"A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk." Gal 6:9

Kemény munka-e, hogy formában tartsuk a testünket? Igen! De van értelme? Igen! Nehéz-e a házasságban helyesen cselekedni? Igen! De van értelme? Igen! Nehéz-e minden nap Istennel időt tölteni és tanítványnak lenni? Igen! De van-e értelme és építő-e? Igen!
Hogy kibírd a rövidtávú erőfeszítéseket, mindig a hosszútávú jutalomra kell koncentrálnod!

"Ő (Jézus) aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült." (Zsid 12:2b)

Miért vállalta Jézus a keresztet? Mert tudta, hogy hatalmas öröm követi majd - az öröm, hogy láthatja szabadulásunkat! Azért tudta a kereszt fájdalmát elviselni, mert múltnak látta az eljövendő jutalomhoz képest.

Ha nehézségeken, fájdalmakon mész keresztül, akkor viseld úgy, hogy kiimádkozod magadból!Emeld fel a helyzeted Isten színe elé azzal a tudattal, bármi is legyen az nem  jelenti a világ végét!

Vess egy pillantást a 2 Korintus 11:24-30 versekre! Pált megverték és megkövezték,  túlélt egy hajótörést, rablótámadás érte, árvizeken lakatlan sivatagban és viharos tengeren vitte útja, vizet, ételt és alvást vagy ruházatot nélkülözött!
Mégis, mindezek ellenére teljesítette a szolgálatát és képes volt az mondani, hogy "nem csüggedünk" "ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk" (2 Kor 4:16-17)

Mindent amit Pál elszenvedett az evangéliumért "könnyű és átmeneti baj"-nak titulált. Tudta, hogy mindez csak nézőpont kérdése! Minimalizálta a fájdalmat azzal, hogy maximalizálta a jutalmat.

A mai Galata vers azt mondja, hogy "a maga idejében aratunk majd, ha meg nem
lankadunk." Mindig időbe telik, míg a magvetéstől az aratásig jutunk. Mindig azt várjuk, hogy egy imádsággal vetünk és egy gyors válasszal már arathassunk is. De ez egész egyszerűen nem így működik!

Bármilyen időszakban légy most, a vetés vagy az aratás időszakában mindkettő türelmet igényel és a reményt, hogy eljön az aratás, ha nem adod fel! Tekintsd hát múlt időnek a jelen szenvedését a rád váró örök jutalomért cserébe!

Rick Warren: Daily Hope 2011. július 2.

"Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik." (Efézus 1:11)

A gyermekeinknek tudniuk kell, hogy sokkal fontosabb az, hogy kivé válnak, mint az, hogy mit dolgoznak. Miért? Mert a karrierüket nem viszik majd magukkal a mennybe, de a személyiségüket igen.
 

A szülők egyik legnagyobb felelőssége, hogy hogyan segítenek a gyermekeinek a jellemük formálódásában. Amit mondunk és teszünk, ahogy az életünket éljük, ez mind példaként szolgál a gyermekek számára. És még ennél is fontosabb, hogy leüljünk együtt, és beszélgessünk velük a jellemükről.

A gyermekeinknek tudniuk kell, hogy sokkal fontosabb az, hogy kivé válnak, mint az, hogy mit dolgoznak. Rengeteg évet töltünk azzal, hogy felkészítsük őket a jövőbeli karrierükre, pedig valójában a jellemüket kellene formálnunk. Miért? Mert a karrierüket nem viszik majd magukkal a mennybe, de a személyiségüket igen.

A filippiekhez írt levél ezt mondja nekünk: "Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt" (Filippi 2:5). Amikor így teszünk, felkészítjük a személyiségünket a mennyei örökkévalóságra.

Meg kell tanítanunk a gyermekeinknek, hogy ez az élet valójában felkészülés az utána következőre. Ez a "főpróba az előadás előtt". A földön töltött időnk - minden szép és nehéz időszakkal együtt - arra szolgál, hogy megtanuljuk azokat a leckéket, amelyek által a jellemünk egyre inkább hasonlóvá válik Krisztuséhoz. A földi életünk tesz minket szellemileg éretté, hogy a mennybe érve ne legyünk lelki csecsemők.

