"Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta." (2 Timóteus 2:4)

Az igazi szolgák elérhetővé teszik magukat a szolgálatra. A szolgák nem töltik ki teljesen az idejüket más elfoglaltságokkal, amelyek behatárolhatják elérhetőségüket. Készen akarnak állni, hogy ugrani tudjanak a szolgálatba, amikor hívják őket.

Hasonlóképp egy katonához, a szolgának mindig készen kell állnia szolgálatra: "Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta." (2 Timóteus 2:4)

Hogyha csak akkor szolgálsz, amikor az kényelmes a számodra, akkor nem vagy igazi szolga. Az igazi szolgák azt cselekszik, ami szükséges, akkor is, hogyha az kényelmetlen.

Bármikor elérhető vagy Isten számára? Felforgathatja a terveidet anélkül, hogy neheztelnél? Szolgaként nem te választod meg azt, hogy mikor és hol szolgálj.

Szolgának lenni azt jelenti, hogy feladod azt a jogodat, hogy te kontrolláld az időbeosztásodat, és engeded Istennek azt, hogy közbeavatkozzon amikor szükségét látja.

Hogyha minden nap elején emlékezteted magad arra, hogy te Isten szolgája vagy, a közbeavatkozások nem fognak annyira frusztrálni, mert az válik a napi programoddá, amit Isten be akar vinni az életedbe. A szolgák a közbeavatkozásokat isteni találkozóknak tekintik és boldogok a lehetőségtől, hogy szolgálhatnak.

(Daily Hope by Rick Warren, 2010.08.10.)

„...aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok...” (Márk 10,43)

A világ a nagyságot a hatalom, a javak, a presztízs és a pozíció által méri. Ha másoktól szolgáltatásokat kérhetsz, akkor sikeresnek számítasz. A mi kiszolgáló kultúránkban, ahol az „én-először” mentalitás dívik, nem túl népszerű elképzelés szolgaként cselekedni.

Ezzel ellentétben Jézus a nagyságot a szolgálat, és nem a státusz által méri. Isten úgy nézi a nagyságodat, hogy hány embert szolgálsz, nem úgy, hogy hányan szolgálnak neked.

Ez annyira ellentétes a világi nagysággal, hogy nehezünkre esik megérteni, pláne gyakorolni. A tanítványok azon vitatkoztak, hogy melyikük érdemli a legelőkelőbb pozíciót, és 2000 évvel később még mindig sok keresztény vezető küzd gyülekezeti, egyházi és egyházközi pozíciókért és előkelőségért.

Könyvek ezreit írták már a vezetésről, de alig néhányat a szolgálatról. Mindenki vezetni akar, senki sem akar szolga lenni. Inkább lennénk tábornokok, mint közlegények. Még a keresztények is egyfajta „szolga-vezetők” akarnak lenni, nem csak sima szolgák. De Jézushoz hasonlónak lenni azt jelenti, hogy szolgák vagyunk. Ő is így nevezte magát.

Fontos ismerned a képességeidet ahhoz, hogy Istent szolgáld, de még fontosabb, hogy szolgai szíved legyen hozzá. Ne feledd, hogy Isten szolgálatra formált, nem pedig ön-központúságra. Szolgai szív nélkül kísértések fognak érni, hogy a képességeidet a saját céljaidra használd, és hogy kifogásokat keress a másoknak segítés alól.

Isten sokszor úgy teszi próbára a szívünket, hogy olyan szolgálatra kér, amire nem vagyunk felkészítve. Ha látsz egy embert, aki beleesett egy árokba, akkor Isten azt várja, hogy segíts rajta, és ne mondd, hogy „Nekem nincs meg a kegyelem és a szolgálat ajándéka”.

Lehet, hogy egy bizonyos feladathoz nincs ajándékod, mégis Neked kell megtenned, ha nincs senki a közelben, akinek ajándéka lenne hozzá. Az elsődleges szolgálatod legyen az, amihez megvannak az adottságaid, de a másodlagos szolgálatod az legyen, amire éppen szükség van.

A képességeid alapján derül ki a szolgálatod, de a szolgai szívedből derül ki az érettséged. Semmilyen különleges tálentum vagy ajándék nem kell ahhoz, hogy egy alkalom után ott maradj, és összeszedd a szemetet meg elrendezd a székeket. Bárki lehet szolga – csak jellem kell hozzá.

Lehetséges egy gyülekezetben egy életen át szolgálni úgy, hogy igazából nem vagy szolga, nincsen szolgai szíved.

Honnan tudhatod, hogy szolgai szíved van-e?

Jézus azt mondta, „Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” (Máté 7,16)

(Daily Hope by Rick Warren, 2010.08.09.)