„Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta.” (Lukács 10:33)

                         

„Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte.” (Lukács 10:32)

Válaszul Jézus ezt mondta neki: "Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. (Lukács 10:30-31)

Jézus azt tanítja, hogy legnagyobb feladatunk az hogy, szeressük felebarátainkat, mint önmagunkat. Ezzel kapcsolatban egy példázatot is megoszt velünk, melyből kitűnik az a három lehetséges viselkedésforma, amit felebarátaink irányában  alkalmazhatunk.

Amikor egy embert a Jerikóba tartó úton kiraboltak és megvertek, az első arra járó utazó elkerülte. Mindent megtett annak érdekében, hogy elkerülje a találkozást.

Egyes emberek közülünk egyfajta elkerülő, távolságtartó életmódot alakítanak ki maguk körül. Nem akarunk közel kerülni embertársainkhoz, nehogy véletlenül a segítségünket kérjék. Lehet, hogy valóban szükségük van rád, ezért inkább elkerülöd őket.

Amikor ilyen fajta életmódot élünk, az összes körülöttünk lévő kapcsolatunk igazából csak látszat. Mindenkit távol tartunk magunktól, nehogy be kelljen valamibe kapcsolódni, mert ha bekapcsolódunk, megvan a veszélye a sérülésnek.

Jézus azt mondja, hogy egy lelkész - egy keresztény ember - járt arrafelé, és látta, hogy valakit kiraboltak és halálra vertek. Mégis, a lelkész azt választotta, hogy elkerüli a rászorultat és inkább a saját dolgaira koncentrál, így az út másik oldalán továbbsétált.

Ez a fajta viselkedés vakká tesz és elveszi a józan eszünket. Te személyesen mit tehetnél azért, hogy megakadályozd vagy áttörd ezt a fajta távolságtartó viselkedést?

 

Daily Hope by Rick Warren, 2011. 11. 17.

Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” (Lukács 10:25)

Ha Jézus megjelenne ma este a CNN képernyőjén, és megkérdeznék, mit kell tenni az örök élet elnyeréséhez, újra ugyanaz hangzana: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” (Lukács 10:27)

A törvénytudó, ha már egyszer feltette ezt a kérdést, követelte a „felebarát” fogalmának részletes, gyakorlati meghatározását is. (Lukács 10:29)

Jézus, mint szelíd tanító, szelíd humorral, nem válaszolt közvetlenül (vagy éppen, hogy megtörje a törvénytudó tréfáit). Helyette elmondott egy történetet egy férfiről, akit összevertek és otthagytak a Jerikóba vezető úton, hogy meghaljon.

Először egy pap járt arra, de a sérültet meglátva, csendesen átment az út túlsó oldalára.

Aztán egy férfi ment arra, aki a helyi templom gondnoka volt, de mikor meglátta az embert, ő is elkerülte.

Végül, jött egy lenézett, megvetett nemzetségből való férfi, egy samáriai, aki megállt, hogy segítsen a sérült emberen. Megtisztította, bekötötte a sebeit, elvitte egy közeli fogadóba, kifizette a kezelését, a szállását, míg újra lábra nem tud állni.

– Ki volt a sebesült ember felebarátja? – kérdezte Jézus.

– Aki irgalmas volt hozzá. – válaszolta a törvénytudó.

– Igazad van, - mondta Jézus – menj, és cselekedj ugyanígy! (Lukács 10:37 alapján)

A második legnagyobb parancsolat az után, hogy „Szeresd az Urat, a te Istenedet mindeneddel, amid van” az, hogy „Szeresd felebarátodat, mint önmagad”. A következő néhány áhítatban Rick pásztor erről a második legnagyobb felelősségünkről fog tanítani, szeretni a felebarátainkat.

(Daily Hope by Jon Walker – 2011.11.16)
 

"Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre! Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom. Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. Jó csendben várni az ÚR szabadítására." (Jsir 3,19-26)

 

 Amikor széthullik minden körülöttünk, könnyen a fájdalomra, a problémákra, a nyomásra és a nehézségekre fókuszálunk. Ez a természetes reakció. A bibliai reakció viszont az, hogy összpontosítsunk Isten szeretetére.

Akkor is, ha nagyon dühös vagy Istenre, emlékeztetned kell magad, hogy mennyire szeret téged. Összpontosíts a feltétel nélküli szeretetére. Ne felejtsd el, nem tudod megakadályozni Istent, hogy szeressen téged. Panaszkodhatsz, üvöltözhetsz és kiabálhatsz vele, Ő mindig szeretni fog.

Ezt a biblikus hozzáállását láthatjuk Jeremiás életében, a Siralmak 3,19-26-ban. Jeremiás azzal kezdte, hogy fájdalmára fókuszált:"Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre! Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem." Jeremiást felemésztette a körülötte levő pusztítás, felemésztette a gondolatait, és még keserűbbé, depressziósabbá tette.

Ha meg akarod változtatni az életedet, meg kell változtatnod a gondolataidat. Ezt tette Jeremiás is. Láthatjuk a gondolkodásában történt változást a következő igeszakaszban: "De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom."

Addig nem tudod, hogy minden, amire szükséged van, az Isten, ameddig Isten nem lesz minden, amid van. Azonban Ő minden, amire szükséged van, mert Isten fog gondoskodni rólad.

 Buta hibákat ejtünk mindig, amikor kételkedni kezdünk Isten szeretetében. Elkezdünk így gondolkodni: "Én jobban tudom, mint Isten, inkább a magam útját választom, mint Istenét." Vagy azt gondoljuk, Isten a nagy ünneprontó, aki keresi, hogyan tehetné szerencsétlenné az életünket.

Változtatnunk kell a gondolkodásunkon. Emlékeznünk kell a következőre: "Mert nem vet el örökre az Úr. Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret. Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket." ( Jsir 3,31-33)

Isten szeret téged. Ő nem egy szigorú szülő, akinek nem lehet a kedvében járni. Ő nem egy gyengeségekkel és hibákkal teli tökéletlen szülő, aki néha összekúszál mindent. Ő Isten - az örökkévaló, mindentudó, tévedhetetlen Isten, aki megalkotott téged azért, hogy szeressen, és soha nem fog lemondani rólad.

Tehát, amikor úgy érzed, hogy mindent elvesztettél, ne erre összpontosíts, hanem arra, ami megmaradt: Istenre és az Ő irántad való szeretetére.

 

(Daily Hope, Rick Warren,  2011. 08. 18.)