"Mert Isten ajándéka, a Szent Lélek nem akarja, hogy féljetek az emberektől, hanem legyetek bölcsek és erősek, szeressétek őket és legyetek velük örömmel." (2 Timóteus 1:7, LB)
Amikor Ádám és Éva vétkezett és Isten jött és kereste Ádámot, Ádám ezt mondta: "…megijedtem… ezért rejtőztem el" (1. Mózes 3:10). Ez a félelem olyan idős, mint maga az emberiség. Az igazi valónkat elrejtjük. Nem engedjük, hogy az emberek meglássák, hogy valójában milyenek is vagyunk. Miért? Mert azt gondoljuk, "Mi van, ha megmutatom, hogy milyen vagyok és nem fogsz kedvelni?"
A félelem három szörnyű dolgot tesz a kapcsolatokkal:
A félelmeink védekező helyzetbe állítanak minket. Félünk magunkat megmutatni. Amikor az emberek rámutatnak a gyengeségeinkre, bosszúsak leszünk és megvédjük magunkat.
A félelmeink tartózkodóvá tesznek minket. Nem engedjük az embereket közel magunkhoz. Az érzéseinket vissza akarjuk vonni és el akarjuk rejteni. Nem akarunk nyitottak és őszinték lenni.
A félelmeink követelőzővé tesznek minket. Minél bizonytalanabbak vagyunk, annál inkább próbáljuk a helyzetet kontrollálni és a dolgokat uralni. Megpróbáljuk, hogy a miénk legyen az utolsó szó egy kapcsolatban. Ez pedig mindig a félelem és bizonytalanság jele.
Honnan lehet a bátorságot meríteni ahhoz, hogy megtegyük az első lépést egy konfliktus megoldásában? Ez Isten Lelkének jelenlétéből jöhet: "Mert Isten ajándéka, a Szent Lélek nem akarja, hogy féljetek az emberektől, hanem legyetek bölcsek és erősek, szeressétek őket és legyetek velük örömmel." (2 Timóteus 1:7, LB)
A kezdő lépés, hogy valakivel kapcsolatba kerülj az, hogy megállsz és imádkozol, "Istenem, segíts nekem, hogy meg tudjam tenni az első lépést a konfliktus megoldásához."
(Daily Hope by Rick Warren, 2012.06.19)
