„Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte.” (Lukács 10:32)
Jézus azt tanítja, hogy ugyanúgy szeressük felebarátainkat, mint saját magunkat. Azt is mondja, hogy általában háromféle viselkedésmód közül választunk: az első a távolságtartás volt; a második az, amikor kíváncsivá válunk, de mégis kívülállók maradunk.
Ismered azt a jelenséget, amikor az emberek egy autóbaleset láttán lelassítanak? Ez ugyanaz, mint amit a lévita tesz a fenti történetben. A Biblia így írja le: „…odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte.” Látja ott feküdni a férfit félholtra verve, meztelenül, vérző sebekkel, aztán ránéz, és továbbmegy.
Ezt az embert érdekelte, mit történt, mégis úgy döntött, hogy kívülálló marad. Lelassított, megnézte, mi a helyzet, és talán még meg is kérdezte: „Mi történt itt? Megsérült valaki? Megöltek valakit?” De aztán ment tovább, nem tett semmit.
Észrevetted már, mennyivel könnyebb kibeszélni az emberek problémáit, mint segíteni a megoldásukban? Szeretjük megtárgyalni mások problémáit, vagy olvasni azokról, de nem nagyon szeretünk erőfeszítéseket tenni ezért, hogy segítsünk megoldani azokat.
Tudatában lenni dolgoknak és mégis közömbösnek maradni könnyű. Mit gondolsz, mi az oka, hogy gyülekezeti tagokként sokszor passzívak és érzéketlenek maradunk?
Daily Hope by Rick Warren, 2010.11.18.