„Ügyelj arra, hogyan gondolkodsz; az életedet a gondolataid határozzák meg” (Péld 4:23 GN)

(„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet.” Péld 4:23)

Sokkal korábban, mint ahogyan ezt a pszichológia megállapította, Isten már megmondta, hogy a gondolataid határozzák meg az érzéseidet, és az érzéseid határozzák meg a cselekedeteidet. Ha változtatni szeretnél az életeden, akkor meg kell tanulnod irányítani a gondolataidat is.

Mindenki beszél magában – ráadásul állandóan. A gondolataid valóban beszélnek hozzád! Például most is beszélsz, folyamatosan kommunikálsz magaddal. A kutatások azt bizonyítják, hogy a legtöbb ember átlag 150-200 szót mond ki percenként, de az agyunk akár 500-600 szót is felfog egy perc leforgása alatt. Ezért van az, hogy képes vagy egyszerre rám figyelni, de ugyanakkor a mai ebédet is megtervezni.

A tények azt bizonyítják, hogy a belső párbeszédünk – amelyet saját magunkkal folytatunk – 1300 szót tartalmaz percenként. Hogyan lehetséges mindez? Úgy, hogy az agyunk képekben gondolkodik, így egy gondolatot a századmásodperc tört része alatt is megláthatunk.

A probléma azonban az, hogy sokan úgy gondolkodunk, mint Jób tette: „Minden amit csak mondok, úgy tűnik engem vádol” (Jób 9:20 GN). Tulajdonképpen azt mondja, hogy „Minden amit mondok, csak lefelé elcsüggeszt engem.” Ha átlagos ember vagy, akkor te vagy saját magad legrosszabb kritikusa egyúttal.

Gyakran kritizáljuk saját magunkat; bemegyünk egy szobába mosollyal az arcunkon, miközben legbelül azt gondoljuk: „Kövér vagyok. Buta vagyok. Csúnya vagyok. És ráadásul mindig elkések!”

Isten azt szeretné, ha abbahagynánk a saját magunk kritizálását. Amikor saját magad kritizálod, kit kritizálsz valójában? Amikor azt mondod, „Kövér vagyok. Buta vagyok. Csúnya vagyok. Tehetségtelen vagyok,” valójában a Teremtőre mutogatsz eközben, aki téged is megteremtett. Amikor azt mondod, „Istenem, én értéktelen vagyok. Nem vagyok jó. Semmire sem vagyok képes” akkor valójában azt mondod, hogy „Uram, rosszul jártál velem.” Ezért mondja Isten azt, hogy rossz ötlet saját magad kritizálni.

Hogyan tudnád megváltoztatni a gondolkodásodat annak érdekében, hogy magabiztosabb személyiség lehess?

A Biblia tanít a helyettesítés alapszabályáról is. „Azon gondolkodjatok, ami igaz, jó és helyes… Gondoljatok azokra a dolgokra, amelyekért hálásak lehettek Istennek” (Filippi 4:8 LB).

Más szóval, ne a hiányosságaidon gondolkodj folyamatosan. Figyelj inkább arra, hogy azzá válj, akivé Isten szeretné, hogy légy; és arra, amin ő munkálkodik az életedben.

Nincs annál jobb orvosság, amely az önbizalmadat növelné, mint elhinni azt, amit Isten mond rólad. Ahogyan olvasom a Bibliát fejezetről-fejezetre, és találok egy verset, amely megszólít, azonnal leírom azt egy papírra, megtanulom kívülről, azután pedig megerősítem ezt a felismerést Isten felé: „Atyám, köszönöm neked, hogy értékes vagyok; hogy az én életemnek is van jelentősége; hogy megbocsátottál nekem; hogy vannak képességeim”. Engedd, hogy Isten megújítsa a gondolkodásodat, mert „az életedet a gondolataid határozzák meg” (Péld 4:23).

Beszéljünk róla:

Nem tudok jobb orvosságot az önbecsülés hiány kezelésére, mint Isten igéjének mindennapos olvasását: tanulmányozd, memorizáld, gondolkodj rajta és alkalmazd az életedben.

