"Ez hatalmas örömöt jelent nektek, tudom, még akkor is, ha pillanatnyilag bosszúsak vagytok különféle próbák és kísértések miatt. Ez nem véletlenül van így - hanem azért, hogy megpróbálja a hiteteket, amely végtelenül értékesebb az aranynál…" (1 Péter 1:6-7 - PH fordítás).

Hited építése céljából Isten adni fog neked egy álmot. Ezután arra fog ösztönözni, hogy dönts. Ezek után viszont megengedi késlelkedést, mert ez alatt a késlelkedés alatt készít az érettségre és arra, ami azután következik.

A valóság az, hogy lesznek nehézségeid, mialatt az Úr késlekedik. Ez nem azért van, mert nem érdekli, hogy veled mi van, vagy mert elfeledkezett az életkörülményeidről, hanem inkább azért, mert ez az egyik általa használt módszer arra, hogy a hit mélységei felé irányítson.

Mialatt az Úr késlelkedik, két fajta nehézséggel állhatsz szemben: a körülmények és a kritikák. Mindkettő természetes része életünknek. Isten azért tervezte így, mert tudja, hogy erősebben növekszünk, ha viszontagság és szembenállás ér minket.

Mikor Mózes Izráel gyermekeit kivezette Egyiptomból a pusztába az Igéret Földje felé, egyik nehézség követte a másikat. Először is, nem volt víz. Aztán nem volt étel. Ezek után akadt jó néhány panaszkodó. Voltak mérges kígyók. Mózes azt tette, amit az Úr tőle elvárt, mégis nehézségekbe ütközött.

Dávid felkent király volt, mégis a következő években Saul vadászott rá. József megálmodta, hogy uralkodó lesz, mégis eladták szolgasorba és börtönbe zárták hamis vádak alapján, ahol elfeledkeztek róla. Kézeld el, hogy Nóé milyen nehézségeken mehetett keresztül, miközben az úszó állatkerten dolgozott!

Azt mondja a Biblia, hogy amikor Mózes meghalt, Józsuét nevezték ki az új vezetőnek. Mózes vezette az embereket a pusztán keresztül, ezután pedig Józsué vezette be őket az Igéret Földjére. Ő kapta a könnyű részt? A Biblia azt mondja, hogy amikor az Izráeliek bementek az Igéret Földjére, a területen óriások tanyáztak. Még az Igéret Följén is akadtak problémák!

Isten azért engedi ezt meg, mert így építi a hitünket és személyiségünket. Amikor már odajutunk, hogy a nehézségek annyira rettenetessé válnak, hogy elértük a képességeink határát, ahol már mindent megpróbáltunk és kimerítettünk minden lehetőséget, akkor kezdődik meg rajtunk keresztül az Úr munkája: "Ez hatalmas örömöt jelent nektek, tudom, még akkor is, ha pillanatnyilag bosszúsak vagytok különféle próbák és kísértések miatt. Ez nem véletlenül van így - hanem azért, hogy megpróbálja a hiteteket, amely végtelenül értékesebb az aranynál…" (1 Péter 1:6-7 - PH fordítás).

Beszéljetek róla --

• Milyen életkörülményen vezetett át az Úr, ahol a legtöbbet fejlődött hited?
• Mit gondolsz arról, hogy úgy kezeld a kritikát, mint egy Istentől kapott lehetőséget a hited fejlődésére?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.04.14)

"Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek,  tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.  Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül." (Jakab 1:2-4)

Ez az áhítat Kay Warren új könyve -Choose Joy: Because Happiness Isn't Enough ("Válaszd Az Örömöt, Mert A Boldogság Nem Elég"- magyar nyelven még nem jelent meg)- alapján készült.

Nem lesz lehetőségünk rejtegetni vagy tettetni dolgokat, ha az életünk "bilije" kiborul.

Ha rossz hírt kapunk, vagy az egészségünkkel történik valami, ha valaki meghal, vagy anyagilag omlunk össze, minden nagy szavunk a hitről értéktelen.