Beszélgetnünk kell a gyermekeinkkel, hogy megértsék: az élet nem mindig könnyű, és számíthatnak a próbákra is. Meg kell felelniük majd az iskolai követelményeknek. Próbákat kell kiállniuk, amikor kilépnek az iskolapadból, a karrierjükben, a házasságukban, sőt saját gyermekeik nevelésében is. Minden jó vagy rossz helyzet, amellyel az életük során találkoznak, a jellem-fejlesztési lehetőség lesz a számukra.

"Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet." (2 Péter 1:5-7)

Ezek a tulajdonságok alkotják az Isten szerinti jellemet. Segíts a gyermekeidnek, hogy fejből megtanulják ezeket az igeverseket, és így el tudjanak kezdeni munkálkodni ezeken a területeken az egész életük során. Ha így tesznek, a Biblia szerint egyre inkább hasonlóvá válnak Jézushoz.

Daily Hope by Rick Warren, 2011.05.18.

"...elhagyta az Isten <Ezékiás királyt>, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi minden van a szívében." 2Krónika 32:31.

Isten téged is meg fog próbálni a még előtted álló, elhívásod szempontjából lényeges következő tíz év után. Ez idő alatt munkálkodni fog benned, hogy növekedj hitben, engedelmességben, szeretetben. Munkálkodni fog a jellemeden és azon, hogy, feddhetetlen és hűséges ember legyél.

Az olyan kifejezések mint megpróbáltatás, kísértés, csiszolás és próba több mint kétszáz alkalommal jelennek meg a Bibliában.  Isten megpróbálta Ábrahámot, arra kérte, hogy áldozza fel fiát, Izsákot. Isten próba elé állította Jákobot is, amikor extra éveket kellett dolgoznia Lábánnál, hogy elnyerje Ráchel kezét. Ádám és Éva megbuktak az édenkerti próbán, de Dávid is sokszor elbukott. A Biblia azonban azt is megmutatja, hogy sok más ember viszont nehéz próbákon is átment. Ott van például József, Rúth, Eszter és Dániel.

A jellem a megpróbáltatásokon keresztül fejlődik, és a megpróbáltatások során mutatkozik meg. Az élet minden perce egy-egy ilyen próba, folyamatosan megpróbáltatunk. Isten folyamatosan figyeli, hogyan reagálsz emberekre, problémákra, sikerekre, konfliktusokra, betegségre, csalódásokra és még az időjárásra is! A legkisebb mozdulatodra is odafigyel. Azt is figyeli, ahogy kinyitod az ajtót másoknak, felveszed a szemetet, vagy ha udvariasan viselkedsz egy ügyintézővel vagy felszolgálóval.

Nem tudhatjuk, hogy Isten milyen próbák elé állít, de megsejthetünk néhányat, a Biblia szavai alapján. Biztos, hogy megpróbáltatások érnek bennünket amikor nagy változások történnek körülöttünk, amikor ígéretek beteljesedésére várunk, amikor megoldhatatlannak tűnő problémákba ütközünk. Akkor is, amikor nem kapunk választ az imáinkra, amikor meg nem érdemelt kritikát kapunk, de még az éretelmetlen tragédiákon keresztül is próbák érnek bennünket. Én személy szerint azt tapasztaltam, hogy Isten a problémákon keresztül próbálja meg a hitemet. Isten megvizsgálja a bennem élő reményt is, azáltal ahogy a javaimat felhasználom. A szeretetemet pedig embereken keresztül próbálja meg leginkább.

Az egyik fontos teszt pedig az, hogyan teszel, hogyan élsz meg olyan időszakokat, amikor nem érzed Isten jelenlétét az életedben.  Isten bizonyos időkben szándékosan húzódik vissza, és ekkor valóban nem érezzük a közelségét. Ezékiás király is megtapasztalta ezt. A Biblia azt mondja, "...elhagyta az Isten <Ezékiás királyt>, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi minden van a szívében." (2Krónika 32:31.)
Ezékiás szoros közösségben élt Istennel.  Azonban Isten  azért, hogy megvizsgálja és felfedje Ezékiás jellemét, magára hagyta élete egy kritikus, válságos pontján. Ezzel Isten Ezékiás egy gyengeségére akart rámutatni, és fel akarta készíteni arra, hogy nagyobb felelősséget adhasson neki.

