„A neheztelés miatt halálra izgatni magadat ostoba és értelmetlen dolog lenne.”
Jób 5:2 (GNT)

Ha ragaszkodsz a nehezteléshez, az mindig jobban fog fájni neked, mint bárki másnak. A neheztelés önpusztító és kontraproduktív.

A neheztelésnek semmi értelme!

Ha valakinek valaha is volt oka a sértődöttségre, az Jób volt. Istenfélő ember volt, akinek megvolt mindene, amire vágyott - gazdagság, hírnév és nagyszerű család. Egy nap mindezt elvesztette. Az ellenséges népek megölték az összes jószágát. Minden gyermeke meghalt. Szörnyű betegséget kapott. Szó szerint mindent elvesztett, amije volt, csak egy zsémbes felesége maradt neki. Aztán jöttek a barátai, és azt mondták: „Jób, ez mind a te hibád.”

Bár Jóbnak minden oka megvolt a neheztelésre, a róla elnevezett bibliai könyvben mégis azt mondja, hogy a neheztelés rossz ötlet. Jób azt mondta: „A neheztelés miatt halálra izgatni magadat ostoba és értelmetlen dolog lenne.” Jób 5:2 (GNT)

Jób bölcs ember volt. Tudta, hogy nincs ideje haragudni. Tudta, hogy ez ostobaság, értelmetlen és logikátlan. Ha visszagondolsz saját életed tapasztalataira, valószínűleg egyet fogsz érteni. Ostoba dolgokat tudunk tenni, amikor a harag foglyai vagyunk. Olyan dolgokat mondunk, mint például: „Majd én megmutatom!” Aztán gyakran nevetséges dolgokat teszünk, hogy ez megtörténjen. Amikor engedünk a haragnak, önpusztító módon cselekszünk, és sokkal többet ártunk magunknak, mint azoknak, akik ellen haragot táplálunk.

Emlékszem, hogy egyszer megnéztem egy régi vígjátékot, a „Három Stooge”-t. Az egyik szereplő folyton mellbe vágta a másikat, aki azt mondta: „Megyek és bosszút állok ezen a fickón. Megállítom!” Fogott egy dinamitrudat, és a saját mellkasára szíjazta. Aztán azt mondta: „Legközelebb, ha megüt, akkor az felrobbantja a kezét!”

Ez történik, amikor haragszunk - igazán ostoba dolgokat teszünk, hogy megpróbáljunk bosszút állni az embereken. Ami még rosszabb, a harag nem segít. Nyomorulttá tesz. Soha nem ér véget azzal, hogy megkapjuk, amit akarunk.

Akkor miért csináljuk? Ne ragaszkodj a neheztelésedhez. Bocsáss meg, és engedd el.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez

• Miért olyan fontos számunkra, hogy mienk legyen az utolsó szó?
• Milyen módon láttad már, hogy a hosszan őrzött neheztelés ártott neked vagy a hozzád közel álló embereknek?
• Milyen múltbéli sérelmet kell megbocsátanod ahhoz, hogy elengedd a neheztelést?

*(Daily Hope by Rick Warren – 2024.06.25.)

"Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban." (Ef. 4,32)

Ebben az életben mindannyian megsérülünk. Sokszor szándékosan bántanak minket azzal, amit az emberek mondanak rólunk vagy amit tesznek velünk. Valójában bármikor, amikor a „megbocsátás” szót olvassuk, azonnal eszünkbe jutnak bizonyos szívfájdalmak, bántalmak és problémák a múltunkból. Az emlékek még mindig frissek, mert nagyon mélyen fájnak.

Azért, mert mélyen megbántottak bennünket, nehéz megbocsátani az elkövetőknek. A Biblia viszont ad nekünk egy nagyon fontos okot, amiért meg kell bocsátanunk.

Meg kell bocsátanod másoknak, mert Isten megbocsátott neked!

A Biblia ezt mondja az Efézusi levél 4. fejezetének 32. versében: "Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban." Ha arra gondolsz, hogy Isten mennyit bocsátott meg neked, az azt fogja eredményezni, hogy megbocsátóbb leszel azokkal szemben, akik megbántottak téged.

