„Mivel Krisztus testben szenvedett, nektek is készen kell állnotok a szenvedésre. Mert ne feledjétek, hogy amikor a testetek szenved, a bűn elveszíti hatalmát.” (1Pét 4,1 TLB)

Amikor fájdalmaink vannak, kire gondolunk a leginkább? Önmagunkra!

Természetünkből fakad, hogy énközpontúak vagyunk - mivel emberek vagyunk. Amikor szenvedünk, azt szeretnénk, ha megvigasztalnának. Amikor betegek vagyunk, azt akarjuk, hogy gondoskodjanak rólunk. Amikor szomorúak vagyunk, azt akarjuk, hogy átöleljenek. A fájdalom önzővé teszi az embert.

De Isten azt mondja, hogy ha meg akarjuk tanulni, hogyan kell úgy szeretni, mint Ő, akkor meg kell próbálni meglátni mások fájdalmát, még akkor is, amikor mi is szenvedünk.

Jézus a legnagyobb példa erre. Amikor a kereszten függött, hatalmas fizikai, érzelmi és lelki fájdalmakkal küzdött. A világ összes bűnét hordozta! De szenvedésének pillanataiban is észrevette mások fájdalmát.

Így imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik! Nem tudják, mit tesznek” (Luk 23,34 GW). És azt mondta a mellette állónak: „Még ma velem leszel a paradicsomban” (Luk 23,43 GW). Arra is odafigyelt, hogy az édesanyjáról gondoskodjanak. Még akkor sem önmagára gondolt, amikor a haláltusáját vívta.

Isten Igéje az mondja, hogy ugyanolyan hozzáállással kell rendelkeznünk, mint Jézusnak (Fil 2,5). Ez azt jelenti, hogy amikor fájdalmat érzel, nézz körül, és vedd észre, hogy kinek van még rajtad kívül fájdalma. Gondolj másokra is, miközben magaddal törődsz.

Ez nehéz dolog. Hogyan törődjünk mások fájdalmával, miközben mi is fájdalmat érzünk?

A Bibliában ezt olvassuk: „Mivel Krisztus testben szenvedett, nektek is készen kell állnotok a szenvedésre. Mert ne feledjétek, hogy amikor a testetek szenved, a bűn elveszíti hatalmát.” (1Pét 4,1 TLB).

Isten kegyelmével túl tudunk tekinteni a saját fájdalmunkon. És amikor ezt megtesszük, akkor a bűn elveszíti hatalmát, és még inkább Jézushoz hasonlóvá válunk.

Ez az én családomban is így van. Isten kegyelmével képesek vagyunk segíteni másoknak, akiknek fájdalmaik vannak, még akkor is, amikor a saját mély fájdalmunkat hordozzuk. Ezáltal Isten célt adott a fájdalmunknak, és sok embernek segített előrehaladni a gyógyulásban.

Isten a te fájdalmadat is felhasználhatja arra, hogy segítsen másoknak, akik a szenvednek.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mit gondolsz, a te életedben Isten milyen fájdalmas tapasztalatot használhatna fel arra, hogy segítsen másoknak, akik ugyanezen mennek keresztül?
• Milyen gyakorlati módszerekkel gondoskodhatsz önmagadról, amelyek segítenek abban, hogy másokkal is jobban tudj törődni?
• Szerinted miért gyógyít az, ha másokon segítesz?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2025.03.25.)

(A bibliai idézetek hivatkozási helyeit követő jelölések a szerző által választott angol bibliafordításra vonatkoznak. Ezekről a https://napiremeny.blog.hu oldal jobb sávjában a „Rövidítések – Angol nyelvű bibliafordítások jelölései” pont alatt további információk találhatók.)

„Ne dorgáld keményen az idősebb embert, hanem úgy biztasd, mintha az apád lenne. A fiatalabb férfiakkal bánjatok fiútestvérként, az idősebb nőkkel anyaként, a fiatalabbakkal pedig nőtestvérként, teljes tisztasággal.”
1 Timóteus 5:1-2 (NIV)

Ha Jézust követed, nem csak a saját családoddal kell törődnöd. Isten családjával is törődnöd kell - a lelki családoddal.

Jézus azt mondta: „Aki az én mennyei Atyám akaratát cselekszi, az az én testvérem, nővérem és anyám.” (Máté 12:50 NIV). Ez azt jelenti, hogy ha Jézust követed, akkor te és én rokonok vagyunk! Isten kegyelme Jézus Krisztuson keresztül családként köt össze minket.

Az első keresztények egy részének írt levélben ez áll: „Ne dorgáld keményen az idősebb embert, hanem biztasd, mintha az apád lenne. A fiatalabb férfiakat kezeld fiútestvérként, az idősebb nőket anyaként, a fiatalabb nőket pedig nőtestvérként, teljes tisztasággal.” (1Timóteus 5:1-2 NIV). Isten azt akarja, hogy Krisztus testében a többi emberre úgy tekints, mint a lelki apád, anyád, testvéred és nőtestvéred.

A Biblia szerint Jézusnak volt egy biológiai családja, beleértve Mária és József többi gyermekét is. A Szentírásban sokszor felbukkannak, figyelik Jézust, amint csodákat tesz, és megpróbálják lebeszélni bizonyos dolgokról. Jézus egyik féltestvére, Jakab írta az újszövetségi Jakab könyvét.

Ennek ellenére, amikor Jézus haldoklott, édesanyja gondozását egyik testvérére sem tudta rábízni. Jánosra, a szeretett tanítványára bízta. Miért van ez így? A János 7:5 szerint Jézus testvérei közül még senki sem lett hívő. Ők is azok közé tartoztak, akik csak a feltámadás után ismerték el Jézust Isten Fiának. Jakab csak később lett a jeruzsálemi gyülekezet vezetője.

Jézus azért bízta Jánosra az anyját, mert János már érett hívő volt. János volt a lelki családja, amelyhez a kegyelem kötelékei révén szorosabb szálak fűzték, mint még a biológiai családjához is.

Isten úgy tervezte meg az ő hitbeli családját, hogy ugyanilyen legyen számodra is. Szorosabban kötődhetsz keresztény társaidhoz, mint talán még a saját családodhoz is. Ezeknek a szoros kötelékeknek arra kell vezetniük, hogy különösen jól gondoskodj a lelki családodról.

A Galata 6:10 azt mondja: „Amikor csak lehetőségünk van rá, tegyünk jót mindenkivel - különösen a hitbeli családhoz tartozókkal.” (NLT).

Mindig tedd meg, amit csak tudsz, hogy segíts a rászorulókon. De fordíts különös figyelmet a saját lelki családodban lévőkre.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mi változna meg abban, ahogyan más hívőkkel bánsz és kapcsolatba lépsz, ha a családod részének tekintenéd őket?
• Kinek van most szüksége a lelki családodban a segítségedre vagy gondoskodásodra? Mit fogsz ma tenni, hogy gondoskodj róluk?
• Ha nem tartozol Isten családjához, mi tart vissza attól, hogy átadd az életedet Jézusnak?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2025.03.24.)