Amikor felismered azt, hogy az életed valójában egy próba, rá fogsz döbbeni arra, hogy semmi sem jelentéktelen, ami az életedben történik. Még a legjelentéktelenebbnek tűnő esetek is fontos mérföldkövek a jellemfejlődésedben. Minden nap fontos, minden  másodperc lehetőség arra, hogy erősödjön a jellemed, lehetőség, hogy kimutasd a szeretetedet, és lehetőség, hogy Istennek rendeld alá magad.

A jó hír az, hogy Isten azt szeretné, hogy sikerrel vedd az élet próbáit. Ez azt is jelenti, hogy nem engedi, hogy a próbák nagyobbak legyenek, mint az irándtad való kegyelme a próbák során. (I.Kor 10,13.)

Rick Warren Daily Hope, 2010. október 24.

És várom az Urat, aki Jákób háza elől elrejtette orcáját, és benne reménykedem. Ézs. 8:17

Olyankor könnyű Istent imádnod, amikor jól mennek a dolgaid - amikor gondoskodott ennivalóról, barátokról, családról, egészségről, boldog percekről. A körülmények azonban nem mindig ilyen kellemesek. Vajon hogyan dicsőíted őt akkor? Mit teszel, amikor úgy érzed, Isten mérhetetlen távolságra van tőled?

Dicsérni Istent a fájdalom ellenére, hálát adni neki a próbában, benne bízni a kísértés idején, mindent letenni a szenvedésben és akkor is szeretni őt, amikor annyira távolinak tűnik. Ez a legmélyebb imádat.

A barátságokat gyakran próbára teszi a távolság és a csend; fizikai messzeség választ el, vagy nem tudtok beszélni egymással. Az Isten és közted lévő barátságban sem fogod mindig közel érezni magadat hozzá.

Philip Yancey bölcsen megállapította: "Bármiféle kapcsolatban megvannak a közelség és az eltávolodás időszakai.  Az Istennel való kapcsolatban is, nem számít mennyire meghitt, az ingamutató az egyik oldalról a másikra mozog " (Reaching for the Invisible God; Grand Rapids: Zondervan, 2000, 242). Ilyenkor egyre jobban nehezedre esik dicsérni Őt.

Azért, hogy a barátságotok még érettebbé váljon, Isten a látszólagos elkülönülés időszakaival teszi próbára a kapcsolatotokat - olyan idők ezek, amikor úgy érzed, mintha elhagyott vagy elfelejtett volna téged. Úgy érzed, Isten mérhetetlen távolságra van tőled. Keresztes Szent János ezeket a szellemi szárazságban, kétségek között és Istentől elidegenedve telő napokat úgy írja le, mint "a lélek sötét éjszakáját". Henri Nouwen ugyanezt "Isten hiányának szolgálataként" nevezi, A. W. Tozer pedig "az éjszaka szolgálatának". Mások szerint "tél a szívben".

Jézuson kívül Dávid volt az, aki mindenkinél közelebbi barátságban állt Istennel. Isten örömét lelte abban, hogy őt "szíve szerint való férfinek" nevezze. (1Sám. 13:14, Ap.Csel. 13:22)

Dávid mégis gyakran panaszkodott amiatt, hogy úgy érezte, Isten távol van tőle:
"Uram, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején?" (Zsolt. 10:1) "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok!" (Zsolt. 22:2) "Miért taszítottál el engem?" (Zsolt. 43:2, lásd még: Zsolt. 44:24, 74:11, 88:15, 89:49)

Isten természetesen nem hagyta el Dávidot igazán és nem hagy el téged sem. Több alkalommal is megígérte: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged." (Zsid. 13:5, 5Móz. 31:8, Ján. 14:16-18, Zsolt. 37:28).

(Daily Hope by Rick Warren, 2010. július 8.)