom. Nem látod a bűnlajstromot, csak a könyvet. Így van Isten is velünk, amennyiben Krisztus Jézusban van elrejtve az életünk. Nem a bűneinket nézi. Jézust látja az életünkben munkálkodni.

Amikor Krisztushoz jövök, ezt mondom: „Istenem, ez vagyok én – itt van minden rossz, amit elkövettem, az összes tévedésem, még a hülyeségeim is. Az életemet mindenestől Jézusnak adom.” Az Úr Jézus szeretetével így átölelten Isten nem engem lát, hanem Őt, aki tökéletes. Nem a bűneimet nézi. Ezt jelenti Isten irgalmában békességre lelni.

Beszélgessünk még erről!

Három gyermekünk van. Mindhárom megtanult járni, nagyjából ugyanazokon a folyamatokon mentek át. Elindultak volna, de eldőltek. Fölálltak, léptek kettőt, aztán fenékre estek. Topogás. Fölállás, elesés, helyben állás.

Mit tesz ezt látva az apuka? Ripakodjam, hogy „Szedjétek már össze magatokat, mit ügyetlenkedtek itt előttem? Ti Warren gyerekek vagytok. Mi nem csetlünk-botlunk, mint mások. Nahát, többet vártam tőletek…!” Milyen apa az, aki így viselkedik? Nevetséges ilyenre gondolni is. Mégis, sokan éppen Istenről feltételeznek valami hasonlót. Azt gondolják róla, hogy valahányszor elbukunk, Isten ott terem, hogy ránk letromfoljon: „Felállni! Mi történt veled már megint, te szerencsétlen flótás?”

Szánj időt most Istennel beszélgetni erről a kapcsolatról – arról, hogy Ő Atyád, és milyen jó az irgalmasságát megtapasztalni, és hogy milyen rossz abban kételkedni. Maradj előtte csendben, és engedd, hogy átjárjon a kegyelembe fogadottság békéje!


(Daily Hope by Rick Warren; 2012.06.02)

"Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz!" (Példabeszédek 4,25)

Nem kell lehorgasztott fejjel járnod a vétkeid terhe miatt. Pál apostol azt mondja: "...mindenki vétkezett és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Jézus Krisztus által." (Róma 3,23-24)

Isten meg akar bocsátani neked. Képzelj el egy hatalmas táblát, ami telis-tele van írva a bűneiddel, majd Isten jön egy hatalmas szivaccsal, és letörli az egészet. Olyan ez, mint a gyerekek varázsrajztáblája: megrázod, megfordítod, és a tábla újra tiszta lesz. Isten bűnbocsánata is ehhez hasonló, és ez jó hír, ugye?

Azonban szükségünk van arra, hogy elfogadjuk Isten bűnbocsánatát. Bár értelmünkkel tudatában lehetünk ennek, de hinnünk is kell ezt, mélyen és erősen, elfogadva hitből, hogy ez igaz - merthogy az.

Az egyik gyakori akadálya, hogy elfogadd Isten bocsánatát az, hogy nem tudsz megbocsátani saját magadnak. Meg kell bocsátanod magadnak múltbeli kudarcaidért és bűneidért, azokért a szokásaidért és hibáidért, amelyek a bűn felé vittek. Bocsáss meg magadnak. Isten arra tanít, hogy: "Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz!" (Példabeszédek 4,25) (angolból fordítva: nézz egyenesen előre őszinte bizalommal, és ne csüggeszd le fejed szégyenedben).

Voltál már úgy, hogy bűnt követtél el és bocsánatot kértél Istentől, és bár tudod, hogy Ő megbocsátott, te még mindig szánalmasan érzed magad? Mit szoktál tenni ilyen helyzetekben? Újra és újra bocsánatot kérsz ugyanazért a bűnödért? Újból és újból megvallod azt Istennek?

Nem. Csak egyszer kell megvallanod egy bűnt Istennek, és Ő megbocsátja azt. Bár lehet, hogy magadnak százszor is meg kell bocsátanod, és újból és újból ismételgetned, míg végül igazán felfogod, hogy: "Isten megbocsátott nekem. És kész."

