„Azt mondtam, »...nem fogok semmit sem szólni, amíg gonosz emberek vannak a közelemben.« Csendben maradtam, egy szót sem szóltam... De a szenvedésem csak még rosszabb lett, és eluralkodott rajtam a szorongás és aggodalom. Minél többet gondolkodtam, annál nagyobb bajban voltam, folyton kérdeztem: »Uram, meddig fogok élni? Mikor fogok már meghalni? Mondd meg, hogy milyen hosszú idő még, mire az életem véget érhet.«” (Zsolt 39:1-4, GNT-fordítás)
Az első lépés kitörni a bántalmazásból, legyen az szexuális, fizikai, verbális vagy érzelmi, ha megosztod valakivel, aki tud segíteni kitörni.
Jézus ezt mondja János evangéliuma 8. fejezetének 32. versében. „Az igazság szabaddá fog tenni.” (NLT-fordítás, második kiadás) A szabadság akkor jön, amikor megnyílsz, és valakinek bevallod a fájdalmadat.
Egy felmérésben, amelyben tíz nemzet vett rész, kiderült, hogy a nők, akiket a partnerük bántalmazott, 55-95 százalékban nem beszéltek senkivel erről, a férfiaknál pedig bebizonyosodott, hogy még kevésbé osztják meg az ilyesmit valakivel.
A bántalmazást gyakran a csendes járványnak nevezik, mert nagyon sok házasságban egy nagy rózsaszín elefántként van jelen, amit senki sem akar észrevenni vagy beszélni arról. Az emberek csendben szenvednek.
Ha bárki is igazán megértette a bántalmazást a Bibliában, az Dávid király volt. Ő volt az az uralkodó, aki A zsoltárok könyvének nagy részét írta, és akinek az élete során nagyon sokszor szembe kellett néznie bántalmazással, mert nagyon sok ember akarta sértegetni, megölni, bántalmazni, rágalmazni vagy kicsúfolni; ebben minden fajta bántalmazás ott van.
A zsoltárok könyvének több mint száz versében fejezi ki Dávid az ellenségeivel szemben érzett fájdalmát, szorongását vagy haragját. Az új fordításban közel százszor használja az „ellenség” szót. Beszél az olyan bántalmazásról, ami feltornyosult az életében.
Az egyik dolog, amit Dávid példamutatóan tett, az a következő. Ne tartsd magadban! A 39. zsoltár 1-4. versében Dávid elmagyarázza, hogy mi történt, amikor titokban akarta tartani a kínlódását. „Azt mondtam, »...nem fogok semmit sem szólni, amíg gonosz emberek vannak a közelemben.« Csendben maradtam, egy szót sem szóltam... De a szenvedésem csak még rosszabb lett, és eluralkodott rajtam a szorongás és aggodalom. Minél többet gondolkodtam, annál nagyobb bajban voltam, folyton kérdeztem: »Uram, meddig fogok élni? Mikor fogok már meghalni? Mondd meg, hogy milyen hosszú idő még, mire az életem véget érhet.«” (GNT-fordítás)
Ez jellemző reakció a bántalmazásra. Dávid félt erről beszélni a bántalmazói jelenlétében, de a hallgatása csak rosszabbá tette a helyzetét. „Csendben maradtam, egy szót sem szóltam... De a szenvedésem csak még rosszabb lett, és eluralkodott rajtam a szorongás és aggodalom.”
Ha éppen ilyen helyzetet tapasztalsz, szeretném, ha tudnád, Istent érdekli, hogy mi történik veled. Engem is érdekel, mi történik veled. Van remény! Nem kell a fájdalom, szorongás és félelem bűvkörében maradnod!
Először viszont abba kell hagynod a hallgatást! Fel kell szólalnod, és el kell mondanod valakinek, akiben megbízol. Fel kell tárnod a problémát, hogy Isten elkezdhesse a gyógyítás folyamatát!
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Milyen jelei vannak a lelki terrornak? Hogyan tudsz segíteni egy szenvedő barátnak?
- Szerinted miért olyan nehéz a bántalmazást szenvedett embereknek, hogy elfogadják Isten szeretetét?
- Miért szenvedünk jobban, amikor elrejtjük a fájdalmunkat?
*(Daily Hope by Rick Warren, 2016. 11. 08.)
