„Csak az a fontos, hogy célhoz érjek, és elvégezzem azt a feladatot, amit az Úr Jézus bízott rám: hogy hirdessem Isten kegyelmének örömüzenetét.” (ApCsel 20:24b, EFO)

Isten rád bízott egy küldetést, amelyet csak te tudsz véghezvinni.

Ennél a küldetésnél nincs fontosabb.

Nem az a legfontosabb feladatod az életben, hogy megházasodj, bebiztosítsd a nyugdíjad, utazással töltsd az időd vagy jó sokat szórakozz. A legfontosabb feladat, amit valaha is elvégezhetsz, ha betöltöd Istentől kapott küldetésed az életedre vonatkozóan. Ha ezt nem teszed meg, akkor a Biblia szerint elpazaroltad az életed.

Az ApCsel 20,24-ben ez áll: „Csak az a fontos, hogy célhoz érjek, és elvégezzem azt a feladatot, amit az Úr Jézus bízott rám: hogy hirdessem Isten kegyelmének örömüzenetét.” (EFO)

Jézus azért halt meg a kereszten, hogy kegyelmet és küldetést adjon neked. A küldetésednek része az is, hogy elmondd másoknak az Isten kegyelméről szóló jó hírt. Te is úgy jutottál hitre Krisztusban, hogy valaki beszélt neked Jézusról. Te kinek fogsz mesélni Róla?

Jézus a környezetedben élő összes emberért és a világon mindenkiért meghalt. Az emberek többsége úgy éli az életét, mintha egyáltalán nem lennének tudatában annak, hogy Jézus meghalt értük. Ha ezek az emberek úgy élik le az életüket és úgy halnak meg, hogy sosem tudtak arról, mit tett értük Jézus, akkor a halála az ő életükre nézve felesleges volt.

Mivel Isten a Föld minden lakójával törődik, ezért nekünk is törődnünk kell velük. Mivel Isten kegyelmet adott nekünk, amikor megmentett bennünket, ezért nekünk is beszélnünk kell másoknak Isten lenyűgöző kegyelméről. El kell mondanunk nekik, hogy kapcsolatba tudnak kerülni Istennel és örök otthonuk lehet a Mennyben.

Ez a mi küldetésünk!

Beszéljetek róla:

• Miért olyan fontos a küldetés, amit Isten az életedre adott?
• Mi tart vissza attól, hogy megoszd az Örömhírt másokkal?
• Nem az az egyetlen küldetésed életed során, hogy másoknak Isten kegyelméről beszélj. Mit gondolsz, mi lehet a küldetésed többi része?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.03.05.)

„Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal, a hitben való növekedésetekre és örömötökre.” (Filippi 1,22-25)

Amikor a célodra összpontosítasz és nem a problémáidra, akkor is boldog lehetsz, amikor az élet zűrzavarosnak is tűnik körülötted.

Pál idős ember volt, amikor börtönben volt Rómában. Nagyon messze volt az otthonától. Kivégzésre várt. Mindenét elvették – a barátait, a szabadságát, a szolgálatát, a magánéletét – a nap 24 órájában láncra verve tartották egy őrrel. Nem éppen egy boldog időszaka volt ez Pálnak.

De egyetlen dolgot nem tudtak elvenni Páltól: a célját. Pál azt választotta, hogy a céljára összpontosít még akkor is, ha már minden mást elvesztett. Mi volt az ő célja? Istent szolgálni a mások iránti szolgálat által.

Pál a Filippi 1,22-25-ben azt írja: „Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal, a hitben való növekedésetekre és örömötökre.”

Soha nem fogom elfelejteni Viktor Frankl Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben című könyvét. Frankl egy zsidó pszichiáter volt, akit egy német náci haláltáborba hurcoltak el. Az egész családja és az összes barátja gázkamrába került és megölték őket. A könyvében elmesél egy napot, amikor a Gestapo előtt állt anyaszült meztelenül. Elvették a rabruháját és még a jegygyűrűjét is. Ott állt teljesen megüresítve és hirtelen rájött, hogy egyetlen dolgot nem tudnak a nácik elvenni tőle: a választást, hogy ő hogyan fog minderre válaszolni.

