"Milyen szörnyű helyzetben vagyok! Ki szabadít meg engem ebből a testből, amely a halál felé halad?" (Róm.7:24)
"Milyen szörnyű helyzetben vagyok! Ki szabadít meg engem ebből a testből, amely a halál felé halad?" (Róm.7:24)
"Hiszen ezeket az embereket Isten már a világ teremtése előtt ismerte. Sőt, külön is választotta őket, hogy a Fiához hasonlóvá váljanak. Igen, azt akarta, hogy Fia legyen az elsőszülött a sok testvér között Isten nagy családjában." (Róm.8:29, Egyszerű fordítás)
„Szelíden fogadjátok a belétek oltott igét” Jakab 1:21.
„Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.” Préd 4:12 (Újfordítású Biblia)
Ne kövessük el azt a hibát, hogy még mielőtt Isten segítségét kérnénk, mi próbáljuk meg ráncba szedni bűnös életünket. Ez olyan, mintha magunkat próbálnánk meggyógyítani, mielőtt elmennénk az orvoshoz. Járuljunk először Istenhez és kérjük az Ő segítségét harcainkban.
Ne feledjük: Jézus ad elég erőt életünk megváltoztatásához.
Ő, azonban, az következő két dolgot is használja átformálásunk elősegítésében:
Kerüljük a kísértést. Ez puszta józanész kérdése. Ne hozzuk magunkat olyan helyzetbe, ahol kísértés érhet bennünket. Ha valakinek alkohol problémája van, ne menjen kocsmába. Ha fogyni akarunk, ne pakoljuk tele hűtőt jégkrémmel. Tegyünk meg minden szükségeset, hogy elkerülhessük a kísértést.
Legyünk elszámoltathatóak. Találjunk valakit, aki nyomon követi az életünket, imádkozik értünk és bátorít minket azokon a területeken, ahol az önuralmunk fejlesztésére van szükség. Prédikátor 4:12 ezt mondja: „Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar”.
Ha komolyan gondoljuk a változást, találjunk egy hívő barátot, akinek elmondhatjuk, hogy „Figyelj! Ez a gondom. Megvallottam Istennek. Kértem a megbocsájtását, és most a te segítségedet is kérem. Lennél a segítőtársam, akit felhívhatok, ha támogatásra vagy bátorításra van szükségem?”
Úgy gondolom Isten feltett szándéka, hogy gyülekezeteink megteljenek ilyen baráti kapcsolatokkal, ahol a felek elszámolhathatóak egymás felé, segítik egymást, és bátorítják egymást az Úrban.
Ha van valaki, aki felé elszámolással tartozunk, az komoly dolog és nehéz, de megéri.
(Daily Hope by Rick Warren, 2010.06.16.)
„De csak apránként űzi el előled ezeket a népeket Istened, az ÚR. Nem semmisítheted meg mindjárt őket (...)” 5Móz. 7:22
Habár Isten azonnal meg tudna minket változtatni, Ő úgy döntött, hogy lassanként formál át bennünket. Jézus megfontoltan irányította a tanítványok növekedését. Ahogyan Isten is apránként engedte meg az izraelieknek, hogy elfoglalják az Ígéret Földjét, így a mi életünkben is kis lépésekben szeret munkálkodni. Ezért cselekedett így, hogy ne terhelje túl Izreal népét.
Miért tart olyan sokáig, hogy megváltozzunk és felnőjünk? Rengeteg oka van:
Lassan tanulunk. Ahhoz, hogy egy tanulságot igazán megértsünk, gyakran negyven-ötven alkalommal kell újra és újra megélnünk. A problémák folyton visszatérnek, és mi ekként gondolkozunk, „Jaj ne, már megint! Hiszen ezt a leckét már megtanultam!” – de Isten ezt jobban tudja nálunk. Izrael története jól bemutatja, hogy mennyire gyorsan elfelejtjük mindazt, amire Isten tanít minket és milyen gyorsan visszatérünk a korábbi utainkhoz és viselkedésünkhöz. Tehát szükségünk van ismételt gyakorlási lehetőségre.
Sok mindent kell átértékelnünk. Rengetegen keresnek fel lelkigondozót olyan személyes vagy kapcsolati problémával, amely hosszú évek alatt keletkezett, majd ezt mondják: „Kérlek, segíts, van rá egy órám.” Naivan gyors megoldást várnak a régóta létező, mélyen gyökerező nehézségeikre. Mivel gondjaink nagy része – és minden egyes rossz szokásunk – nem egyetlen nap alatt alakult ki, életszerűtlen arra számítani, hogy azok azon nyomban megszűnnek.
Nem létezik olyasféle pirula, imádság vagy rítus, ami sok év veszteségét pillanatok alatt semmissé tenné. Ehhez a kitakarítás és helyreállítás kemény munkája szükséges. A Biblia ezt a „régi ember levetkőzésének” és az „új ember felöltözésének” nevezi. (Róma 13:12, Efézus 4:22-25, Kolossé 3:7-10, 14)
A növekedés gyakran fájdalmas és félelmetes. Növekedés nincs változás nélkül, változás pedig nincs félelem vagy veszteség nélkül, és veszteség sincsen fájdalom nélkül. Félünk ezektől a veszteségektől, még akkor is, ha régi ösvényeinken önmagunknak okoztuk a bajt. Olyan ez, mint egy pár jól viseltes cipő: kényelmes és megszokott.
Minden változás magában foglal valamiféle veszteséget. Le kell térnünk régi utainkról ahhoz, hogy újakat járjunk be.
(Daily Hope by Rick Warren, 2010. június 10.)