Mennyire vagy fegyelmezett a mindennapi csendességeddel kapcsolatban?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.06.03)

„Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz. Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.” (Zsolt 103:13-14)

Isten tökéletesen ért téged. Embervoltod következményei ismertek előtte. Tudja, hogy mit, miért teszel. Gyengeséged, félelmeid, bukásaid és a próbálkozásaid nem rejtettek előtte. Nem várja el tőled, hogy „Superman” légy, vagy szuper nő…

Ha szülő vagy, szereted a gyermekeidet fejlődésük minden szakaszában, nem? Ugye, nem vársz a szereteteddel addig, míg felnőttek lesznek?

Hasonlóképpen, Isten is szeret téged minden életszakaszban. Ebben a kérdésben ne hallgass a bűntudat súgására, és ne engedj hamis feltételezéseidnek! Vedd tudomásul:

•    Nem tehetsz soha, semmit azért, hogy Isten jobban szeressen, mint ahogyan ma szeret.   
•    Nem fogsz soha, semmi olyant tenni, ami miatt Isten kevésbé szeretne, mint ahogyan most szeret.

Isten szeretetének nincsen feltétele; nem azon alapszik, amit te teszel, vagy nem  teszel.

Így tanít a Biblia: nincs „semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8:1). Mit jelent ez? Képzeld el! Előveszek egy papírost, és felsorolom rajta az összes bűnt, amit valaha is elkövettem (valószínű, hogy több oldalnyit kéne írnom). Leírom a bűneimet, gyengeségeimet, az összes tévedésemet, a titkolt dolgokat, szégyellt tetteimet és gondolataimat, az összes ilyen emléket, még a kísértéseimet is. A lista végére érve, a papírt összehajtom, és valamelyik könyvemben eldugom. Nem látod a bűnlajstromot, csak a könyvet. Így van Isten is velünk, amennyiben Krisztus Jézusban van elrejtve az életünk. Nem a bűneinket nézi. Jézust látja az életünkben munkálkodni.

Amikor Krisztushoz jövök, ezt mondom: „Istenem, ez vagyok én – itt van minden rossz, amit elkövettem, az összes tévedésem, még a hülyeségeim is. Az életemet mindenestől Jézusnak adom.” Az Úr Jézus szeretetével így átölelten Isten nem engem lát, hanem Őt, aki tökéletes. Nem a bűneimet nézi. Ezt jelenti Isten irgalmában békességre lelni.

Beszélgessünk még erről!

Három gyermekünk van. Mindhárom megtanult járni, nagyjából ugyanazokon a folyamatokon mentek át. Elindultak volna, de eldőltek. Fölálltak, léptek kettőt, aztán fenékre estek. Topogás. Fölállás, elesés, helyben állás.

Mit tesz ezt látva az apuka? Ripakodjam, hogy „Szedjétek már össze magatokat, mit ügyetlenkedtek itt előttem? Ti Warren gyerekek vagytok. Mi nem csetlünk-botlunk, mint mások. Nahát, többet vártam tőletek…!” Milyen apa az, aki így viselkedik? Nevetséges ilyenre gondolni is. Mégis, sokan éppen Istenről feltételeznek valami hasonlót. Azt gondolják róla, hogy valahányszor elbukunk, Isten ott terem, hogy ránk letromfoljon: „Felállni! Mi történt veled már megint, te szerencsétlen flótás?”

Szánj időt most Istennel beszélgetni erről a kapcsolatról – arról, hogy Ő Atyád, és milyen jó az irgalmasságát megtapasztalni, és hogy milyen rossz abban kételkedni. Maradj előtte csendben, és engedd, hogy átjárjon a kegyelembe fogadottság békéje!


