"Láthatjátok, hogy pont a megfelelő időben, amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus meghalt az istentelenekért." (Róma 5:6 - Angolból szabadon fordítva)

Úgy tanulod meg, hogy bízz Istenben, ha kis dolgokban engedelmeskedsz neki.

Valószínűleg egyetértesz azzal, hogy Isten a teljes körű uralkodója az univerzumnak, elég hatalmas ahhoz, hogy minden problémán felülkerekedjen, vagy bármilyen ellenséget legyőzzön, hogy "minden tőle jön; minden rajta keresztül történik; minden benne végződik." (Róma 11:36 - Angolból szabadon)

És, ha ez igaz, akkor a küzdelem, hogy mindent átadj Istennek, nem függ attól, hogy teljesíti-e az ígéreteit vagy sem - nyilván meg tudja tenni.

Talán az ellenállás, amit mutatunk, amikor a bizalommal kell szembe néznünk, azért van, mert kételkedünk afelől, hogy Isten a mi javunkra cselekszik: "Igen, hiszem, hogy Isten meg tudná ezt oldani, de meg is fogja?"

Vagy, "Én tudom, hogy meg tudnám ezt oldani, de afelől nem vagyok biztos, hogy Isten megtenné - legalábbis nem tudom, hogy úgy tudná-e megtenni, ahogyan szerintem történnie kellene."

Isten türelmes, megért téged, ha habozol. Ő tette meg az első lépést, hogy létrejöjjön veled egy szerető, bizalmas kapcsolat. Nem várt addig, míg megbízhatóvá lettél, hogy elfogadd a szeretetét, nem ragaszkodik hozzá, hogy méltó légy a bizalmára, mielőtt Ő maga rád bízná a drága ajándékait (Róma 5:6-8).

Isten támogatja az apró hitbeli lépéseinket. Amikor engedelmeskedünk Istennek, akárcsak a legkisebb dolgokban is, "ott találjuk magunkat, ahova reményeink szerint mindig is el akartunk jutni - Isten kegyelmének és dicsőségének tágas terén, egyenesen állhatunk, dícsőítve Őt (Róma 5:2- Angolból szabadon).

Beszéljünk Róla!

• Hogyan mutatod be a bizalmadat Isten ígéretében, miszerint a te javadra munkálkodik?
• Milyen látszólag apró hitbeli lépéseket kell ma megtenned azért, hogy a bizalmad növekedjen Isten iránt?

(Jon Walker, Director of Daily Hope Devotionals, 2012.09.29.)

„Káléb csitította a Mózessel szembeforduló népet, és ezt mondta: Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele.” (4Mózes 13:30)

Isten azt akarja, légy bizonyos az igazságban: általa minden lehetséges. Amire figyelsz, amire fókuszálsz, az meghatározza a viselkedésed, és hatással van a hitedre.

Amikor az izraeliták először megközelítették Kánaán határát, Mózes kémeket küldött az Ígéret Földjére, hogy felmérjék a helyzetet. Tíz kém olyan jelentéssel tért vissza, mely a föld óriásaira fókuszált, a magas és erős férfiak megfélemlítették a kémeket, akik úgy érezték, lehetetlen győzniük.

Két kém azonban Isten ígéretét tartotta figyelme középpontjában, hogy Isten az izraelitáknak adja ezt a földet. Az egyik kém, Káléb csendesítette őket: „Fel kellene mennünk, hogy birtokba vegyük azt a földet, mert egészen bizonyos, hogy meg tudjuk tenni.” (4Mózes 13:30 – NIV fordítás)

Káléb Isten hatalmára fókuszált, nem pedig az előtte levő óriásokra. Manapság sok óriást láthatsz, melyek kihívást jelentenek a hitednek: az idő, az energia, a pénzügyek, az erőforrások, a félelem és a hitetlenség óriásai.

Isten azt akarja, légy biztos benne, hogy ő beléd tölti az erejét, ezért bármit meg tudsz tenni, hogy legyőzd ezeket az óriásokat. Isten azt mondja, birtokba tudsz venni egy bővölködő életet, mert ő veled van.

Látva amint Isten keze félresöpri életedben a személyes óriásokat, még bizonyosabb leszel, hogy bármit megtehetsz általa, aki megerősít téged. „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Filippi 4:13)

Beszéljünk róla:

• Milyen óriásokkal nézel szembe ma, amelyek túl nagynak tűnnek ahhoz, hogy kezelni tudd? Vajon ezek Isten számára is túl nagyok?
• A nap folyamán ott tartod-e fókuszod Isten Igéjén, amit reggel tanulmányoztál? Mit kellene tenned, hogy ez egész nap bizonyosságot adjon Isten erejében?