Az számít, mit teszünk ilyen körülmények közt.

A Biblia azt írja Jakab levelének 1. részében, hogy a "hitünk próbája állhatatosságot eredményez" a nehéz körülményekben. Nem számít, hogy én mit mondok az örömmel és hittel telt életről. Amit tényleg hiszek, az mindenkinek nyilvánvaló - főleg nekem -, mikor nehéz idők jönnek.

Tehát mit tegyünk azokban a pillanatokban?

A Jakab 1-ben azt olvassuk: "Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek". Egy másik fordításban így olvashatjuk: "Mindig örömnek tartsátok, testvéreim...". Ha őszinte akarok lenni: elég ritkán van, hogy ez az első reakcióm! Valószínűleg egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor sikerült elsőre ajándéknak, vagy örömnek felfognom a nehéz helyzeteket.

Nem, olyan vagyok, mint te. Az első reakcióm általában düh, harag, csalódás vagy keserűség - nem öröm vagy hála a nehézségek "ajándékáért". Mikor így reagálok, csalódottá válok, belegondolva, hogy milyen messze kell még mennem, hogy érett nő lehessek Isten előtt.

De Jakab pontosan erről beszél. Utáljuk a folyamatokat, amik Krisztushoz hasonlóvá tesznek minket, mert van benne fájdalom, szomorúság, stressz és forrongás. Mégis, mindannyian szeretnénk a végkimenetelhez eljutni: lelkileg éretté válni. Jakab arról ír, hogy ne próbáljunk túl hamar kijutni a nehézségekből. Ha megtesszük, rövidre zárjuk a folyamatot és éretlen kisbabák maradunk.

Én nem akarok egy szellemi vagy érzelmi kisbaba lenni. És te? Azt akarom, hogy a hitéletem erős legyen, érett, fejlett. Hajlandó vagyok hagyni a megpróbáltatásoknak és bajoknak, hogy feltárják a hitéletem, hogy megtudjam hogyan maradhatok az ösvényen, amíg Isten nem végzi el a munkáját bennem végleg.

Szeretném, ha állhatatossá válhatnék, tökéletessé, minden fogyatkozás nélkül.

Beszéljetek róla

• Hogy engedted Istennek, hogy formáljon a próbák által mostanában?
• Szerinted mit jelent "teljes örömnek tartani" a próbákat?

(Daily Hope by Kay Warren, 2012.04.05.)

"A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk." Gal 6:9

Kemény munka-e, hogy formában tartsuk a testünket? Igen! De van értelme? Igen! Nehéz-e a házasságban helyesen cselekedni? Igen! De van értelme? Igen! Nehéz-e minden nap Istennel időt tölteni és tanítványnak lenni? Igen! De van-e értelme és építő-e? Igen!
Hogy kibírd a rövidtávú erőfeszítéseket, mindig a hosszútávú jutalomra kell koncentrálnod!

"Ő (Jézus) aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült." (Zsid 12:2b)

Miért vállalta Jézus a keresztet? Mert tudta, hogy hatalmas öröm követi majd - az öröm, hogy láthatja szabadulásunkat! Azért tudta a kereszt fájdalmát elviselni, mert múltnak látta az eljövendő jutalomhoz képest.

Ha nehézségeken, fájdalmakon mész keresztül, akkor viseld úgy, hogy kiimádkozod magadból!Emeld fel a helyzeted Isten színe elé azzal a tudattal, bármi is legyen az nem  jelenti a világ végét!

Vess egy pillantást a 2 Korintus 11:24-30 versekre! Pált megverték és megkövezték,  túlélt egy hajótörést, rablótámadás érte, árvizeken lakatlan sivatagban és viharos tengeren vitte útja, vizet, ételt és alvást vagy ruházatot nélkülözött!
Mégis, mindezek ellenére teljesítette a szolgálatát és képes volt az mondani, hogy "nem csüggedünk" "ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk" (2 Kor 4:16-17)

Mindent amit Pál elszenvedett az evangéliumért "könnyű és átmeneti baj"-nak titulált. Tudta, hogy mindez csak nézőpont kérdése! Minimalizálta a fájdalmat azzal, hogy maximalizálta a jutalmat.