Ennek az ellenkezője is igaz. Ha nem érzed azt, hogy megbocsátottak neked, akkor nehéz lesz megbocsátanod másoknak. Sőt ha általában nehezen bocsátasz meg másoknak, lehet, hogy magadnak sem fogsz igazán megbocsátani.

Gondolj így: Isten teljesen eltörölte a bűnödet amiatt, amit Jézus Krisztus tett a kereszten. Minden olyan dolog, amiért megérdemled, hogy megfizess, el lett törölve, mert Isten megbocsátott neked. Őrizd meg magadnak ezt a kijelentést és úgy fogod találni, hogy egyre nehezebb haragot tartanod valaki mással.

Emlékezz: mindegy, hogy bárki mit tesz veled, soha többé nem kell másnak jobban megbocsátanod, mint amennyire Isten már megbocsátott neked. 

A neheztelés és a keserűség tartogatása - ami akkor történik, ha nem vagy hajlandó megbocsátani - stresszt és kimerültséget fog okozni. De ha megbocsátasz, azért, mert neked is megbocsátottak, a fájdalmad helyére Isten békéje és nyugalma lép.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Amikor a megbocsátásra gondolsz, ki jut eszedbe? Ha van olyasvalaki, akinek meg kell bocsátanod, mit fogsz tenni?
• A megbocsátás azt jelenti, hogy el kell felejtened, ami veled történt? Miért vagy miért nem?
• Hogyan tudod kimutatni a háládat ma Istennek a megbocsátásáért?

Hol fogod tölteni az örökkévalóságot?

A bűneid elválasztanak Istentől. Csak Isten kegyelme engedi meg, hogy visszatérj a vele való helyes kapcsolatba. 

A Biblia ezt mondja, "Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék." (Ef. 2,8-9.)

Ha készen állsz békét kötni Teremtőddel, akkor mondd el ezt az imát:

"Drága Jézus! Nem akarom, hogy bűneim továbbra is elszakítsanak tőled. Megígérted, hogy ha hiszek benned, minden, ami rosszat tettem eddig, megbocsáttatik, megtudom az életem célját és te befogadsz örökkévaló otthonodba, a mennybe egy napon. 
Megvallom bűnös vagyok és hiszem, hogy te vagy a Megváltóm. Megígérted, ha megvallom bűnösségemet és bízom benned, akkor meg leszek mentve. Hiszek neked, mikor azt mondod, hogy az üdvösség kegyelemből fakad, hit által és nem olyan dologból, amit én teszek. Uramként fogadlak be életembe. Életem minden részét átadom ma a te irányításodnak. 
Úgy akarok élni, ahogy teremtettél, hogy éljek és életem hátralevő részét arra akarom használni, hogy téged szolgáljalak magam helyett. Rád bízom életem, kérlek, hogy ments meg és fogadj be családodba. Jézus nevében imádkozva. Ámen."

* (Daily Hope by Rick Warren, 2024.06.24.)

„És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük!” (Lukács 6,31)

Jellemed egyik legnagyobb próbája az, hogy hogyan bánsz azokkal, akik szolgálnak neked. Nagyon sokat elárul rólad, hogy hogyan bánsz azokkal, akik valamit tesznek érted, legyen szó egy pincérről, pincérnőről, hivatalnokról, alkalmazottról, titkárról, a gyerekedről vagy akár a társadról.

Amikor még részt vettem a Saddleback gyülekezet munkatársainak kiválasztásában, gyakran elvittem a jelölteket egy étterembe, hogy lássam, hogyan viselkednek a pincérrel. Egy olyan embernek, aki ilyen helyzetben követelőzően, gorombán viselkedik, nyilvánvaló jellembeli hiányosságai vannak, amik miatt nem lett volna jó ha bekerül a munkatársaink közé.

Jézus azt mondja: „És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük!” (Lukács 6,31) Talán ez a legegyszerűbb, de egyben a legfontosabb jellempróba a Bibliában.

Eric Hoffer társadalompszichológus mondta egyszer: "A gorombasággal a gyenge emberek próbálják az erő látszatát kelteni.” A gorombaság és a durvaság egyértelműen az intelligencia hiányát jelzi.

