„Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!" (Jób 1:21)

Amikor még csecsemőkorú keresztény vagy, Isten nagyon sok érzelmi megerősítést küld feléd és gyakran válaszol a legéretlenebb vagy önző imáidra is, hogy megtudd, hogy létezik. Azonban ahogy növekszel szép lassan leszoktat erről.

Az hogy Isten ott van mindenhol és jelenlétének megnyilvánulása két külön dolog. Az első egy tény, a második pedig sokszor egy érzés. Isten mindig jelen van, akkor is amikor nem tudsz róla, a jelenléte pedig olyan erőteljes, hogy nem lehet csupán érzelmekben mérni.

Igen, Ő azt akarja, hogy megtapasztald a jelenlétét, azonban sokkal inkább szeretné, hogy bízz benne, mint hogy érezd Őt. Isten hitet vár tőled, nem pedig érzelmeket.

Lesz, hogy úgy érzed, egy helyzet próbára teszi a hited; többnyire ezek az idők lesznek azok, amikor az életed darabokra hullik és sehol sem találod Istent. Ez történt Jóbbal. Egyetlen nap alatt elvesztett mindent – a családját, a megélhetését, az egészségét, minden tulajdonát. A legkiábrándítóbb az, hogy 37 részen keresztül Isten nem mond semmit!

Te hogyan dicsérnéd Istent, amikor nem érted mi történik veled és Isten néma marad? Hogyan maradnál vele kapcsolatban a válságban, amikor nincs kommunikáció? Hogyan tartanád a tekinteted Jézuson, amikor a szemeid könnyekkel vannak tele? Azt tennéd, amit Jób tett? „Azután a földre esve leborult, és így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!" (Jób 1:20/b-21).

Mondd el Istennek, hogy pontosan mit érzel! Öntsd ki a szíved Istennek! Tedd elé minden érzelmed! Jób is ezt tette, amikor azt mondta: „Nem tudok csendben maradni! Dühös és megkeseredett vagyok. Beszélnem kell." (Jób 7:11, GNT fordítás).

Felkiáltott, amikor Isten távolinak tűnt: „mint amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel közösségben élhettem sátramban." (Jób 29:4).

Isten képes kezelni a kétségeidet, a dühödet, a félelmedet, bánatodat, a zavarodottságodat és a kérdéseidet. Mindent elé hozhatsz imában.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Hogyan tudod kimutatni Istennek, hogy bízol benne akkor is, amikor nem érzed a jelenlétét?
• Melyek azok a dolgok, amikért tudod dicsérni Istent, annak ellenére, hogy nem érted épp mi történik veled?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.05.03.)

„Ha keletre nézek, akkor nincsen ott, s ha nyugatra megyek, arra sem látom. Akkor sem látom, ha északon keresem, s ha délre fordulok, nem látom ott sem. De hisz ismeri mind az útjaimat.” (Jób 23:8-10a SZIT)

Tegnap láttuk, ahogy Dávid sűrűn panaszkodik amiatt, hogy Isten látszólagosan elrejtőzött előle. De az igazság az, hogy Isten nem hagyta el Dávidot, mivel Isten sosem hagy el. Többszörösen megígérte: „Nem hagylak el, nem szolgáltatlak ki.”

De Isten azt nem ígérte meg, hogy mindig érezni fogod a jelenlétét. Valójában Isten beismeri, hogy néha elrejti majd előlünk az arcát. (ld. Ézs 45:15).

Vannak olyan időszakok, amikor úgy tűnik, hogy Isten egyszerűen eltűnt az életedből.

Floyd McClung ezt így magyarázza: „Egy reggel felkelsz és rájössz, hogy minden lelki érzelem eltűnt belőled. Imádkozol, de semmi sem történik. Szemrehányást teszel a gonosznak, de ez sem változtat semmin sem. Lelkigyakorlatokat végzel…, megkéred a barátaidat, hogy imádkozzanak érted…, minden elképzelhető bűnt megbánsz, majd körbejársz mindenkit, akit ismersz és a bocsánatukat kéred. Böjtölsz… de nem történik semmi. Töprengeni kezdesz, vajon meddig tart ez a lelki mélabú? Napokig? Hetekig? Hónapokig? Valaha is vége lesz? … Úgy érzed, hogy az imáid egyszerűen visszahullanak a plafonról. Végső elkeseredésedben azt kiáltod: ’Mi baj van velem?’” (Finding Friendship with God – Barátra találni Istenben; Ann Arbor, Vine Books, 1992, 186 o.).

