"Mária pedig azt mondta: Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt." (Lukács 1:46-47)

Amikor a jövőjük megtervezéséről van szó, sok keresztény viselkedik ateista módjára. Tudják, hogy Jézus megváltotta őket, de nem igazán bíznak Benne. Azt gondolják, úgy tervezik meg az életüket, ahogy ők akarják. Pedig valójában mindenkit Isten teremtett, és ő minden embert  egyedi célra készített elő. Személyre szóló terve van mindannyiunk számára.

Istennek terve volt Mária számára is. Arra választotta ki és teremtette, hogy ő legyen Isten Fiának az édesanyja. És mi volt Mária válasza? Nem azt mondta, hogy "Megvannak a saját terveim az életemre vonatkozóan. Túl elfoglalt vagyok. Azt kell tennem, ami a legjobb számomra." Nem. Mária felismerte, hogy Istennek terve van az életére, és hajlandó volt bármit megtenni, amit Isten kért tőle.

Válaszul énekben dicsőítette az Urat: "Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt." (Lukács 1:46-47). Mária felismerte, hogy Isten az Ura és Megtartója, és örömmel teljesítette az akaratát. Bízott benne teljes életével annak ellenére, hogy tudta, senki nem fog hinni neki, ha elmeséli, amit az angyal mondott.

Elhiszed, hogy Isten különleges célra teremtett? A Biblia ezt mondja: "Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk, az ő népe." (Zsoltárok 100:3)
Nem te alkottad magad. Isten alkotott. Ő teremtett, tervezett, és Hozzá tartozol. Az ő terve az életedre jobb, mint bármi, amit te valaha ki tudsz találni. Ha már bízol valakiben az életedben, kiben érné meg jobban bízni, mint az Alkotódban, aki céllal teremtett téged?

Daily Hope by Rick Warren, 2010. november 29.

 Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az ÚR! Zsoltárok 116:7

"Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!" Mt 25,21

A céltudatosan eltöltendő következő tíz évre összpontosítunk, hogy minél jobb sáfárok lehessünk mindazon, amit Isten nekünk ad. A sáfárságnak ez a fogalma abból az elismerésből születik, hogy Isten a tulajdonosa mindennek és mindenkinek ezen a földön. A Biblia azt írja: „Az ÚRé a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók." (Zsolt 24,1)

Mi igazán soha nem birtokolunk semmit a Földön való rövid tartózkodásunk alatt. Isten csak kölcsönadta nekünk addig, ameddig itt vagyunk. Isten tulajdonát kaptad meg és miután meghalsz, valaki másnak fogja odaadni. Te csak azért kaptad, hogy élvezd egy ideig.

Az első feladat, amit Isten az embernek adott, az Ő „dolgainak” az igazgatása és gondozása volt. Ez a feladat nem lett soha visszavonva, ma is céljaink részét képezi. Mindent, amit élvezünk, azzal a bizalommal kell kezelnünk, hogy Isten letétként helyezte a kezünkbe.

Évekkel ezelőtt egy házaspár odaadta nekem és a feleségemnek a Hawai-i tengerparti házukat egy vakációra. Ez olyan élmény volt, amit mi soha nem engedhettünk volna meg magunknak és mérhetetlenül ki is élveztük. Azt mondták nekünk: „Érezzétek magatokat otthon!”, és mi ezt is tettük. Úszkáltunk a medencében, étkeztünk a hűtőszekrényből, használtuk a fürdőlepedőket és az edényeket, sőt az ágyon is ugráltunk a móka kedvéért.

Azonban mindvégig tudtuk, hogy igazán semmi nem a miénk, és különleges figyelemmel vigyáztunk mindenre. Élveztük a ház előnyeit anélkül, hogy birtokolnánk azt.

Jézus többször utalt az életre úgy mint egy letétre, és több példázatban illusztrálja Istennel szembeni felelősségünket. A talentumokról szóló történetben egy üzletember a szolgáira bízza vagyonát, amíg ő távol van. Amikor visszatér, kiértékeli minden szolga felelősségét és ahhoz méltón jutalmazza meg őket. A tulajdonos így szólt: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!" (Mt 25,21)

Földi életed végén téged is kiértékelnek és megjutalmaznak aszerint, hogy mennyire kezelted jól mindazt, amivel Isten megbízott.