A mai Galata vers azt mondja, hogy "a maga idejében aratunk majd, ha meg nem
lankadunk." Mindig időbe telik, míg a magvetéstől az aratásig jutunk. Mindig azt várjuk, hogy egy imádsággal vetünk és egy gyors válasszal már arathassunk is. De ez egész egyszerűen nem így működik!

Bármilyen időszakban légy most, a vetés vagy az aratás időszakában mindkettő türelmet igényel és a reményt, hogy eljön az aratás, ha nem adod fel! Tekintsd hát múlt időnek a jelen szenvedését a rád váró örök jutalomért cserébe!

Rick Warren: Daily Hope 2011. július 2.

"Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik." (Efézus 1:11)

A gyermekeinknek tudniuk kell, hogy sokkal fontosabb az, hogy kivé válnak, mint az, hogy mit dolgoznak. Miért? Mert a karrierüket nem viszik majd magukkal a mennybe, de a személyiségüket igen.
 

A szülők egyik legnagyobb felelőssége, hogy hogyan segítenek a gyermekeinek a jellemük formálódásában. Amit mondunk és teszünk, ahogy az életünket éljük, ez mind példaként szolgál a gyermekek számára. És még ennél is fontosabb, hogy leüljünk együtt, és beszélgessünk velük a jellemükről.

A gyermekeinknek tudniuk kell, hogy sokkal fontosabb az, hogy kivé válnak, mint az, hogy mit dolgoznak. Rengeteg évet töltünk azzal, hogy felkészítsük őket a jövőbeli karrierükre, pedig valójában a jellemüket kellene formálnunk. Miért? Mert a karrierüket nem viszik majd magukkal a mennybe, de a személyiségüket igen.

A filippiekhez írt levél ezt mondja nekünk: "Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt" (Filippi 2:5). Amikor így teszünk, felkészítjük a személyiségünket a mennyei örökkévalóságra.

Meg kell tanítanunk a gyermekeinknek, hogy ez az élet valójában felkészülés az utána következőre. Ez a "főpróba az előadás előtt". A földön töltött időnk - minden szép és nehéz időszakkal együtt - arra szolgál, hogy megtanuljuk azokat a leckéket, amelyek által a jellemünk egyre inkább hasonlóvá válik Krisztuséhoz. A földi életünk tesz minket szellemileg éretté, hogy a mennybe érve ne legyünk lelki csecsemők.

Beszélgetnünk kell a gyermekeinkkel, hogy megértsék: az élet nem mindig könnyű, és számíthatnak a próbákra is. Meg kell felelniük majd az iskolai követelményeknek. Próbákat kell kiállniuk, amikor kilépnek az iskolapadból, a karrierjükben, a házasságukban, sőt saját gyermekeik nevelésében is. Minden jó vagy rossz helyzet, amellyel az életük során találkoznak, a jellem-fejlesztési lehetőség lesz a számukra.

"Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet." (2 Péter 1:5-7)

Ezek a tulajdonságok alkotják az Isten szerinti jellemet. Segíts a gyermekeidnek, hogy fejből megtanulják ezeket az igeverseket, és így el tudjanak kezdeni munkálkodni ezeken a területeken az egész életük során. Ha így tesznek, a Biblia szerint egyre inkább hasonlóvá válnak Jézushoz.

Daily Hope by Rick Warren, 2011.05.18.

"...elhagyta az Isten <Ezékiás királyt>, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi minden van a szívében." 2Krónika 32:31.

