Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában Egyiptomban, és ezt mondta: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek.” (Máté 2:19-20)

Amennyire kellemetlen volt Józsefnek családjával Egyiptomba költözni, képzeljük el, mennyivel inkább rémisztő lehetett számára Isten parancsának engedelmeskedve visszamenni Izraelbe. Olyan volt, mint bebújni az oroszlán szájába. Arra készült, hogy Jézust és Máriát visszavigye oda, ahol korábban veszélyben volt a fiának élete. Mivel azonban József bízott Istenben és abban, amit Ő mondott, vállalta a kockázatot, és elment oda, mert tudta, hogy az az a hely számára, ahol lennie kell.

A Biblia azt mondja: Ha félek is, benned bízom! (Zsoltárok 56:4.) Figyeljük meg, ez a vers azt mondja: „ha félek, amikor félek” nem pedig: „ha félnék”. (A fordító megjegyzése: a Biblia úgy beszél a félelemről – és a bizalomról a félelem közepette –  mint egy nagyon is valóságos, gyakorlati helyzetről, nem pedig egy feltételes, elméleti állapotról.)
Szeretnénk félelem nélküli életet ezen a világon, de ilyen csak a mennyben lesz. Ebben az életben mindnyájunknak szembe kell néznünk a félelem ilyen vagy olyan formájával.

Vannak nagy félelmeink, és vannak kis félelmeink. Félünk a jövőtől, félünk attól, hogy mi fog történni a munkahelyünkkel, mi fog történni a családunkkal, de félünk kis dolgoktól is, mint az időjárás, vagy hogy vajon a megfelelő dolgot mondtuk-e valakinek, vajon az üzleti prezentáció jól ment-e, sőt olykor attól is félünk, hogy felhívjunk telefonon valakit.

Mindezekben a helyzetekben döntést kell hoznod: Engeded, hogy a félelem irányítson, vagy hitben vállalod a kockázatot, mert tudod, hogy szerető Istened van?

A hitben vállalt kockázat jelentheti, hogy elmész valahova, ahol még sosem voltál, vagy megbocsátasz valakinek, akiről azt gondoltad, hogy sosem fogsz megbocsátani neki. Jelentheti, hogy otthagyod az állásodat. A hit kockázata, hogy imádkozol valamiért, hogy elhatározod, Istenre bízol egy helyzetet vagy egy kapcsolatot, amit eddig saját kezedben tartottál.

Neked mit mond Isten, milyen krisztusi kockázatot vállalj fel hitben?

(Daily Hope by Tom Holladay – 2010.12.10)

József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el. Máté 1:24-25

"Mária pedig azt mondta: Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt." (Lukács 1:46-47)

Amikor a jövőjük megtervezéséről van szó, sok keresztény viselkedik ateista módjára. Tudják, hogy Jézus megváltotta őket, de nem igazán bíznak Benne. Azt gondolják, úgy tervezik meg az életüket, ahogy ők akarják. Pedig valójában mindenkit Isten teremtett, és ő minden embert  egyedi célra készített elő. Személyre szóló terve van mindannyiunk számára.

Istennek terve volt Mária számára is. Arra választotta ki és teremtette, hogy ő legyen Isten Fiának az édesanyja. És mi volt Mária válasza? Nem azt mondta, hogy "Megvannak a saját terveim az életemre vonatkozóan. Túl elfoglalt vagyok. Azt kell tennem, ami a legjobb számomra." Nem. Mária felismerte, hogy Istennek terve van az életére, és hajlandó volt bármit megtenni, amit Isten kért tőle.

Válaszul énekben dicsőítette az Urat: "Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt." (Lukács 1:46-47). Mária felismerte, hogy Isten az Ura és Megtartója, és örömmel teljesítette az akaratát. Bízott benne teljes életével annak ellenére, hogy tudta, senki nem fog hinni neki, ha elmeséli, amit az angyal mondott.

Elhiszed, hogy Isten különleges célra teremtett? A Biblia ezt mondja: "Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk, az ő népe." (Zsoltárok 100:3)
Nem te alkottad magad. Isten alkotott. Ő teremtett, tervezett, és Hozzá tartozol. Az ő terve az életedre jobb, mint bármi, amit te valaha ki tudsz találni. Ha már bízol valakiben az életedben, kiben érné meg jobban bízni, mint az Alkotódban, aki céllal teremtett téged?

Daily Hope by Rick Warren, 2010. november 29.

 Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az ÚR! Zsoltárok 116:7

"Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!" Mt 25,21

A céltudatosan eltöltendő következő tíz évre összpontosítunk, hogy minél jobb sáfárok lehessünk mindazon, amit Isten nekünk ad. A sáfárságnak ez a fogalma abból az elismerésből születik, hogy Isten a tulajdonosa mindennek és mindenkinek ezen a földön. A Biblia azt írja: „Az ÚRé a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók." (Zsolt 24,1)

Mi igazán soha nem birtokolunk semmit a Földön való rövid tartózkodásunk alatt. Isten csak kölcsönadta nekünk addig, ameddig itt vagyunk. Isten tulajdonát kaptad meg és miután meghalsz, valaki másnak fogja odaadni. Te csak azért kaptad, hogy élvezd egy ideig.

Az első feladat, amit Isten az embernek adott, az Ő „dolgainak” az igazgatása és gondozása volt. Ez a feladat nem lett soha visszavonva, ma is céljaink részét képezi. Mindent, amit élvezünk, azzal a bizalommal kell kezelnünk, hogy Isten letétként helyezte a kezünkbe.

Évekkel ezelőtt egy házaspár odaadta nekem és a feleségemnek a Hawai-i tengerparti házukat egy vakációra. Ez olyan élmény volt, amit mi soha nem engedhettünk volna meg magunknak és mérhetetlenül ki is élveztük. Azt mondták nekünk: „Érezzétek magatokat otthon!”, és mi ezt is tettük. Úszkáltunk a medencében, étkeztünk a hűtőszekrényből, használtuk a fürdőlepedőket és az edényeket, sőt az ágyon is ugráltunk a móka kedvéért.

Azonban mindvégig tudtuk, hogy igazán semmi nem a miénk, és különleges figyelemmel vigyáztunk mindenre. Élveztük a ház előnyeit anélkül, hogy birtokolnánk azt.

Jézus többször utalt az életre úgy mint egy letétre, és több példázatban illusztrálja Istennel szembeni felelősségünket. A talentumokról szóló történetben egy üzletember a szolgáira bízza vagyonát, amíg ő távol van. Amikor visszatér, kiértékeli minden szolga felelősségét és ahhoz méltón jutalmazza meg őket. A tulajdonos így szólt: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!" (Mt 25,21)

Földi életed végén téged is kiértékelnek és megjutalmaznak aszerint, hogy mennyire kezelted jól mindazt, amivel Isten megbízott.

Ez azt jelenti, hogy bármit teszel, még a mindennapi apró dolgaidnak is örökkévaló hatása van. Ha mindent letétként kezelsz, Isten három jutalmat ígér az örökkévalóságban:

Először is, elnyered Isten jóváhagyását. Ő azt fogja mondani: „Jól van, jó és hű szolgám”. Másodszor előléptetést kapsz és nagyobb felelősséget bíznak rád az örökkévalóságban: „sokat bízok rád ezután”. Harmadszor pedig ünnepléssel becsülnek meg: „menj be urad ünnepi lakomájára!

Rick Warren Daily Hope,  2010. október 25.