Ez azt jelenti, hogy bármit teszel, még a mindennapi apró dolgaidnak is örökkévaló hatása van. Ha mindent letétként kezelsz, Isten három jutalmat ígér az örökkévalóságban:

Először is, elnyered Isten jóváhagyását. Ő azt fogja mondani: „Jól van, jó és hű szolgám”. Másodszor előléptetést kapsz és nagyobb felelősséget bíznak rád az örökkévalóságban: „sokat bízok rád ezután”. Harmadszor pedig ünnepléssel becsülnek meg: „menj be urad ünnepi lakomájára!

Rick Warren Daily Hope,  2010. október 25.

"...minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása." (Jakab 1:17)

Számíthatsz Istenre. Ő megbízható és szavahihető. Megérdemli, hogy bízz benne.

Néhányan közületek, ismernek olyan apákat, akik kiszámíthatatlanok, nem megbízhatók vagy ingatagok. Mindig változnak annak függvényében, hogy éppen milyen a hangulatuk. A nem következetes apák gyerekei bizonytalanok.

De a Biblia azt mondja, hogy Istennek sosincs rossz napja. Nem ébred ingerlékenyen. Ő nem szeszélyes. Nem kel fel bal lábbal. Ő szilárd és hűséges.

A 2Timóteus 2:13 azt mondja: "Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja." Még ha én hűtlen vagyok is, Isten akkor is hű marad. Ha én nem vagyok következetes, Isten akkor is következetes, szilárd. Még ha én megbízhatatlan vagyok is, Isten akkor is megbízható. Nem számít, mi minden változik a világon, egy valamiben biztos lehetek: Isten mindig ugyanúgy fog hozzám viszonyulni. Ő szeret, és ő szilárd, függetlenül a hangulatomtól. Ugyanúgy szeret engem a rossz napjaimon, mint a jó napjaimon.

Isten maga mondja a Malakiás 3:6-ban: "Én, az ÚR, nem változtam meg". Ez aztán az örömhír!

Az első számú probléma a gyermekekkel és szülőkkel- ami miatt egyre több gyerek lázad, és amiért egyre több sérelem van a gyerek-szülő kapcsolatban- az első számú oka a szülők és gyerekek közötti megbántódásnak, neheztelésnek, a be nem tartott ígéretek. "Egyszer majd..., megígérem." És az "egyszer majd" sosem jön el.

De Isten szilárd. "Az Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz." (Zsolt.18:31a) Ha Isten ezt mondja, akkor számíts is erre! Ő mindig hű. Ő mindig ugyanaz.

(Daily Hope by Rick Warren, 2010.szeptember 12.)

"Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment." Máté 14,29

Amikor Péter a viharban hánykolódó csónakból kilépett a vízre, hol volt nagyobb biztonságban? A csónakban vagy Jézus karjaiban?

A helyes válasz természetesen Jézus, és egy darabig Péter is így érezte. Akkor ott futólag átélte, milyen BÍZNI Jézusban, és milyen a drága kegyelem birodalmában a mennyei királyság polgáraként élni.

Mi is kapunk erről egy futó képet. Látjuk, hogy Jézust követve a látszólagos bizonytalanságba kell lépnünk, mert így találjuk meg az igazi biztonságot.

Ez a hit paradoxona: Hitben tett első lépésünk után olyan helyzetbe kerülünk, ahol lehetségessé válik a hit megélése. Engedelmességünk által megtanulunk hűségesek lenni. Ha elutasítjuk az Ő követését, soha nem tanuljuk meg, hogyan higgyünk. Leragadunk a hit sekélyes felén, saját magunkban bízunk, látás, és nem hit alapján élünk.

A tanítványság lényege, hogy Jézus állandóan olyan új helyzetekben próbál ki minket, ahol lehetővé válik, hogy még jobban bízzunk benne. "Olyan lehetetlen helyzetbe hoz, ahol mindent csakis Jézus szava határoz meg" - mondja Dietrich Bonhoeffer német teológus.

Daily Hope by Rick Warren, 2010. július 23.

írta: Jon Walker, a "Drága kegyelem: Bonhoeffer: "A tanítványság ára" c. művének kortárs áttekintése" szerzője