"Miért aggódunk? Mert megpróbáljuk azt tenni, amire csak Isten képes. Megpróbáljuk irányítani az irányíthatatlant, megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, megtenni a lehetetlent, megállítani a megállíthatatlant, helyrehozni a helyrehozhatatlant, elviselni az elviselhetetlent, és aztán csodálkozunk, hogy miért is van annyi problémánk az életben."

"Tiéd Uram a fenség, a hatalom, a dicsőség és a győzelem: tiéd a dicséret, mert minden, ami az égben s a földön van, a tiéd, tiéd Uram a királyság és te vagy valamennyi fejedelem felett. Tiéd a gazdagság, tiéd a dicsőség, te uralkodsz mindenen, a te kezedben van az erő s a hatalom, a te kezedben van a nagyság s az uralkodás mindenen. Ezért most hálát adunk neked, Istenünk és dicsérjük hatalmas nevedet." (1 Krón. 29:11-13)

Amikor Jézus megdorgálta a szelet és a hullámokat a Máté 8-ban, a tanítványok elcsodálkoztak, és ezt kérdezték: "Kicsoda ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki?" (Mt. 8:27)

Abban a pillanatban elismerték, hogy Isten irányítja a dolgokat. Rájöttek, hogy nincs miért aggódniuk, mert az Isten, aki egyetlen szavával képes fenntartani a világmindenséget, és aki erejével összetartja a molekulákat, az ott van velük a csónakban.

Miért aggódunk? Mert megpróbáljuk azt tenni, amire csak Isten képes. Megpróbáljuk irányítani az irányíthatatlan dolgokat, megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, megtenni a lehetetlent, megállítani a megállíthatatlant, helyrehozni a helyrehozhatatlant, elviselni az elviselhetetlent, aztán csodálkozunk, hogy miért is van annyi problémánk az életben.

Egyedül Isten az, aki irányítja a dolgokat. Most persze lehet, hogy felmerül benned a kérdés, hogy "ha Isten irányít mindent, akkor miért nem változtat ezen vagy azon a dolgon, vagy miért nem lesz jobb ez vagy az a helyzet?". Őszintén szólva, erre én sem tudok válaszolni.  De azt tudom, hogy bízom Benne. És eddig még mindig azt tapasztaltam, hogy Ő méltó a bizalomra. Nem csak az a világ létezik, amiben most élünk. Van örökkévalóság, ahol majd minden jó és igazságos lesz.

Isten megtűri a gonoszt egy ideig, de ez nem lesz mindig így. Ezért Istenbe vetem a bizalmam, mert egyedül Ő az, aki irányítja a dolgokat.

Amíg itt vagyunk a földön, mit kell tennünk? Jézus ezt mondja:  "Ne aggódjatok a holnap miatt; a holnap majd aggódik önmagáért (angolból ford: Isten a holnapodnak is gondját viseli). Elég a napnak a maga baja." (Mt. 6:34)

Ez persze nem jelenti azt, hogy az ember nem tervez előre. Továbbra is ki kell tűznünk célokat magunk elé, hiszen a Biblia is bölcsnek tartja ezt. De amikor elterveztük azt, hogy milyen irányba akarunk továbbhaladni, attól kezdve már csak a mai napra figyeljünk. Ha úgy döntesz, hogy aggódni akarsz a holnap miatt, akkor nem tudsz arra figyelni, hogy mi Istennek a mai napra vonatkozó akarata.

„Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” (Máté 2:11.)

"Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vizen, és Jézus felé ment." (Mt. 14:29)

Ezt a napi áhítatot Jon Walker írta, a Daily Hope Devotionals (Napi Remény Áhítatok) és a Costly Grace: A Contemporary View of Bonhoeffer's The Cost of Discipleship (Áron szerzett kegyelem: Bonhoeffer A tanítványság ára c. művének kortárs vizsgálata) szerzője.

Emlékezzünk vissza arra, mikor Jézus azt mondta Péternek, szálljon ki a hajóból és menjen oda hozzá a vízen. Ez felhívás volt arra, hogy önként hagyja ott a hajó biztonságát a bizonytalanságért és járjon a háborgó vízen (Mt. 14:22-31). Egyszerű, őszinte engedelmességgel Péter megteszi az első lépést és mivel a lába nem süllyed a vízbe, a hite megerősödik.