(Daily Hope by Rick Warren; 2012.06.02)

"Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz!" (Példabeszédek 4,25)

Nem kell lehorgasztott fejjel járnod a vétkeid terhe miatt. Pál apostol azt mondja: "...mindenki vétkezett és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Jézus Krisztus által." (Róma 3,23-24)

Isten meg akar bocsátani neked. Képzelj el egy hatalmas táblát, ami telis-tele van írva a bűneiddel, majd Isten jön egy hatalmas szivaccsal, és letörli az egészet. Olyan ez, mint a gyerekek varázsrajztáblája: megrázod, megfordítod, és a tábla újra tiszta lesz. Isten bűnbocsánata is ehhez hasonló, és ez jó hír, ugye?

Azonban szükségünk van arra, hogy elfogadjuk Isten bűnbocsánatát. Bár értelmünkkel tudatában lehetünk ennek, de hinnünk is kell ezt, mélyen és erősen, elfogadva hitből, hogy ez igaz - merthogy az.

Az egyik gyakori akadálya, hogy elfogadd Isten bocsánatát az, hogy nem tudsz megbocsátani saját magadnak. Meg kell bocsátanod magadnak múltbeli kudarcaidért és bűneidért, azokért a szokásaidért és hibáidért, amelyek a bűn felé vittek. Bocsáss meg magadnak. Isten arra tanít, hogy: "Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz!" (Példabeszédek 4,25) (angolból fordítva: nézz egyenesen előre őszinte bizalommal, és ne csüggeszd le fejed szégyenedben).

Voltál már úgy, hogy bűnt követtél el és bocsánatot kértél Istentől, és bár tudod, hogy Ő megbocsátott, te még mindig szánalmasan érzed magad? Mit szoktál tenni ilyen helyzetekben? Újra és újra bocsánatot kérsz ugyanazért a bűnödért? Újból és újból megvallod azt Istennek?

Nem. Csak egyszer kell megvallanod egy bűnt Istennek, és Ő megbocsátja azt. Bár lehet, hogy magadnak százszor is meg kell bocsátanod, és újból és újból ismételgetned, míg végül igazán felfogod, hogy: "Isten megbocsátott nekem. És kész."

Valahogy azonban mégis szeretjük Istent emlékeztetni olyan bűneinkre, amiket Ő már elfejtett. Egyszer valaki megkérdezte Eleanor Roosevelt-et, hogy "Hogyan sikerült olyan sok mindent elérnie élete során?" Erre ő azt válaszolta, hogy "Soha nem pazaroltam időt arra, hogy sajnálkozzak azon, ami már megtörtént."

Ne pazarold az életedet sajnálkozással. Fogadd el Isten bocsánatát, és bocsáss meg magadnak.

Beszéljünk róla

• Mit kell ma megbocsátanod magadnak?
• Elképzelted valaha Istent olyannak, aki nyomon követi, számon tarja minden bűnödet? Ez milyen hatással van arra, hogy el tudd fogadni az Ő bocsánatát?

Daily Hope by Rick Warren (2012.06.01.)

"Szeretteim, ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt." (1Ján 3:21)

Bizonyára észrevetted, hogy a bizalmad hullámzó. Olyan, mint az apály-dagály jelenség. Nagy változások történnek benne egyik napról a másikra – egyik nap fent, másik nap lent vagy. Mi okozza ezt?

Részben abból fakad ez, ami benned zajlik. A Biblia tanítja, “ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt” (1Ján 3:21). Amikor szembesülünk az élet fájdalmaival, szokásaival és csalódásaival, fontos, hogy lépjünk ki az önvád alól, és lépjünk be abba a hitből fakadó bizalomba, hogy Isten megbocsát nekünk.

Mi okozza az önvádat?

Megoldatlan bűntudat. Dávid király írta, „Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett.“ (Zsoltárok 32:3). (angolból fordítva: “Volt idő, amikor nem akartam beismerni, milyen bűnös vagyok. De az őszintétlenségem nyomorulttá tett, és napjaim megteltek csalódottsággal.”)

Ez egy feliratra emlékeztet engem, amit az egyik nap láttam: “A tiszta motor több erőt termel.” Ez az emberekre is igaz. Sir Arthur Conan Doyle, aki a Sherlock Holmes novellákat írta, egyszer megtréfált 12 kiváló angol úriembert. Küldött mindannyiuknak egy névtelen levelet a következő üzenettel: "Minden kiderült. Menekülj, amint lehet!" 24 órán belül ezek közül a férfiak közül 8 elhagyta az országot! A bűntudat lerombolja a bizalmadat.