Valahogy azonban mégis szeretjük Istent emlékeztetni olyan bűneinkre, amiket Ő már elfejtett. Egyszer valaki megkérdezte Eleanor Roosevelt-et, hogy "Hogyan sikerült olyan sok mindent elérnie élete során?" Erre ő azt válaszolta, hogy "Soha nem pazaroltam időt arra, hogy sajnálkozzak azon, ami már megtörtént."

Ne pazarold az életedet sajnálkozással. Fogadd el Isten bocsánatát, és bocsáss meg magadnak.

Beszéljünk róla

• Mit kell ma megbocsátanod magadnak?
• Elképzelted valaha Istent olyannak, aki nyomon követi, számon tarja minden bűnödet? Ez milyen hatással van arra, hogy el tudd fogadni az Ő bocsánatát?

Daily Hope by Rick Warren (2012.06.01.)

"Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket." (Jakab 4:10)

Ha meg szeretnéd szüntetni a konfliktusokat az életedben, ha szeretnél jól kijönni másokkal, akkor meg kell tanulnod bocsánatot kérni Istentől és azoktól, akiket megbántottál. Jakab 4:8-ban ezt olvassuk: "Tisztítsátok meg a kezeteket, ...és szenteljétek meg a szíveteket". A kezünk a viselkedésünket szimbolizálja, a szívünk pedig a hozzáállásunkat.

Pál alapvetően ezt írja: Tisztítsd meg a cselekedeteidet! Bánd meg az önzőségedet. Igenis nagy ügy, mikor a társad érzései sérülnek. Vedd komolyan. Ha valaki azt mondja, megbántottad, akkor így is volt! Talán számodra nem olyan nagy ügy, de neki igen. Bocsánatot kell kérned.

Gondolj arra az emberre, aki a legtöbb konfliktust okozza az életedben. Szeretnéd elkezdeni megoldani a konfliktusod azzal az emberrel? Hajlandó vagy bocsánatot kérni a te saradért? Lehet, hogy 95%-ban az ő hibája, de a te felelősséged felelni azért az 5%-ért és Istenre hagyni a többit.

Mennyire lenne megalázó számodra azt mondani: "Tudom, hogy különbözünk egymástól és tudom, hogy nem mindig voltam figyelmes. Sokszor többet gondoltam magamra, mint a te szükségleteidre." Ez nemcsak alázatos dolog lenne, hanem Isten kegyelme nélkül lehetetlen is. Az egyetlen módja a változásnak, ha alázatos leszel és az egyetlen módja, hogy alázatossá válj, a bocsánatkérés.

Az első lépés a legnehezebb, de egyben a legfontosabb is. Igen, megalázó, de Isten áldását adja az alázatosságra. Talán a héten írnod kellene egy levelet, vagy fel kéne hívnod valakit. Tedd meg az első lépést!

Isten nem akarja, hogy a padlón ragadj. A Jakab 4:10-ben írja: "Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket". A tisztelethez az út az alázaton keresztül vezet. Régen azt gondoltam, ha azt akarom, hogy a feleségem és a gyerekeim tiszteljenek, akkor nem szabad bevallanom, ha hibáztam. Úgy véltem, ha a gyerekeim azt látják, hogy tévedtem, nem fognak tisztelni többé. Nem volt nagy meglepetés, amikor rájöttem, hogy ők már rég tudják, hogy én nem vagyok tökéletes. Rájöttem, hogy úgy érem el, hogy a családom tiszteljen, ha bevallom a tévedéseimet. Ha azt akarod, hogy tiszteljen a férjed vagy a feleséged és az Úr, akkor meg kell aláznod magad.

Hogy megállítsd a csatát, meg kell adnod magad Istennek, bölcsebbé kell lenned a Sátán ellen, közelebb kell kerülnöd Istenhez és hajlandónak kell lenned bocsánatot kérni.

Beszéljetek róla:
Gondolj a legutóbbi alkalomra, mikor elfogadtad valaki alázatos bocsánatkérését. Milyen hatással volt az egymással és az Úrral való kapcsolatotokra?
Van valaki, akitől bocsánatot kell kérned még ma? Van valaki, akinek meg kell bocsátanod még ma?
Elhiszed, hogy Isten helyre tud állítani egy kapcsolatot, amit te már rég feladtál? Mit gondolsz, mit szeretne, mit tegyél, hogy ez megtörténhessen?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.03.22.)