„Azt mondtam, »...nem fogok semmit sem szólni, amíg gonosz emberek vannak a közelemben.« Csendben maradtam, egy szót sem szóltam... De a szenvedésem csak még rosszabb lett, és eluralkodott rajtam a szorongás és aggodalom. Minél többet gondolkodtam, annál nagyobb bajban voltam, folyton kérdeztem: »Uram, meddig fogok élni? Mikor fogok már meghalni? Mondd meg, hogy milyen hosszú idő még, mire az életem véget érhet.«” (Zsolt 39:1-4, GNT-fordítás)

Az első lépés kitörni a bántalmazásból, legyen az szexuális, fizikai, verbális vagy érzelmi, ha megosztod valakivel, aki tud segíteni kitörni.

Jézus ezt mondja János evangéliuma 8. fejezetének 32. versében. „Az igazság szabaddá fog tenni.” (NLT-fordítás, második kiadás) A szabadság akkor jön, amikor megnyílsz, és valakinek bevallod a fájdalmadat.

Egy felmérésben, amelyben tíz nemzet vett rész, kiderült, hogy a nők, akiket a partnerük bántalmazott, 55-95 százalékban nem beszéltek senkivel erről, a férfiaknál pedig bebizonyosodott, hogy még kevésbé osztják meg az ilyesmit valakivel.

A bántalmazást gyakran a csendes járványnak nevezik, mert nagyon sok házasságban egy nagy rózsaszín elefántként van jelen, amit senki sem akar észrevenni vagy beszélni arról. Az emberek csendben szenvednek.

Ha bárki is igazán megértette a bántalmazást a Bibliában, az Dávid király volt. Ő volt az az uralkodó, aki A zsoltárok könyvének nagy részét írta, és akinek az élete során nagyon sokszor szembe kellett néznie bántalmazással, mert nagyon sok ember akarta sértegetni, megölni, bántalmazni, rágalmazni vagy kicsúfolni; ebben minden fajta bántalmazás ott van.

A zsoltárok könyvének több mint száz versében fejezi ki Dávid az ellenségeivel szemben érzett fájdalmát, szorongását vagy haragját. Az új fordításban közel százszor használja az „ellenség” szót. Beszél az olyan bántalmazásról, ami feltornyosult az életében.

Az egyik dolog, amit Dávid példamutatóan tett, az a következő. Ne tartsd magadban! A 39. zsoltár 1-4. versében Dávid elmagyarázza, hogy mi történt, amikor titokban akarta tartani a kínlódását. „Azt mondtam, »...nem fogok semmit sem szólni, amíg gonosz emberek vannak a közelemben.« Csendben maradtam, egy szót sem szóltam... De a szenvedésem csak még rosszabb lett, és eluralkodott rajtam a szorongás és aggodalom. Minél többet gondolkodtam, annál nagyobb bajban voltam, folyton kérdeztem: »Uram, meddig fogok élni? Mikor fogok már meghalni? Mondd meg, hogy milyen hosszú idő még, mire az életem véget érhet.«” (GNT-fordítás)

Ez jellemző reakció a bántalmazásra. Dávid félt erről beszélni a bántalmazói jelenlétében, de a hallgatása csak rosszabbá tette a helyzetét. „Csendben maradtam, egy szót sem szóltam... De a szenvedésem csak még rosszabb lett, és eluralkodott rajtam a szorongás és aggodalom.”

Ha éppen ilyen helyzetet tapasztalsz, szeretném, ha tudnád, Istent érdekli, hogy mi történik veled. Engem is érdekel, mi történik veled. Van remény! Nem kell a fájdalom, szorongás és félelem bűvkörében maradnod!

Először viszont abba kell hagynod a hallgatást! Fel kell szólalnod, és el kell mondanod valakinek, akiben megbízol. Fel kell tárnod a problémát, hogy Isten elkezdhesse a gyógyítás folyamatát!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen jelei vannak a lelki terrornak? Hogyan tudsz segíteni egy szenvedő barátnak?
• Szerinted miért olyan nehéz a bántalmazást szenvedett embereknek, hogy elfogadják Isten szeretetét?
• Miért szenvedünk jobban, amikor elrejtjük a fájdalmunkat?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016. 11. 08.)

"Most, hogy a legrosszabbon már túl vagyunk, örömmel jelentjük, hogy sértetlen hittel és lelkiismerettel csináltuk végig, és úgy tudunk szembenézni a világgal – és legfőbbképpen veletek, hogy emelt fővel járunk. De ez nem a mi érdemünk. Isten volt az, aki figyelmünket magára irányította rendíthetetlenül." (2Korinthus 1:12, MSG fordítás)

A körülményeidtől és érzelmeidtől függetlenül, ragaszkodj Isten soha nem változó személyiségéhez.