Isten téged is meg fog próbálni a még előtted álló, elhívásod szempontjából lényeges következő tíz év után. Ez idő alatt munkálkodni fog benned, hogy növekedj hitben, engedelmességben, szeretetben. Munkálkodni fog a jellemeden és azon, hogy, feddhetetlen és hűséges ember legyél.

Az olyan kifejezések mint megpróbáltatás, kísértés, csiszolás és próba több mint kétszáz alkalommal jelennek meg a Bibliában.  Isten megpróbálta Ábrahámot, arra kérte, hogy áldozza fel fiát, Izsákot. Isten próba elé állította Jákobot is, amikor extra éveket kellett dolgoznia Lábánnál, hogy elnyerje Ráchel kezét. Ádám és Éva megbuktak az édenkerti próbán, de Dávid is sokszor elbukott. A Biblia azonban azt is megmutatja, hogy sok más ember viszont nehéz próbákon is átment. Ott van például József, Rúth, Eszter és Dániel.

A jellem a megpróbáltatásokon keresztül fejlődik, és a megpróbáltatások során mutatkozik meg. Az élet minden perce egy-egy ilyen próba, folyamatosan megpróbáltatunk. Isten folyamatosan figyeli, hogyan reagálsz emberekre, problémákra, sikerekre, konfliktusokra, betegségre, csalódásokra és még az időjárásra is! A legkisebb mozdulatodra is odafigyel. Azt is figyeli, ahogy kinyitod az ajtót másoknak, felveszed a szemetet, vagy ha udvariasan viselkedsz egy ügyintézővel vagy felszolgálóval.

Nem tudhatjuk, hogy Isten milyen próbák elé állít, de megsejthetünk néhányat, a Biblia szavai alapján. Biztos, hogy megpróbáltatások érnek bennünket amikor nagy változások történnek körülöttünk, amikor ígéretek beteljesedésére várunk, amikor megoldhatatlannak tűnő problémákba ütközünk. Akkor is, amikor nem kapunk választ az imáinkra, amikor meg nem érdemelt kritikát kapunk, de még az éretelmetlen tragédiákon keresztül is próbák érnek bennünket. Én személy szerint azt tapasztaltam, hogy Isten a problémákon keresztül próbálja meg a hitemet. Isten megvizsgálja a bennem élő reményt is, azáltal ahogy a javaimat felhasználom. A szeretetemet pedig embereken keresztül próbálja meg leginkább.

Az egyik fontos teszt pedig az, hogyan teszel, hogyan élsz meg olyan időszakokat, amikor nem érzed Isten jelenlétét az életedben.  Isten bizonyos időkben szándékosan húzódik vissza, és ekkor valóban nem érezzük a közelségét. Ezékiás király is megtapasztalta ezt. A Biblia azt mondja, "...elhagyta az Isten <Ezékiás királyt>, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi minden van a szívében." (2Krónika 32:31.)
Ezékiás szoros közösségben élt Istennel.  Azonban Isten  azért, hogy megvizsgálja és felfedje Ezékiás jellemét, magára hagyta élete egy kritikus, válságos pontján. Ezzel Isten Ezékiás egy gyengeségére akart rámutatni, és fel akarta készíteni arra, hogy nagyobb felelősséget adhasson neki.

Amikor felismered azt, hogy az életed valójában egy próba, rá fogsz döbbeni arra, hogy semmi sem jelentéktelen, ami az életedben történik. Még a legjelentéktelenebbnek tűnő esetek is fontos mérföldkövek a jellemfejlődésedben. Minden nap fontos, minden  másodperc lehetőség arra, hogy erősödjön a jellemed, lehetőség, hogy kimutasd a szeretetedet, és lehetőség, hogy Istennek rendeld alá magad.

A jó hír az, hogy Isten azt szeretné, hogy sikerrel vedd az élet próbáit. Ez azt is jelenti, hogy nem engedi, hogy a próbák nagyobbak legyenek, mint az irándtad való kegyelme a próbák során. (I.Kor 10,13.)

Rick Warren Daily Hope, 2010. október 24.