Az otthonunk a legjobb hely, ahol ezt a fontos jellempróbát gyakorolhatjuk. Több házasság ment tönkre a gorombaság, a durvaság, a követelőzés miatt, mint bármi más miatt. Amikor házassági-tanácsadással foglalkoztam, megdöbbentett, milyen apróságok ássák alá a házasságokat.

Észrevetted, hogy néha azokkal az emberekkel vagyunk a legtiszteletlenebbek, akik a legfontosabbak számunkra? Pedig az otthonunk a legbiztonságosabb hely kellene legyen: olyan, ahol kifejezhetjük érzéseinket, és gyakorolhatjuk a megbocsátást, a kegyelmet és a kedvességet. Sajnos azonban túl gyakran azt gondoljuk, hogy itt ezeket elhagyhatjuk. Ismerek embereket, akik úgy bánnak a családtagjaikkal, ahogyan egy idegennel sohasem tennék. Pedig még a családunkban is - sőt, főként a családunkban - megértőnek, és nem követelőzőnek, megbocsátónak, nem pedig hibákat felemlegetőnek kellene lennünk.

Az udvariasság a szeretet megnyilvánulása kis dolgokban. Amikor megbocsátunk, kimutatjuk megértésünket, hogy mindenhol vannak rejtett fájdalmak. Amikor kimutatjuk tiszteletünket, kedvesek vagyunk, még életünk legkisebb területein is.

Segítő kérdések elmélkedéshez és beszélgetéshez:

• Miért azokkal vagyunk gyakran a legtiszteletlenebbek, akik a legfontosabbak számunkra?
• Hogyan kell gondolkozz az emberekről, ami figyelmeztet arra, hogy tisztelettel és megbocsátással bánj velük?
• Ha a jellemedet az alapján ítélnék meg, ahogyan azokkal az emberekkel bánsz, akik neked szolgálnak, mit gondolsz, milyen értékelést kapnál?

* (Daily Hope by Rick Warren - 2024.06.23. ford.: FodorImi, Daniella_89)

„Mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni Istennek. Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett!” (Róm 14,12–13)

Sokan - beleértve keresztényeket is - azt gondolják, hogy csupán azokkal kell tisztelettel bánni, akiknek a cselekedeteivel, véleményével egyetértenek. De semmi sem áll távolabb az igazságtól. Manapság számos olyan tevékenység létezik társadalmunkban, amelyektől én mint hívő ember irtózom, és amelyeket egyértelműen ellenzek.

Ám én azok iránt is kimutatom tiszteletemet, akikről tudom, hogy helytelenül viselkednek.

Hogy miért?

Először is mert tudom, hogy a végén Isten előtt minden embernek felelősséget kell vállalnia hozzáállásáért, cselekedeteiért és magatartásáért. Egy nap majd Isten rendezi a számlát. Mindegyikünknek számot kell adnunk a viselkedésünkről.

Másodszor pedig, mert nem én vagyok az Úristen. Azok az emberek, akiknek a viselkedésével nem értek egyet, nem nekem tartoznak felelősséggel. Istennek kell majd számot adniuk. Nem az én feladatom körbejárkálni és rávenni mindenkit, aki nem hívő, hogy úgy viselkedjen, mintha hívő lenne. A Biblia is azt mondja, hogy az emberek addig nem tudnak Istennek tetszően viselkedni, amíg nincsenek kapcsolatban vele.

A Bibliában ez áll: „Mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni Istennek. Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett!” (Róm 14,12–13)

Azonban az nem ítélkezés, ha megmondjuk az igazat az embereknek. Amikor valaki olyan dolgot tesz, amiről a Biblia azt mondja, hogy helytelen, akkor megmondani az illetőnek, hogy amit tett, az nem helyénvaló - az nem ítélkezés. Ez csupán az igazság kimondása számára. Az már viszont ítélkezés, ha az igazsággal „ledorongoljuk” az illetőt, mintha mi erkölcsileg magasabb rendűek lennénk.