A Bibliában, 2Korinthus 1:12-ben úgy olvassuk, hogy "Most, hogy a legrosszabbon már túl vagyunk, örömmel jelentjük, hogy sértetlen hittel és lelkiismerettel csináltuk végig, és úgy tudunk szembenézni a világgal – és legfőbbképpen veletek, hogy emelt fővel járunk. De ez nem a mi érdemünk. Isten volt az, aki figyelmünket magára irányította rendíthetetlenül." (MSG fordítás)

A körülményeid nem tudják megváltoztatni Isten személyiségét. Isten kegyelme mindig teljes erővel működik. Akkor is érted van, amikor nem érzed.

Emlékeztesd magad azokra az örökkévaló igazságokra, amiket tudsz Istenről. Jó, szeret téged, veled van, tudja min mész keresztül, gondoskodik rólad, és jó terve van az életedre.  

Raymond Edman, Billy Graham egyik mentora egyszer azt mondta: "A sötétben soha ne kérdőjelezd meg azt, amit Isten a világosságban mondott neked."

Mit mondott neked Isten a világosságban, amit most a sötétségben megkérdőjeleztél? Mit gondolsz, miért kételkedsz most Istenben? Emlékezz, a körülményeid nem tudják megváltoztatni Isten személyiségét.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

•    Mit tanultál Istenről és az Ő irántad való szeretetéről az életed jó időszakaiban?
•    Hogy fognak ezek az igazságok átsegíteni téged az életed nehéz szakaszain?
•    Isten igéjének mely ígéretei bátoríthatnak téged, amikor elkezdesz kételkedni?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.11.06.)

"Isten mindegyikőtöket megáldott különleges adottsággal; használjátok ezt arra, hogy egymást segítitek, ezzel is továbbadva Isten sokfajta áldását." (1 Péter 4:10, TLB fordítás)

Mi lesz az életed hozzájárulása? Az Isten által adott talentumot, képességet  önmagad vagy mások javára használod-e?

A Biblia szerint, "Isten mindegyikőtöket megáldott különleges adottsággal; használjátok ezt arra, hogy egymást segítitek, ezzel is továbbadva Isten sokfajta áldását." (1 Péter 4:10, TLB fordítás)

Isten egyedi szándékkal teremtett, alkotott téged. Olyan szándékkal, hogy a világnak te is adjál valamit, te is járulj hozzá. Nemcsak azért kerültél erre a Földre, hogy a helyet foglald, és felhasználd a kincsét, majd azután visszavonulva meghalj. Isten egyedien alkotott téged, hogy egyedien tudj hozzájárulni a világhoz.

Tedd fel magadnak a kérdést: "Figyelembe véve, amilyenné Isten alkotott engem, hogyan tudnék a környezetem fejlődéséhez hozzájárulni? Miben lehetek én különb?"

A Bibliából az irgalmas samaritánus története jól példázza, hogy milyen hozzájárulása lehet egy embernek, akinek van helye az életében másnak is, mint önmagának. Ismerős a történet? Volt egy ember, akit a Jeruzsálemből Jerikóba vezető úton kiraboltak. Megverték, mindenét elvették, és félholtan otthagyták az út szélén. Az első ember, aki arra járt, egy pap volt, aki túl elfoglalt volt, hogy megálljon. Nagyon sietett, és azt mondta: "Nincs időm ennek az embernek segíteni..." És elment.

Ezután egy másik vallási vezető is arra ment, és azt mondta: "Nekem megvan a saját napirendem. Van saját célom és szándékom. Túl elfoglalt vagyok. Nem akarom, hogy ehhez az emberhez bármi közöm legyen." A sérültet hátrahagyva, elment.

A harmadik embernek, aki arra jött, a teljes oka meglett volna arra, hogy továbbmenjen. Samaritánus volt; a samaritánusok és a zsidók pedig ki nem állhatták egymást. Mégis, megállt. Az idegent a szamarára tette, elvitte a legközelebbi fogadóba, és a tulajdonosnak azt mondta, "Etesd meg, öltöztesd fel, és viseld gondját, ameddig felépül, én fizetem a költséget."

Utoljára mikor tettél ilyet egy idegenért? Ritkán? Talán sohasem? Miért? Nincs helye az életedben. Ennek az embernek volt. Volt "felesleges" ideje, időben elindult, hogy meg tudjon állni másnak segíteni. Volt "felesleges" pénze, és oda tudta adni másnak. Volt energiája. Nem idegeskedett, így tudott segíteni.

Isten azért teremtett téged, hogy segíts. Milyen egyedi képességet is kaptál Istentől? Hogyan tudod ezt felhasználni a mások áldására?

Segítő kérdés elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen módon tudnál az életedbe "felesleget" beépíteni, hogy így másokra összpontosíts, ne magadra?
   

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.10.18.)

„Biztasd azokat, akik félénkek. Viseld gyengéden gondjukat a gyengéknek. Légy türelmes mindenkihez.” (1Thessz 5,14b NLT, második kiadás)

Amikor egy haldokló barát felé szolgálsz, fontos, hogy jelen legyél fizikailag, de ugyanakkor gyakorlati segítségre is szükség van. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy mindent megteszel, ami segíti a barátodat, és azt is, hogy a kicsi, de gyakorlati dolgokban is segítesz.

