Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít. (Fil. 4:13)

„Mindenre készen állok, és mindenre alkalmas vagyok általa, aki feltölt belső erővel. Így hát én magam elegendő vagyok, miután Krisztus azzá tett engem.” (alternatív fordítás)

Amikor Isten betölti Szellemével az életünket, az magabiztossággal jár. Nem azzal a hamis, nonszensz, önellátó, önsegítő pszichológiával, amit a világban látunk - „Én rendben vagyok, te is rendben vagy.” Amikor körülnézek, legszívesebben azt mondanám: „Én nem vagyok rendben, és te sem!” De a helyzet az, hogy Isten szerint „rendben vagy”. És ha Isten szerint rendben vagy, akkor tényleg rendben vagy.

Különféle emberekkel találkoztam már, akik a világ szemében elképesztően sikeresnek számítanak. És mégis, a legtöbbjük hozzá nem értőnek, bizonytalannak és alkalmatlannak érzi magát.

És te? Lehet, hogy te az életedre nézve azt gondolod, hogy működőképes. Persze, megvannak a problémáid, te a többiekhez hasonlítva valószínűleg sikeresnek mondanak. Mégis, legbelül emészt a bizonytalanság, önbizalomhiány és az alkalmatlanság érzése. Miért van ez?

Azért, mert még mindig a múlt rég lejárt lemezeit hallgatod. Újra és újra lejátszod őket a fejedben. Az alapján cselekszel, amit mások mondtak rólad húsz, harminc vagy negyven évvel ezelőtt, és már akkor sem voltak igazak, nemhogy most! A lejárt lemezek ezt mondogatják: „Nem számítasz!”  Isten azt mondja: „De igen!”. „Vesztes vagy!” - Isten válasza: „Nem, nem vagy az!” „Senkinek sem számítasz!” - Isten válasza: „Fontos vagy nekem!”

Ne higgy többé ezekben a hazugságokban, higgy az ÚRban! Ne nézz többé abba a görbe tükörbe, amit a kortársaid, partnereid, szüleid tartanak eléd. Ismételgesd inkább azt, amit Isten mond neked: „Elfogadható, szerethető, értékes, és alkalmas vagyok, és megbocsáthatóak a bűneim.”

Miben fogsz hinni? Abban, amit mások mondanak rólad, vagy abban, amit Isten mond?

(Daily Hope by Rick Warren, 2010 július 27.)
 

"...fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által." (Efézus 1:5.)

Sokan arra építjük az önbecsülésünket, amit mások gondolnak rólunk, s ezért keményen dolgozunk azon, hogy elfogadjanak minket. Megvásárolunk dolgokat, viselünk dolgokat, csatlakozunk dolgokhoz – kizárólag azért, hogy a családunk, a barátaink, a munkatársaink, a feletteseink elfogadjanak.

A mai igevers azonban azt mondja, hogy Isten már elfogadott minket Krisztusban.

Mondja-e Isten, hogy ki kell érdemelned az elfogadását? Egyáltalán képes lennél kiérdemelni? Nem. A Biblia csak azt mondja: Isten elfogadott.

Ha hívő vagy, már befogadtad a szívedbe Jézust. De vajon megértetted, hogy Isten is elfogadott téged? Feltétel nélkül szeret, és azért fogad el, aki vagy.

A Zsoltárok 27,10 azt írja: „Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem.”

Néhányan olyan szülők mellett nőttek föl, akiknek soha semmi nem volt elég. A tökéletességet várták el. Nem számított, milyen keményen próbálkoztál, soha nem tudtad kivívni a megbecsülésüket. Ha négyest kaptál, ők ötöst akartak. Ha ötöst kaptál, ők csillagos ötösre vágytak. Mindegy volt, mit tettél, az soha, soha nem volt nekik elég. Még ma is ezért küzdesz, hogy kivívd a szeretetüket és a megbecsülésüket.

Ha ez igaz rád – akár a szüleiddel, akár bárki mással kapcsolatban, akinek a tetszését mindig próbáltad kivívni –, tudnod kell két dolgot:

1. Legnagyobb valószínűség szerint soha nem fogod tudni elnyerni a megbecsülésüket és a szeretetüket. Nem azért, amilyen te vagy, hanem azért, amilyenek ők.

2. Nincs is szükséged a megbecsülésükre, mert Istennek így is jó vagy. Nem kell a megbecsülésük ahhoz, hogy boldog lehess.

Annyira felszabadító ezt megérteni. Csak egyetlen személy szeretetére és megbecsülésére van szükséged, és azt már megkaptad: Isten azt mondja, hogy elfogad ilyennek!

(Daily Hope by Rick Warren, 2010. július 26.)