Az az igazság, hogy semmi baj nincsen veled! Ez teljesen normális, része a tesztnek és az abban való fejlődésnek, hogy közelebbi barátságba kerülj Istennel. Minden keresztény legalább egyszer keresztülmegy ezen, de általában többször is. Fájdalmas és nagyon zavaró, de abszolút létfontosságú a hited fejlődéséhez.

Ez a tudat adott Jóbnak reményt, amikor nem érezte Isten jelenlétét az életében. Azt mondta: „Ha keletre nézek, akkor nincsen ott, s ha nyugatra megyek, arra sem látom. Akkor sem látom, ha északon keresem, s ha délre fordulok, nem látom ott sem. De hisz ismeri mind az útjaimat, és ha próbára tesz, aranynak minősít.” (Jób 23:8-10 SZIT).

Amikor Isten távolinak tűnik, azt érezheted, hogy haragszik rád vagy egy hibád miatt büntet. A bűn valóban eltávolít minket attól, hogy közeli kapcsolatba kerüljünk Istennel. Fájdalmat okozunk Isten Lelkének és elfojtjuk a kapcsolatunkat vele az engedetlenségünk által, az által, hogy konfliktusba kerülünk másokkal, túlságosan elfoglaltak vagyunk, az által, hogy túlságosan világiasan élünk és egyéb bűnök által. (Ld. 51. Zsoltár, Efézus 4:29-30, 1Tesz 5:19, Jer 2:32, 1Kor 8:12, János 4:4.).

De gyakran ennek az elhagyatottság érzésnek vagy Istentől való elidegenedésnek semmi köze nincs a bűnhöz. Ez a hit tesztje, olyan, amivel mindannyiunknak szembe kell néznünk: Folytatni fogod a szeretetet, bizalmat, engedelmességet és Isten dicsőítését, még akkor is ha nem érzékeled a jelenlétét vagy munkájának látható bizonyítékát az életedben?

A leggyakoribb hiba, amit a keresztények ma elkövetnek a dicsőítésben az az, hogy a megtapasztalást keresik, nem pedig Istent. Egy érzést keresnek, és ha megtörténik, akkor bizton állíthatják, hogy jól dicsőítettek.

Tévedés! Valójában Isten gyakran elveszi tőlünk az érzéseket, hogy ne függjünk tőlük. Egy érzést keresni, még ha az az érzés a Krisztushoz való közelség érzete, nem dicsőítés.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• A dicsőítésről most tanult igazságok megértése milyen módon változtatja meg a közösségedben végzett dicsőítés módját és a rászánt időt?
• Mit gondolsz, miért teszi Isten próbára a hitünket? Mit akar elérni az életedben?
• Ha tapasztalsz olyan időszakot az életedben, amikor nem érzed Isten jelenlétét, hogyan reagálsz?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.05.02.)

„Az ÚR elrejtette magát az ő népe elől, de én benne bízom, és belé vetem a reményem.” (Ézsaiás 8:17, GNT fordítás)

Könnyű Istent dicsőíteni, mikor a dolgok nagyszerűen mennek az életedben, mikor Isten ellát étellel, kapsz tőle barátokat, családot, egészséget és örömteli helyzeteket. A körülmények azonban nem mindig ilyen kellemesek. Hogyan dicsőíted akkor Istent? Mit teszel, amikor úgy tűnik, hogy Isten millió mérföldre van?

Isten imádatának legmélyebb szintje, amikor a fájdalmak ellenére dicsőíted Istent, hálát adsz Istennek a megpróbáltatások között, bízol benne a kísértésben, átadod magad akkor is, amikor szenvedsz, és szereted őt akkor is, amikor távolinak tűnik.