A haldokló emberek nem érzik jól magukat, gyakran fájdalmaik vannak. Úgy tudod ezt enyhíteni, ha megteszed az apró dolgokat, amelyek nagyon sokat számítanak. Felkapcsolva szeretnék a villanyokat vagy leoltva? Szükségük van jégre? Szükségük van egy hátmasszázsra? Úgy tudod kimutatni a szereteted, ha gyakorlati segítséget adsz a fájdalom és kényelmetlenség enyhítésére.

Ne félj kérdéseket feltenni. Ne félj javaslatokat tenni. A Biblia azt mondja: „Biztasd azokat, akik félénkek. Viseld gyengéden gondjukat a gyengéknek. Légy türelmes mindenkihez.” (1Thessz 5,14b NLT, második kiadás)

Amikor az emberek szenvednek, nem boldogak. Amikor az emberek haldokolnak, gyakran idegesek, mert nem érzik jól magukat. Úgy tudsz együttérést mutatni feléjük, ha lazán viselkedsz, sok kedvességet és türelmet tanúsítasz feléjük.

Miért fontos ez? Mert a haldokló emberek egyik félelme az, hogy elveszítik az irányítást. Először a kocsit nem tudják már vezetni, aztán már az ágyból sem tudnak kiszállni, és nem tudnak önmagukra elmenni az illemhelyre sem.

Úgy tudsz szolgálatot végezni haldokló emberek között, ha egyszerűen tudatában vagy, hogy milyen szükségleteik vannak, de ugyanakkor megadni a lehetőséget nekik, hogy döntsenek azzal kapcsolatosan, hogy miként legyenek a szükségleteik kielégítve. Minden alkalommal, amikor megadod a választási lehetőséget, visszaadod az irányítást az ő kezükbe. „Fel szeretnéd venni a papucst vagy nem? Szeretnéd, hogy csatornát váltsak? Mit szeretnél nézni? Most szeretnél reggelizni vagy később?"

Néha a legkisebb gesztus vagy egy figyelmes segítség hagyhatja a legmélyebb nyomot valakiben, aki haldoklik. A jelenléted önmagában már egy szolgálat, és ugyanígy az együttérzésed is a gyakorlati segítségben.

Beszéljetek róla:

• Hogyan változik meg a hozzáállásod, ha arra gondolsz, hogy milyen nagy hatással lehet a jelenléted és az apró gesztusaid egy barát számára, aki haldoklik?
• Ha te néznél most szembe a halállal, hogyan szeretnéd, hogy szolgáljanak feléd az emberek?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.07.25.)

„Senki sem élhet örökké; mindannyian meg fogunk halni. Senki sem menekülhet meg a sír hatalmától.”  (Zsolt. 89:48, NLT fordítás)

Mielőtt segíteni tudnál bárkinek, aki a halállal néz szembe, előbb neked magadnak kell a halállal kapcsolatos félelmeiddel foglalkoznod.

A halál felfedi a rejtett félelmeket. Amikor úgy érezzük, hogy le vagyunk leplezve, általában rejtőzködünk. Azóta rejtőzködünk a félelmeinktől, amióta Ádám és Éva elrejtőzött Isten elől a mezítelenségük miatt.

Mitől félsz, amikor valaki haldoklik?

Talán attól, hogy valami rossz dolgot fogsz mondani. Félsz, hogy miattad a dolgok rosszabbra fognak fordulni, vagy hogy el fogsz rontani valamit. Ezért nem teszel semmit.

Megszámolni sem tudom, hány ember mellett voltam ott életük utolsó perceiben. Nagyon sok embert láttam meghalni. Hadd nyugtassalak meg, hogy szinte majdnem lehetetlen bármit is elrontani. Ők már tudják, hogy meg fognak halni. Te már azzal is segítesz, ha ott vagy.

Amikor valaki meghal, az általában nem úgy történik, ahogy a romantikus filmekben szokott. Nem ülnek fel az ágyban, és nem mondják, hogy „Szeretlek!” mielőtt meghalnak. Egyáltalán nem így történik. Nagyon ritkák a nagy szavak és nagy gesztusok.

A halál valójában egészen hétköznapi dolog. Nincs vele kapcsolatban semmi kísérteties, semmi furcsa. És nem is természetellenes. Az ember egyszerűen csak nem lélegzik többé. Egyik pillanatban még itt van, a másikban már nincs.

A Biblia azt mondja: „Senki sem élhet örökké; mindannyian meg fogunk halni. Senki sem menekülhet meg a sír hatalmától.” (Zsolt. 89:48, NLT ford.) A legnagyobb hiba, amit elkövethetsz azzal szemben, aki haldoklik, hogy a félelmeid miatt nem vagy ott vele. Ha majd szembenézel a halállal kapcsolatos félelmeiddel, akkor képes leszel a barátaidnak is segíteni szembenézni a saját félelmeikkel, amikor eljön az idő.

Beszéljetek róla

• Milyen félelmeid vannak a halállal kapcsolatban? Mit gondolsz, honnan erednek ezek?
• Mit gondolsz, miért olyan nehéz a halálról beszélni?
• Jézus Krisztus halála és feltámadása mit mond nekünk a halálról?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.07.24.)