Nem irányíthatod, amit más emberek tesznek veled. Nem irányíthatod, amit más emberek tesznek körülötted. De igenis irányíthatod azt, hogy miként válaszolsz minderre.

Beszéljetek róla:

• Mit gondolsz, mi a célod az életben?
• Hogyan változik meg egy nehéz helyzetben a reakciód, amikor felismered, hogy a válasz a te döntésed?
• Milyen zavaró vagy befolyásoló tényezők távolítanak el attól, hogy a célodra összpontosíts a problémáid helyett?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.02.13.)

„És mi tudjuk, hogy minden összedolgozik Isten által azok javára, akik szeretik Őt, és akiket elhívott a céljának megfelelően." (Róma 8,28 NLT fordítás, második kiadás)

Az egyik legnagyobb félelmünk, amivel szembe kell néznünk, a jövőtől való félelem. Féltjük a jövőtől a családunkat, a barátainkat, a munkahelyünket, a közösségeinket – és minden mást ezek között.

Ez természetes. Nem mi irányítunk. De ez a felismerés Isten iránti mélyebb bizalomra kellene vezessen.

Lehet, hogy mi nem tartjuk irányításunk alatt a jövőt, Isten viszont igen. Ő alkotta meg az egész univerzumot. Ha akarná, az Úr egy pillanat alatt kiragadhatná a létezésből. Mégis, az egész történelemben a tervén dolgozik. Egy beteljesedés felé vezeti a történelmünket, a sorsa felé. Egy nap Jézus Krisztus vissza fog jönni a Földre. Ezt semmi sem akadályozhatja meg. Ugyanúgy, ahogy a történelemben dolgozik, az eseményeket ez a nap felé irányítva, Ő ugyanúgy dolgozni fog az életed céljáért, ha megengeded Neki.

• Miként segít jobban bízni az Istenbe az a tudat, hogy mindent Ő irányít?
• Hogyan láttad Istent valami jót kihozni rossz döntésekből?
• Melyik jövővel kapcsolatos félelmed adod ma át Isten kezébe?

*(Daily Hope by Rick Warren 2015.11.24.)

"Mária pedig ezt mondta: Magasztalja lelkem az Urat, és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben...” (Lukács 1:46-47, NIV kiadás)

Amikor tervezésről van szó, sok keresztény ateistaként viselkedik. Tudják, hogy Jézus megmentette őket, de nem igazán bíznak benne. Azt hiszik, hogy úgy tervezhetik az életüket, ahogy akarják. De az a helyzet, hogy Isten teremtett mindenkit, és mindenkivel megvan az egyedülálló célja is. Mindenkinek egy különleges életutat szánt.

Istennek terve volt Máriával. Kiválasztotta, és arra teremtette, hogy Isten Fiának édesanyja legyen. Mit válaszolt erre Mária? Nem mondta hogy: ,,Megvan a saját tervem az életemmel. Túl elfoglalt vagyok. Azt kell tennem, ami nekem a legjobb.” Nem így volt. Mária megértette, hogy Istennek célja van az életével, és kész volt megtenni azt, amit Isten tőle kért.

Mária dicsőítő énekkel válaszolt: "Mária pedig ezt mondta: Magasztalja lelkem az Urat, és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben...” (Lukács 1:46-47, NIV kiadás) Mária megértette, hogy Isten az ő Ura és Megváltója, készen állt buzgón cselekedni az Ő akaratát. Rábízta az életét Istenre, még úgy is, hogy tudta, hogy senki nem fogja neki elhinni azt, amit az angyaltól hallott.

Elhiszed azt, hogy Isten egy különleges célra teremtett téged? A Bibliában azt olvassuk, hogy ,,Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övééi vagyunk: az Ő népe és legelőjének juhai.” (Zsoltárok 100:3, NCV fordítás)

Isten teremtett téged. Ő alkotott és formált téged és hozzá tartozol. Isten terve az életedre sokkal jobb mindennél, amit valaha is el tudnál képzelni. Ha tehát valakinek kezébe helyeznéd az életedet, nincs jobb a teremtődnél, akinek célja van életeddel.