Isten arra használja az engedelmességünket, hogy olyan helyzetbe kerüljünk, ahol fejleszthetjük a hitünket. Jézus arra hív, hogy tegyük meg az első lépést, és aztán - csak miután megtettük ezt a lépést - kijelenti, hogy mi a következő. Tehát nem tudod növelni a hitedet, ha nem engedelmeskedsz Jézusnak. Talán az eszeddel elhiszed, hogy mire képes Isten, de míg meg nem teszed az első lépést, nincs hited.

Ez az a pont, ahol sokan leragadunk. Habozunk; nem engedelmeskedünk, azért, hogy végig gondoljuk, mi legyen a következő lépés, pedig Jézus már megmondta, mit kell tennünk. Nincs más út a hitünk növeléséhez, csak az engedelmesség.

Péter csak akkor fedezte fel az igazi biztonságot Jézusban, amikor elhagyta a hajó "biztonságát". Igazából csak Jézusban van biztonság. Péter első kézből tapasztalhatta - vagy inkább első lábból:) -, hogy Jézus Úr minden körülmény között.

Péter azt is megtanulta, hogy amit Jézustól elkülönülve látunk és gondolunk, az nem a valóságot tükrözi. Egyik nagy hiedelmünk, amiben élünk, hogy a hajó a legbiztonságosabb; a valóság azonban az, hogy a legbiztonságosabb hely Jézus mellett van.

(Daily Hope by Rick Warren, 2010.12.17.)

Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában Egyiptomban, és ezt mondta: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek.” (Máté 2:19-20)

Amennyire kellemetlen volt Józsefnek családjával Egyiptomba költözni, képzeljük el, mennyivel inkább rémisztő lehetett számára Isten parancsának engedelmeskedve visszamenni Izraelbe. Olyan volt, mint bebújni az oroszlán szájába. Arra készült, hogy Jézust és Máriát visszavigye oda, ahol korábban veszélyben volt a fiának élete. Mivel azonban József bízott Istenben és abban, amit Ő mondott, vállalta a kockázatot, és elment oda, mert tudta, hogy az az a hely számára, ahol lennie kell.

A Biblia azt mondja: Ha félek is, benned bízom! (Zsoltárok 56:4.) Figyeljük meg, ez a vers azt mondja: „ha félek, amikor félek” nem pedig: „ha félnék”. (A fordító megjegyzése: a Biblia úgy beszél a félelemről – és a bizalomról a félelem közepette –  mint egy nagyon is valóságos, gyakorlati helyzetről, nem pedig egy feltételes, elméleti állapotról.)
Szeretnénk félelem nélküli életet ezen a világon, de ilyen csak a mennyben lesz. Ebben az életben mindnyájunknak szembe kell néznünk a félelem ilyen vagy olyan formájával.

Vannak nagy félelmeink, és vannak kis félelmeink. Félünk a jövőtől, félünk attól, hogy mi fog történni a munkahelyünkkel, mi fog történni a családunkkal, de félünk kis dolgoktól is, mint az időjárás, vagy hogy vajon a megfelelő dolgot mondtuk-e valakinek, vajon az üzleti prezentáció jól ment-e, sőt olykor attól is félünk, hogy felhívjunk telefonon valakit.

Mindezekben a helyzetekben döntést kell hoznod: Engeded, hogy a félelem irányítson, vagy hitben vállalod a kockázatot, mert tudod, hogy szerető Istened van?

A hitben vállalt kockázat jelentheti, hogy elmész valahova, ahol még sosem voltál, vagy megbocsátasz valakinek, akiről azt gondoltad, hogy sosem fogsz megbocsátani neki. Jelentheti, hogy otthagyod az állásodat. A hit kockázata, hogy imádkozol valamiért, hogy elhatározod, Istenre bízol egy helyzetet vagy egy kapcsolatot, amit eddig saját kezedben tartottál.

Neked mit mond Isten, milyen krisztusi kockázatot vállalj fel hitben?

(Daily Hope by Tom Holladay – 2010.12.10)

József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el. Máté 1:24-25