"Káosz vagyok. Semmi vagyok és semmim sincsen; csinálj belőlem valamit! Te képes vagy rá." (Zsolt 40:17 MSG)

"Hívj segítségül engem a nyomorúság idején!
Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsolt. 50:15)

Isten azt várja, hogy Tőle kérj segítséget, ha bajban vagy. Azt mondja: "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsolt. 50:15)

Az ilyet én "mikrózható" imádságnak hívom, mert gyors és lényegre törő: "Segítség!", "S.O.S.".
Például, amikor hirtelen lecsap ránk egy kísértés, akkor nincs idő hosszasan beszélgetni Istennel, csak felkiáltunk egy nagyot. Dávid, Dániel, Péter, Pál, és még sok millióan hívták már ilyen "instant" imával segítségül az Urat.

A Biblia biztosít minket arról, hogy segélykiáltásunk válaszra talál, hiszen Jézus együtt érez velünk a bajban. Saját maga is éppen ilyen kísértéseken esett át.

"Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt." (Zsid. 4:15)

Ha Isten vár arra, hogy segíthessen nekünk, miért nem fordulunk Hozzá gyakrabban? Őszintén szólva, néha éppen mi nem akarjuk, hogy segítsen. Adott pillanatban úgy érezzük, mi Istennél is jobban tudjuk, mi a jó nekünk. Máskor pedig zavarban vagyunk ahhoz, hogy Istentől segítséget kérjünk.
De a Bibliában ezt olvashatjuk:

"Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk." (Zsid.4:16)

Isten szeretete örök, türelme végtelen.
Tőle kérjünk segítséget, és figyeljük meg, hogy meg is adja.

(Daily Hope by Rick Warren, 2011. április 26.)

"Örüljenek, és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek. Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az ÚR!" Zsolt.40:17
"Én mindent elrontok. Semmi sem vagyok és semmim sincs: alkoss valamit belőlem! Te meg tudod tenni; neked megvan minden, ami kell hozzá Istenem!" (Msg-fordító)

Jézus figyelmeztetett minket, hogy lesznek problémáink a világban. Senki sem immunis a fájdalomra, senki nincs elszigetelve a szenvedésektől és senki nem száguldhat végig az életen gondtalanul. Az élet problémák sorozata. Mindig, mikor megoldasz egyet, egy másik vár, hogy elfoglalja az előző helyét.

Péter biztosít minket afelől, hogy problémáink létezése természetes, amikor így ír: "Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket" (1 Pt. 4:12) Isten arra használja a problémákat, hogy közelebb vonjon magához. A Biblia azt írja: "Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti." (Zsolt. 34:19)

A legmélyebb és legbensőségesebb élményeid az Isten dicsőítésében valószínűleg a legsötétebb napjaidon lesznek - mikor a szíved megtört, mikor elhagyatva érzed magad, mikor kifogytál a lehetőségekből, mikor nagyon nagy a fájdalom, és csak Istenhez fordulhatsz. Szenvedések közepette tanulunk meg a leghitelesebben imádkozni, szívből jövő, teljesen őszinte imádságokkal Istenhez. Mikor fájdalmakat élünk át, nincs energiánk felszínes imádságokat kreálni.

Joni Eareckson Tada jegyezte fel, "Mikor az élet rózsás, akkor talán tovább siklunk, tudva Jézusról, őt utánozva, idézve és beszélve róla. De csak a szenvedésben ismerjük meg őt igazán." Olyan dolgokat tanulunk Istenről a szenvedések közt, amiket máshogy nem tudnánk.

Isten megóvhatta volna Józsefet a börtöntől, Dánielt az oroszlánok vermétől, Jeremiást attól, hogy belökjék egy nyálkás gödörbe, Pált attól, hogy háromszor hajótörést szenvedjen és a három zsidó fiatalt a lángoló kemencétől, de nem tette. Engedte, hogy ezek a problémák megtörténjenek és az eredménye az lett, hogy ők mind közelebb kerültek Istenhez.

A problémák kényszerítenek minket, hogy Istenre nézzünk, hogy rá támaszkodjunk és benne bízzunk önmagunk helyett. Pál bizonyságot tett erről az előnyről: "mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat" (2 Kor. 1:9) Soha nem fogod megérteni, hogy csak Istenre van szükséged, amíg nem Isten minden, amid van.

(Daily Hope by Rick Warren, 2011.04.25.)

"Mert pontosan a megfelelő időben, amikor még erőtlenek voltunk, akkor halt meg Krisztus az istentelenekért." (Róm. 5:6)

Tanulj meg bízni Istenben azáltal, hogy kis dolgokban is engedelmeskedsz. Jézussal való mostani kapcsolatod alapján biztosan egyetértesz azzal, hogy Isten az univerzum legfőbb Ura, hatalma elég  bármely problémád megoldására, vagy bármely ellenséged legyőzésére, mert "Tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké". (Róm. 11:36)

Ha ez igaz, akkor azzal kapcsolatos küzdelmeink, hogy tökéletesen bízzunk Istenben nem arról szólnak, hogy vajon Isten képes-e betartani ígéreteit vagy sem, hiszen nyilvánvaló, hogy igen. Inkább talán azért van bennünk ellenállás amikor Istenben kell bíznunk, mert abban nem vagyunk biztosak, hogy Isten úgy cselekszik majd, ahogy mi szeretnénk. Sokszor így gondolkozunk: "Igen, elhiszem hogy Isten ezt a problémát meg tudja oldani, de abban nem vagyok biztos, hogy úgy oldja meg, ahogy én szeretném".

De Isten türelmes, és megérti ezt a hozzáállást. Ő volt az, aki megtette az első lépést afelé, hogy kapcsolatot létesítsen velünk, és ennek a kapcsolatnak a szeretet és a bizalom az alapja. Csak gondolkodjunk el azon, hogy Ő nem várta meg, hogy elég megbízhatók legyünk ahhoz, hogy elfogadjuk az Ő szeretetét, és nem ragaszkodik ahhoz, hogy méltók legyünk arra, hogy ő értékes ajándékokat bízhasson ránk. (Róm. 5:6-8, angolból fordítva)

Még akkor is, amikor még gyengék voltunk, Jézus jött, hogy megmutassa nekünk a hazafelé vezető utat, és hogy bővölködő életet adjon nekünk. Az amikor még gyengék voltunk kifejezés azt is sugallja, hogy most viszont már van elég erőnk arra, hogy bővölködő életet éljük, és hogy kövessük Jézust a célig. Igen, van! Ez az erő azonban Jézus ereje, ami bennünk és rajtunk keresztül munkálkodik, és nem egy olyan erő, amit magunk szereztünk meg vagy fejlesztettünk ki.

Ha mi engedelmesek vagyunk Istennek még a kis dolgokban is, akkor "ott találjuk magunkat, ahol mindig is reméltük, hogy állhatunk majd - ott, ahol Isten kegyelme és dicsősége betölti a teret, és mi ott állunk magasan, kiáltva (Isten iránti) dicséretünket." (Róm. 5:2, angolból fordítva)

Jon Walker, Daily Hope, 2011.03.25.

 „De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt.” (Apcsel 2:24.)