Lehet egyet nem érteni valakivel ellenségesség nélkül is. Az igazat megvallva, néhányan a leggorombább emberek közül, akikkel valaha is találkoztam, túlbuzgó keresztények voltak, olyanok, akik annyira elkötelezettjei voltak az igazságnak, hogy nem számított nekik, hogy emberekről van szó.

Igazad lehet egy bizonyos helyzetben, ám ha az igazságot nem szeretettel adod át, akkor nem követed a Bibliában leírtakat. Válasszuk azt, hogy ilyenkor olyan tisztelettel vagyunk, amilyet Jézus szeretne tőlünk, még akkor is, ha ezt nehéz megtennünk.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Mikor van a megfelelő ideje és mi a megfelelő módja annak, hogy felhívjuk a figyelmet valaki bűnösségére?
• Hogyan segít kimutatni a tiszteletedet, ha beszéd helyett inkább odafigyelsz rá?
• Van-e valaki, akitől bocsánatot kell kérned, mert helytelenül bántál vele, amikor nem értettetek egyet? Mit tudnál tenni már ma, hogy ezt megtedd?

* (Daily Hope by Rick Warren, 2024.06.22.)

"Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet" 1 Péter 2,17 

A tisztelet veszélyeztetett értékké vált.

Pedig a Biblia világossá teszi, hogy a stabil családok - és a stabil társadalmak - a tiszteletre épülnek. A Biblia azt parancsolja, hogy tiszteljük szüleinket, tiszteljük a polgári hatalmat és az egyházi vezetőket. A feleségek az Efézusi levélben arra kapnak felszólítást, hogy tiszteljék a férjeiket. Péter első levele a férjeket feleségük tiszteletére szólítja fel. Csak hogy világos legyen, Isten senkit sem hagy ki, mert a Biblia azt is kimondja: "Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet" (1Péter 2,17)

Minden ember megérdemli a tiszteletet - hitétől vagy viselkedésétől függetlenül.

Miért?

Mindenkit Isten teremtett. A 8. Zsoltár 6. verse szerint: "Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg." Isten nem csinál hulladékot. Senki sem értéktelen. Az emberek rossz döntéseket hoznak, de attól még értékesek Isten számára. Isten még a világ legszerethetetlenebb emberét is szereti. Amikor kimutatjuk tiszteletünket valaki iránt, akkor megmutatjuk neki, hogy értékeljük őt, mint Isten teremtményét.

Jézus mindenkiért meghalt. A Biblia azt mondja: "Nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg  … , hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén." (1Péter 1,18-19). Lehet, hogy te nem tartasz értékesnek bizonyos embereket, de Isten igen. Sőt, azt mondja, hogy minden ember, akivel találkozol, megéri, hogy meghaljanak érte. Nem változtatja meg ez az állítás azt, ahogyan ezekre az emberekre tekintesz?

A tiszteleted mutatja meg, hogy ismered Istent. A Biblia azt mondja: Isten a szeretet. Ha ismered Istent, akkor szeretettel töltöd meg az életedet. A Biblia szerint: "aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet. " (1János 4,8). A szeretet mindig tisztelettel bánik az emberekkel.

Azt kapod vissza, amit adtál. Ez az aratás törvénye. „Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten!” Ha azt akarod, hogy tiszteljenek, akkor bánj tisztelettel az emberekkel. A Galatákhoz írt levél 6. fejezetének 7. verse is megerősíti ezt: "amit vet az ember, azt fogja aratni is"

Azzal, hogy megtanuljuk szeretni egymást, "a tiszteletadásban egymást megelőzők [leszünk]" (Róma 12,10). Könnyebben fogsz tisztelni másokat, ha felismered, hogy Isten mit tett értük, és megpróbálod őket valahogyan úgy szeretni, ahogyan Ő szereti őket.

Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

• Minden ember, akivel ma találkozol, megérdemli a tiszteletedet. Hogyan változtatja meg ez az igazság a jövőbeli viselkedésedet?
• Hogyan különböztet meg minket a világtól az, ha úgy bánunk másokkal, ahogyan azt Isten elvárja tőlünk?
• Milyen módon tudod "megtölteni az életedet szeretettel"?

* (Daily Hope by Rick Warren, 2024.06.21.)