A barátságokat gyakran megpróbálja az elkülönítettség és a csend; amikor elválaszt a fizikai távolság, vagy amikor nincs lehetőség beszélgetni. Istennel való barátságodban sem mindig érzed, hogy közel vagy hozzá.

Philip Yancey bölcsen jegyezte meg: „Minden kapcsolat magában hordozza a közelség idejét és a távolság idejét, és az Istennel való kapcsolatban is – nem számít mennyire meghitt – az inga lengeni fog egyik oldalról a másikra.”

Ez az, amikor a dicsőítés nehézzé válik.

Ahhoz, hogy barátságotok éretté váljon, Isten próbára fogja tenni elszakítottnak, távolinak látszó időszakokkal, olyan időszakokkal, amikor úgy tűnik, hogy elhagyott vagy elfelejtkezett rólad. Úgy érzed, Isten millió mérföldre van tőled. Ezekre a napokra, a lelki szárazság, kétség, az Istentől való elhidegülés napjaira Keresztes Szent János [XVI. században élő spanyol katolikus szent, karmelita szerzetes, teológus, költő, a katolikus egyház belső reformációjának egyik központi alakja] úgy hivatkozott, mint „a lélek sötét éjszakája”. Henry Nouwen [XX. századi holland katolikus pap, teológia professzor, író, munkásságának fő területet a pásztori szolgálat, a közösség, a társadalmi igazságosság volt] a „a hiány szolgálatának” hívta. A.W.Tozer [XX. századi amerikai protestáns lelkész, prédikátor, író, „élete és művei elsősorban a gazdag és bensőséges imaéletéből táplálkoztak”] „az éjszaka szolgálatának” nevezte. Mások a „szív hideg teleként” emlegették.

Jézuson kívül, mindenki más közül talán Dávid volt a legszorosabb barátságban Istennel. Tetszett Istennek, és úgy hívta, hogy a „szívem szerint való ember” (ld. 1Sámuel 13:14 és ApCsel 13:22).

Mégis Dávid gyakran panaszkodott Isten látszólagos hiányára:

• „URam, miért vagy közömbös, és miért vagy olyan távol? Miért rejtőzöl el, amikor legjobban szükségem van rád? (Zsoltárok 10:1, TLB fordítás).
• „Én Istenen, én Istenem, miért hagytál el engem? Miért vagy olyan távol, amikor segítségért sóhajtozom? (Zsoltárok 22:1, NLT fordítás, második kiadás).
• „Mért hagytál el engem?” (Zsoltárok 43:2a, GNT fordítás; ld. még Zsoltárok 44.23; 74:11; 88:14; 89:49).

Természetesen Isten valójában nem hagyta el Dávidot, és nem hagy el téged sem. Ismételten megígérte, „Nem maradok el tőled, és nem hagylak cserben.”

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez

• Milyen gyakorlati lépéseket tehetsz, amelyek segítenek Isten dicsőítésében a fájdalmak és megpróbáltatások között?
• Mit gondolsz, mire akar Isten tanítani ezekben az időszakokban?
• Isten mely ígéretei adhatnak reményt és bátorítást?

 *(Daily Hope by Rick Warren, 2017.05.01.)

„Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.” (2Kor 5:18b)

Azok, akik békességre törekednek a béke magjait vetik el, és a jóság gyümölcseit fogják learatni. (Jak. 3:18, TLB fordítás)

Természetünkből fakadóan hajlamosak vagyunk rá, hogy gyűlöljük ellenségeinket, vagy legalábbis
igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy elkerüljük őket. De ha elmenekülünk, a konfliktushelyzetek elől, életünk további részében nyomorúságosan fogjuk érezni magunkat. Jézus azt szeretné, ha egy magasabb szintre lépnénk ezen a területen. Azt kéri, hogy békességre törekvők legyünk, és ne csupán békefenntartók, mivel e kettő között hatalmas különbség van. A békefenntartók mindent megtesznek annak érdekében, hogy az összetűzéseket elkerüljék, és úgy tesznek, mintha viszályok nem is léteznének. Ezzel szemben a békességre törekvők a viszályokat megoldják, a feleket kibékítik egymással, és a kapcsolatokat helyreállítják.