Beszéljetek róla:

• Milyen terveket szőttél magadnak? Hogyan mutatják ezek meg Istenbe és az Ő tervébe vetett bizalmadat?
• Ha igazán megbíznál Isten neked szánt céljában, miben változna az imaéleted? Miben változna a kapcsolatod más emberekkel? A világi eseményekről alkotott nézeted?
• Tölts el néhány percet azzal, hogy leírsz egy saját dicsőítő éneket, ami megmutatja Istennek, hogy az Ő akaratát akarod követni és készen állsz betölteni azt a célt, amit Isten neked szán.

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015.09.23.)

„Még ha mindenféle próbatételek is zaklatnak átmenetileg titeket… Ez nem véletlenül van – azért történik, hogy megpróbálja a hiteteket, ami sokkal értékesebb, mint az arany.” (1 Péter 1:6-7, Phillips fordítás)

Az élet nem véletlenszerű és szeszélyes balesetek sorozata. Az élet nem teljesen megtervezhetetlen. Az élet nem jelentéktelen. Isten tudja, mi történik a világban. Ő az, aki fonja életed szövetét, aminek van színe és fonákja – boldog és szomorú esemenye – hogy gazdagságot, formát és színt hozzon az életedbe. Semmi sem történhet Isten gyermekének az életével úgy, hogy Isten azt meg ne engedné. Minden átmegy az Atya szűrőjén.

Azonban ne érts ezt félre. Nem azt mondom, hogy minden, ami az életedben történik, az Isten tökéletes akarata. Ez egészen egyszerűen nem igaz. Nagyon sok olyan dolog történik, ami nem Isten akarata. Ha a széles útra térsz és vétkezel, az nem Isten akarata. Ha valaki más követ el bűnt veled szemben, az sem Isten tökéletes tervének a része.

Istennek egy megengedő akarata van. Ha túl sokat eszem, megfizetem az árát. Ha tönkreteszem a testem, én fogok szenvedni miatta. Isten nem okoz gonosz dolgokat és nem okoz szenvedést. Azonban megengedi őket, mert célja van velük. Megengedi őket, aztán pedig használja őket.

Isten a mestere annak, hogy hogyan lehet a rosszból jót kihozni. Megakadályozhatta volna, hogy Pált Filippiben börtönbe zárják, azonban inkább engedte ezt, és ennek eredményeként a börtönőr megtért. Isten megmenthette volna Jézust a kereszttől, de ehelyett engedte, hogy megfeszítsék. Engedte, hogy a saját Fia szenvedjen és meghaljon. Lett ennek bármi jó a következménye? De még mennyire!

Isten szereti a keresztre feszítést átváltoztatni feltámadássá. Isten sokszor olyan dolgokon keresztül formál, olyan eseményeken keresztül erősíti a hitünket, amelyeket el akarnánk inkább távolítani az életünkből. Az ilyen problémákat jóra szeretné használni az életedben. Van, ami sokkal fontosabb a fájdalmadnál: az, amit megtanulsz abból a fájdalomból. Isten irányítása alatt tartja a dolgokat.

Mi tehát a lényeg? Mi a mi válaszunk? Az, hogy ennek a tudatában kezeljük a fájdalmainkat.

„Emiatt nem adjuk fel sohasem. Ugyan a testünk haldoklik, a lelkünk minden nap megújul. Ugyanis a mostani problémáink kicsik és nem tartanak sokáig. Ez az örökkévaló dicsőség pedig, amit szereznek nekünk, messze felülmúlja ezeket.” (2 Korinthus 4:16-17, NLT fordítás)

Beszéljetek róla:

• Mit mondanál te a saját szavaiddal valakinek, aki megkérdezné, hogy miért engedi Isten, hogy rossz dolgok történjenek jó emberekkel?
• Mit gondolsz, hogyan szeretné Isten, hogy imádkozz, amikor a fájdalmaid közepette vagy?
• Mit jelent az, hogy „a lelkünk minden nap megújul” (2 Korinthus 4:16)?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015.09.22.)