„Ezért tehát hagyjátok el a korábbi éneteket, a régi életmódotok alapját; hagyjátok el a régi éneteket, amit leromboltak a régi énetek megtévesztő vágyai. A szívetek és az elmétek teljesen meg kell, hogy újuljon, és fel kell vennetek magatokra az új ént, akit Isten úgy teremtett, hogy őhozzá hasonlítson, és amely egy olyan igaz életben válik láthatóvá, amely  tiszta, becsületes és szent.” (Efezus 4:22-24, TEV fordítás)

Ugyan Isten azonnal is meg tudna bennünket változtatni, mégis úgy döntött, hogy lassan fog átformálni minket. Jézus is szándékosan csak fokozatosan formálta a tanítványait, és Isten is csak lépésről lépésre engedte meg a zsidóknak, hogy elfoglalják az Ígéret Földjét, nehogy túl nehéz legyen számukra (5 Mózes 7:22). Isten szeret lépésről lépésre munkálkodni az életünkben.

Miért tart ilyen sokáig megváltozni és felnőni? Több oka is van ennek:

• Lassan tanulunk. Sokszor csak akkor tanulunk valamiből, ha az már 40-50 alkalommal megtörtént velünk az életben. A problémák állandóan ismétlődnek, és azt gondoljuk, már tudjuk, mit kell tenni. De Isten jobban  ismer minket. Izrael népének története jól szemlélteti, hogy milyen gyorsan elfelejtjük azokat a dolgokat, amiket Isten tanít nekünk, és milyen gyorsan visszatérünk a régi szokásainkhoz. Ahhoz, hogy megtanuljunk valamit, ismétlésre van szükségünk.

• Sok mindent el kell felejtenünk. Mivel a legtöbb problémánk – és az összes rossz szokásunk – nem egy vagy két nap alatt alakult ki, nem igazán reális azt várni, hogy mindezek egy szempillantás alatt eltűnnek. Nincs olyan gyógyszer, ima, vagy alapelv, ami azonnal el tudja törölni sok év sérüléseit. Az eltávolítás és kicserélés nehéz munkájára van ilyenkor szükség. A Biblia ezt úgy fogalmazza, hogy „levetni a régi természetet” és „felvenni az újat” (Róma 13:12, Efezus 4:22-24, Kolossé 3:7-10, 14).

• A növekedés gyakran fájdalmas és ijesztő. Nincsen növekedés változás nélkül, de nincsen változás félelem vagy veszteség nélkül. És nincsen veszteség fájdalom nélkül. Minden változás egyfajta veszteséget is magában hordoz. Mi pedig félünk ezektől a veszteségektől, mert  még ha a régi énünk önromboló is volt, de mint egy elnyűtt cipő, legalább kényelmes és megszokott is.

• A jó szokásoknak időre van szükségük, hogy kifejlődjenek. Emlékezz arra, hogy a jellemed nem más, mint a szokásaid összessége. Nem mondhatod magadról, hogy kedves vagy, ha nem vagy általában az. A szokásaid határozzák meg a jellemedet.

Csak egyetlen módja van annak, hogy egy Krisztushoz hasonló jellemet érj el: gyakorolnod kell ezeket a dolgokat – ehhez pedig időre van szükség! Nincsenek azonnal kialakuló szokások. Pál ezt mondta Timóteusnak: „gyakorold ezeket a dolgokat. Szenteld ezeknek az életed, hogy mindenki láthassa a fejlődésedet!” (1 Timóteus 4:15, GW ford.).    

Beszéljetek róla:

• Szerinted miért engedi Isten, hogy fájdalmon és veszteségen menjünk keresztül akkor, amikor lelkileg és szellemileg növekszünk?
• Mi volt az a rossz szokásod, amit nehéz volt megváltoztatni?
• Mondj egy olyan dolgot, amit minden nap gyakorolnod kell annak érdekében, hogy Krisztushoz hasonló legyen a jellemed.

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.08.23.)

 "És biztos vagyok benne, hogy Isten, aki elkezdte a jó munkát bennetek, folytatni fogja azt addig, amíg az be nem fejeződik azon a napon, amelyen Jézus Krisztus visszatér." (Filippi 1:6., NLT fordítás)

Évekbe telik, amíg felnőtté válunk, a gyümölcsöknek pedig egy egész idényre van szükségük, hogy megérjenek. Ugyanez igaz a Szentlélek gyümölcseire is. Nem lehet sürgetni azt a folyamatot, hogy Jézushoz hasonlóvá váljunk. A szellemi növekedés, csakúgy mint a fizikai, időbe telik.

Mielőtt Krisztus belép az életünkbe és elfogadjuk Őt Urunknak, néha kicsit “fel kell puhítania” minket azáltal, hogy engedi, hogy olyan problémáink legyenek, amiket mi már nem tudunk kezelni. Vannak, akik megnyitják életüket már akkor, amikor Krisztus először kopogtat a szívük ajtaján, de a legtöbb ember ilyenkor még ellenáll és védekezik. Sokan a megtérés előtt talán úgy érezték, mintha Jézus inkább azt mondta volna nekik, hogy  "Nézd, itt állok az ajtó előtt, és bombázom az életed!"

Abban a pillanatban, amikor megnyitod az életed Krisztusnak, Isten egy "talpalatnyi helyet" szerez meg az életedben. Azt gondolod talán, hogy átadtad az egész életed neki, viszont az igazság az, hogy rengeteg dolog van az életedben, amiről még csak nem is tudsz. Csak azt tudod Istennek átadni, amit abban a pillanatban ismersz vagy tudsz önmagaddal kapcsolatban. És ez rendben is van így.

Amint Krisztus kap egy kis helyet az életünkben, elkezd munkálkodni, hogy minél nagyobb és nagyobb területet szerezzen, egészen addig, amíg az övé nem lesz az egész életed. Lesznek harcok és csaták, azonban a végkimenetelük sosem lesz kétséges. Isten megígérte, hogy "aki elkezdte a jó munkát bennetek, folytatni fogja azt addig, amíg az be nem fejeződik azon a napon, amelyen Jézus Krisztus visszatér." (Filippi 1:6)

 Beszéljetek róla:

• A megtérésed előtt volt olyan tapasztalatod, hogy az Úr engedett megtörténni bizonyos dolgokat az életedben, amivel "felpuhított"? Hogyan válaszoltál erre?
• Életed mely területeit nem adtad még át az Úrnak?
• Milyen gyümölcsöket szeretnél, hogy Isten kimunkáljon az életedben?

 *(Daily Hope by Rick Warren, 2016. 08. 22.)