A  Biblia ezt ígéri: „Azok, akik békességre törekednek a béke magjait vetik el, és a jóság gyümölcseit fogják learatni.” (Jak. 3:18, TLB fordítás)

Amikor elültetünk egy magot, mindig valami több és nagyobb sarjad ki belőle, mint amivel az egész kezdődött.  Ha egy almafa magját ültetjük el, idővel egy egész fányi almát kapunk cserébe, mert ez a vetés és aratás törvénye. Ha a viszály magját ültetjük el, az is így működik, vagyis sokkal több baj nő ki belőle, mint amennyire az elején, az ültetéskor gondoltunk. De a Biblia azt mondja, hogy ha a béke magjait vetjük el, akkor cserébe békét, jóságot, kedvességet fogunk learatni.

Hogy tudjuk ezt a hétköznapokban megvalósítani? Az egyik legfontosabb készség, amit az életünk során megtanulhatunk, az a konfliktuskezelés, amelynek hét fontos lépésével a mai és a következő üzenetben szeretnélek megismertetni benneteket, hogy békeszerzőkké válhassunk egy viszályokkal terhelt világban. Íme az első három:

Tegyük meg mi az első lépést. Ne arra várjunk, hogy a másik jöjjön oda hozzánk, legyünk mi a kezdeményezők, hívjuk meg  őt egy csésze kávéra, vagy menjünk el együtt ebédelni. Amikor az Úrral találkoztunk, velünk is így történt – Jézus volt a kezdeményező, hogy bemutassa az Ő irgalmasságát irántunk. A Biblia ezzel kapcsolatban ezt mondja: "bár még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt... Miközben  mi ellenségei voltunk Istennek, megbékéltünk Ővele,  az Ő Fiának halála által."(Róma 5:8b, 10a, ESV fordítás) Jézus nem várta el, hogy bocsánatot kérjünk, még azt sem, hogy a helytelen viselkedésünk miatt rosszul érezzük magunkat. Jézus tette meg az első, kezdeményező lépést felénk, és azt szeretné, ha mi is ugyanígy megtennénk ezt embertársaink felé.

Kérjünk Istentől bölcsességet. Isten, mindig örömmel segít, ha megtesszük, amit kér tőlünk. A Biblia azt mondja, "Ha meg szeretnéd tudni, hogy Isten mit akar, hogy tegyél, kérdezd meg tőle, és Ő örömmel el fogja mondani neked". (Jakab 1:5a, TLB fordítás) Kérjük  Istent, hogy segítsen jó döntést hozni, hogy  alkalmas időre és ideális helyre tervezzük a "békekonferenciánkat". Kérjük, hogy segítsen a megfelelő szavakat megtalálni, hogy mondanivalónkat a legalkalmasabb módon tudjuk előadni.

A Biblia azt mondja, hogy: "a megfelelő szó, melyet a megfelelő időben szólnak olyan, mint az ezüstbe foglalt értékes arany." (Példabeszédek 25:11, CEV fordítás)

A saját vallomásunkkal kezdjük. Ne az összegyűjtött vádjainkkal indítsunk, és ne is azzal, hogy minket mennyire  megsértettek. Azt mondjuk el, amiben mi hibásnak érezzük magunkat. Akkor is így tegyünk, ha elképzelhető, hogy  99,99999%-ban a másik személy mondható  hibásnak. Valószínű, hogy tudunk mondani valamit, amiben mi hibáztunk, ahelyett, hogy a másik személyt vádolnánk, és ahelyett, hogy magunkat mentegetnék. Kezdjünk inkább a saját hibáinkról beszélni, még akkor is, ha ezt egy rossz választásnak gondoljuk, de azzal kezdjünk, ami a magunk részéről  volt hiba.

A holnapi üzenetben a békekötés további négy lépését fogjuk megnézni.

Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:
•    Ha megtesszük  az első lépést valaki felé, aki megsértett, mi a biztosítéka  annak, hogy az a személy a viselkedését meg fogja változtatni vagy bocsánatot fog kérni tőlünk? Számít ez az örök élet szempontjából?
•    Hogyan változtatja meg az életünket az, hogy Jézus nem várt a bocsánatkérésünkre, Ő tette meg az első lépést?


*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.04.28.)