(Daily Hope by Jon Walker – 2012.09.27 )

„Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is!” (Jer 29:7)

Voltál már olyan helyzetben, ahonnan elkívánkoztál? Mi volt az? Egy munkahely, a lakóhelyed, netán a házasságod? Lehet, hogy az életed egy szakasza volt nem kívánatos, például, amikor egyedülálló voltál, vagy egy helyzetet nem szívesen viselsz el - például valamilyen rokkant állapotot. Elképzelhető, hogy éppen most - amint ezeket a sorokat olvasod, azt kívánod, bárcsak valahol egészen máshol lennél és másként élhetnél, de sejted talán, hogy nem valószínű, hogy belátható időn belül lényeges változás történik.

Istennek üzenete van számodra. Az üzenet ugyanaz, amit régen egy népcsoportnak mondott, akiket egy másik országban tartottak fogságban a hazájukból távol. Karba tett kézzel bizonygatták: „Kivárjuk, míg haza kerülünk, és akkor majd újra építjük az életünket”.

Jeremiás prófétán keresztül ezt üzente nekik Isten: Egyhamar nem mehettek innen haza, kezdjétek el az életet itt! Ültessetek kerteket, vegyetek házakat, engedjétek, hogy gyermekeitek megházasodjanak, imádkozzatok annak a városnak békességéért és gazdagságáért, ahol most éltek, mert ha ezt teszitek, ti is áldottak lesztek, megáldalak békességgel és gazdagsággal!" (Jeremiás 29:5-7, angol fordításból)

Ne pazarold el az energiádat haszontalan reménykedésre, inkább fordulj azok felé, akik körülötted vannak! Ne légy olyan ember, aki csak fizikailag van jelen, de a gondolatai mindig máshol járnak, vagy a jövőben, vagy a múltban él, mindig másutt, mint ahol lennie kell. Jézus tanítványaiként meg kell tanulnunk teljes mértékben jelen lenni a jelenben.

Lehet, hogy úgy érzed, idegen vagy ott, ahol élsz, de lám, Isten most is munkálkodik az életedben, sőt, beszél hozzád: áss mélyre, élj teljes életet, most!

Beszélgessünk ezekről!

• Mennyiben befolyásolja a hozzáállásod a megelégedettségedet ott, ahol most vagy?
• Mit kell tenned azért, hogy teljes életet élj, ott, ahová Isten helyezett?

(Daily Hope by Jon Walker, 2012.09.20)

"Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét." (Jób 6:14)

Isten nem azt tervezte számodra, hogy egyedül kezeld a fájdalmat, a veszteséget vagy a stresszt. Az a baj, hogy amikor veszteség ér bennünket vagy csalódunk, az a természetes reakciónk, hogy visszavonulunk másoktól. Ez egyáltalán nem jó!

A Biblia azt mondja, hogy "baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét" (Jób 6:14). Isten parancsolata az, hogy hordozzuk egymás terhét! Azt mondja nekünk, hogy "vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat" (1Thesszalonika 5:11).

Mindannyian megtapasztalunk majd nehézségeket és fájdalmakat. A fájdalom minden embert ugyanúgy elér, nem számít, hogy gazdag, szegény, fiatal vagy idős. Mindannyian szembekerülünk problémákkal. Ezért annyira fontosak a kis csoportok. A Biblia ezt mondja: "Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be a Krisztus törvényét" (Galata 6:2). 

Jób ezt mondja: "Bárki, aki visszatartja a kedvességet egy baráttól, elhagyja a Mindenható félelmét" (Jób 6:14 NIV fordítás). A Good News fordítás így fogalmazza ezt meg: "Ilyen problémában hűséges barátokra van szükségem - akár elhagytam Istent, akár nem."

Minden embernek szüksége van keresztény barátokra, akik akkor is a barátai lesznek, amikor azt mondja, "Azt hiszem, hogy most nem hiszek Istenben", és akik segítenek újra felépíteni benne a hitet.

Beszéljünk róla:

• Eszedbe jut olyan időszak, amikor tudtad, hogy létezik Isten, mégis inkább azt mondtad volna, "azt hiszem, most nem hiszek Istenben"?
• Kiben bíztál, amikor ilyen helyzetben voltál? Hogyan építesz ki olyan kapcsolatokat, amelyekben olyan barátokra találsz, akikben bízhatsz?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012. 09. 19.)