Irreális elvárások. Ez maximalizmusként is ismert - az érzés, hogy hibátlannak, tökéletesnek kell lennem; mindenkinek meg kell felelnem; mindig többet kell tennem; nem engedhetem meg magamnak, hogy pihenjek.

Ha maximalista vagy, a kedvenc kifejezésed a "Nekem kellene..., Nekem muszáj..., Nekem illene..., Nekem kell...". Mindig többet akarsz tenni.

Ha átlagember vagy, 3 dolog szerepel a "napi tennivalók" listádon, és abból egyet elintézel, egyet félbehagysz, és a harmadikról egyszerűen elfeledkezel. Hazamész, ledőlsz este, és jól érzed magad.

Ha maximalista vagy, 29 dolog szerepel a "napi tennivalók" listádon. Ezek közül 28-at elvégzel, majd hazamész, és egy csődtömegnek érzed magad! A Biblia ezt mondja: "Látom, hogy vége lesz mindennek, ami megvan, de a te parancsolatod végtelen." (Zsolt 119:96) (angolból fordítva: "Még a tökéletességnek is megvannak a korlátai, de Isten parancsainak nincsenek korlátai.")

Mind a bűntudat, mind a maximalizmus bizalomhiányt okoz az életünkben. Holnap jobban megnézzük, hogyan cserélhetjük fel a vádat bizalommal.

Beszéljünk róla

• Mi az a dolog, amit ma meg kellene vallanod Istennek, majd el kellene engedned?
• Ha maximalista vagy, hogyan befolyásolja ez a bizalmadat?

Daily Hope by Rick Warren, 2012. 05. 31.

"Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, kétlelkű és minden útján állhatatlan ember." (Jak. 1: 6-8) (angolból fordítva: "...de amikor kéred Őt, fontos, hogy hited egyedül Istenben legyen. Ne inogj meg, mert azok, akiknek a lojalitása megoszlik, olyan ingatagok, mint a tenger hulláma, amit fúj és dobál a szél... lojalitásuk megoszlik Isten és a világ között, és bizonytalanok mindenben, amit tesznek.")

Amikor Isten ad neked egy álmot, mindig döntés előtt állsz: kezdesz-e valamit azzal az álommal, amit Tőle kaptál? Semmi sem fog történni azzal az álommal mindaddig, amíg te föl nem ébredsz és teszel érte, hogy az megvalósuljon.

A Jakab levél 1. része arra tanít minket, hogy a hinni szó egy ige - aktív, és nem passzív ige. Cselekvést jelent. A döntéshozás is hozzátartozik a hitben való növekedéshez. A hited "izmait" használod ilyenkor.

Isten tervét remekül szemléltetik a légtornászok: megkapaszkodnak a hintába és meglendítik  magukat, majd megragadják a feléjük közeledő másik hintát, hogy azzal átlendüljenek a  túloldalra. De egy adott pillanatban épp semmibe sem kapaszkodnak. A másodperc tört részéig a levegőben vannak.

Voltál már olyan helyzetben, hogy otthagytad az állásodat egy másikért, és közben semmi nem volt? Mintha 50 méter magasan lennél a föld felett, és nem lenne alattad védőháló, nincs mibe kapaszkodni.

Hogyha nem engeded el magad, és nem ragadod meg Isten elképzelését az életedre nézve, akkor vissza fogsz térni oda, ahonnan indultál, mintha hintáznál. Aztán egyre lassabban lendülsz, míg végül a hinta megáll veled együtt, és te ott lógsz a levegőben. Innen már csak egy út van: lefelé!

Isten döntés elé állít téged az álmaiddal kapcsolatban, hogy a hited növekedjen azáltal, hogy elfogadod Isten álmát az életedre nézve.

Beszéljetek róla
 

• Mikor állított Isten téged legutóbb döntés elé?
• Jelenleg milyen döntés előtt állsz?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012. 05. 30.)