"Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam." (Zsolt. 23,5)

Civilizációnk egyre inkább elveszíti civilizáltságát. A világ egyre jobban eldurvul.

Az internet is szerepet játszik ebben, mert lehetővé teszi, hogy az emberek képernyők mögé bújjanak, és online olyan dolgokat mondjanak, amit szemtől szembe soha nem mondanának másoknak. Azok az emberek, akik ezt teszik, szívük kicsinységéről tesznek bizonyságot. Az igazi nagy emberek felemelnek másokat, a kisstílű és közönséges emberek viszont lealacsonyítanak másokat — és azt hiszik, hogy ettől jobban érzik magukat. 

Hogyan kezeld a durva, goromba embereket? Sehogy. Hagyd, hogy Isten tegye ezt. Engedd, hogy Isten legyen a védelmeződ.

Dávid király profi volt ebben. Tudta, mit jelent, ha érzelmileg, szavakkal és fizikailag támadják. Még fiatal emberként Sámuel felkente őt Izrael következő királyává, de Dávid két évig menekült az akkor hatalmon lévő Saul király elől, aki üldözte és meg akarta ölni. Barlangokban bujkált, miközben folyamatosan bírálták a háta mögött.

Dávid azonban soha egy rossz szót sem szólt a király ellen, és soha nem állt bosszút. Arra készítette fel Isten, hogy szíve szerint való király legyen.

Dávid a Zsoltárokban (23,5) ezt mondja: "Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam".

Dávid felismerte Isten iránta tanúsított jóságát. Amikor Isten megkente a fejét olajjal, az olyan volt, mintha Isten azt mondta volna a világnak: „Ez az én emberem! El innen! Ő lesz a következő vezető”. Dávid pohara túlcsordult, ami azt jelentette, hogy Isten folyamatosan megáldotta őt, még akkor is, amikor mások támadták.

Dávid ideges volt és aggódott? Nem! Nem kellett minden energiáját arra fordítania, hogy megvédje magát, mert bízott Istenben, hogy majd Ő megvédi őt.

Nagy hit és alázat kell ahhoz, hogy nyugodtak maradjunk és bízzunk Istenben, amikor – akár online, akár személyesen – támadás ér, félreértenek, pletykákat terjesztenek, vagy valótlan dolgokat mondanak rólunk.

Amikor ilyen helyzetben vagyunk, belül úgy érezzük, tenni kell ez ellen valamit.

De akkor hasonlítasz leginkább Krisztusra, amikor csendben maradsz a támadás közben. Jézust folyamatosan támadták, mégsem vágott vissza soha, még akkor sem, amikor a keresztre ment. Csendben maradt a vádlói előtt, mert az Atya gondjaira bízta magát.

"Ha Istennek tetsző módon szenvedtek, továbbra is tegyétek azt, ami jó és helyes, és bízzátok életeteket Istenre, aki mindig segítségetekre van." (1Péter 4,19, NLT fordítás)

Segítő kérdések elmélkedéshez és beszélgetéshez:

• Mikor próbáltál visszavágni vagy megvédeni magad, amikor támadás ért? Mi lett ennek az eredménye?
• Mikor maradtál csendben a támadás alatt, és hagytad, hogy Isten legyen a védelmeződ? Mennyiben volt ez más érzés, mint az, amit akkor éreztél, amikor megpróbáltad megvédeni magad?
• Milyen nehézséged vagy problémád van ma, amit Isten gondjaira kell bíznod?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2025.06.08.)