"De én könyörögtem érted (Simon), hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait." (Lk 22,32)

Amikor Jézus elmondja Péternek, hogy imádkozott érte, akkor elmagyarázza, hogy ez a bizonyos ima azért volt, mert "a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát." (Lk 22,31)

Számomra ez felveti a kérdést: "Uram, igen-t kellett erre mondanod?"

Lehet, vannak napok az életedben, amikor te is eltűnődsz, vajon Isten most épp hagyja, hogy a Sátán megrostáljon téged? De ha ez így is van, választhatjuk azt az utat, hogy hisszük, Isten még mindig irányítása alatt tartja a dolgokat, és az Ő jelenléte bennünk nagyobb, mint az, aki a világban van. (1Jn 4,4)

Egy rostálás Istennek dicsőséget is hozhat, mint például Jób esetében, aki még akkor is dicsőítette teremtőjét, amikor minden veszni látszott, és még a felesége is azt mondta, hogy adja fel Istenbe vetett hitét.

Egy rostálás a gyengeségeidet is próbára teszi, mert felfedi, hogy melyik az a terület, ahol még mindig azt gondolod: "Én meg tudom tenni". Egy jó és gyors rostálás elvezet ahhoz, hogy ezt mondd: "Én nem tudom megtenni, de Isten igen."

Azzal, hogy Isten engedi, hogy a Sátán megrostáljon, kisöpri az életedből azokat a zavaró dolgokat, amik meggátolhatnak abban, hogy teljesítsd, amire hivatott vagy.

Az, ahogy Jézus szól Péterhez a rostálásról, mindig is különleges jelentéssel bírt számomra. Jézus nem csupán annyit mond, hogy  "Készülj egy forgószél erejű próbára! Tudom, hogy csalódást fogsz okozni."

Ehelyett Jézus a jövőbe mutat: Péter túl fogja élni a rostálást. Amikor visszatér, majd alázatosabb lesz, de erősebb, és az  lesz a célja, hogy erősítse a testvéreit. Bizonyos értelemben ezzel azt mondja, hogy "amikor visszatér, szolga lesz, aki vezet."

Beszéljünk róla

Mi a különbség a kettő között: egy vezető, aki szolgál, és egy szolga, aki vezet?

(Daily Hope by Jon Walker, 2012. 07. 18.)