"Egyik tanítványa, András, a Simon Péter testvére így szólt hozzá: "Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?" (János 6:8-9)

Már beszéltünk arról, hogy az a képességünk, hogy hálásak legyünk Istennek azon alapul, hogy mennyire vagyunk képesek meglátni, hogy Ő jelen van az életünkben, és megérteni, hogy nem véletlenül történnek velünk a dolgok.

Vajon véletlen találkozott András ezzel a fiúval a Jézust hallgató tömegben? Vajon véletlen volt ennél a fiúnál "öt árpakenyér és két hal"? És vajon mi mások vagyunk-e, mint András abban a tekintetben, hogy a probléma nagyságára nézünk Jézus nagysága helyett?

Íme egy történet, hogy segítsen meglátnod, milyen sokféle úton-módon gondoskodik rólad Isten:

Amikor áron alul eladtam az otthonomat, tudtam, hogy az a pénz, ami maradt még arra sem lesz elég, hogy egy egyszobás lakást kibéreljek. Úgy voltam vele, hogy a helyzetem már Istennek is túl nagy falat lesz.

Aztán Isten összehozott barátaim barátaival. David és Susan Moffitt éppen elköltöztek, de megtartották a régi házukat. Valaki már lakott ott, de ő is épp költözni készült, így hát Susan azt javasolta, hogy menjek el és nézzem meg, hogy laknék-e ott szívesen.

Azt mondta, hogy "egy kicsit puritán, de igazi jelleme van a háznak." Szóval végigkocsikáztam a környéken, ahol főleg régebbi luxusházak voltak, két oldalt fák, és olyan volt az egész, mint egy tipikus amerikai külvárosi utca. Az út végén láttam egy fehér házat, fehér léckerítéssel. Úgy tűnt, mintha a ház az út közepén lett volna, de ahogy közelebb értem, rájöttem, hogy ez csak érzéki csalódás volt, mert az út közvetlen a ház előtt hirtelen jobbra kanyarodott.

A Moffitt család háza volt az utolsó bástya, amit nem érintett a sok ültetvényt és birtokot jellegtelen lakónegyeddé változtató kiparcellázás. Ez az 1940-es években épült vidéki ház a külváros közepén úgy állt ott, mint egy kétholdas oázis. Befordultam a ház előtti földútra, és beálltam a ház elé, a fehér léckerítés mellé.

Ahogy megállt a kocsi, három szarvas sétált ki egy nagy bokor mögül, és pár méterre álltak meg előttem. És abban a pillanatban - komolyan mondom - megszólalt a rádióban Amy Grant I'll Be Home For Christmas (Otthon leszek Karácsonyra) című száma.

Később felhívtam Susant, és mondtam neki, hogy szeretnék beszélni vele arról, hogy beköltöznék a házba. Egy kicsit haboztam, aztán megkérdeztem, hogy mennyi a lakbér. Erre ő azt mondta: "Ó, nem akarunk kérni érte semmit. Örülünk ha áldás lehetünk a számodra".

Beszéljünk róla:

Hogy gondoskodott rólad idén Isten?

• Kérd Istent, hogy mutassa meg neked azokat a dolgokat amiket ebben az évben a véletlennek tudtál be, de igazából Isten dolgozott az életedben!
• Adj hálát, mert Isten munkálkodik az életedben!

(Daily Hope by Jon Walker, 2012. 11. 22.)