„Még ha mindenféle próbatételek is zaklatnak átmenetileg titeket… Ez nem véletlenül van – azért történik, hogy megpróbálja a hiteteket, ami sokkal értékesebb, mint az arany.” (1 Péter 1:6-7, Phillips fordítás)

Az élet nem véletlenszerű és szeszélyes balesetek sorozata. Az élet nem teljesen megtervezhetetlen. Az élet nem jelentéktelen. Isten tudja, mi történik a világban. Ő az, aki fonja életed szövetét, aminek van színe és fonákja – boldog és szomorú esemenye – hogy gazdagságot, formát és színt hozzon az életedbe. Semmi sem történhet Isten gyermekének az életével úgy, hogy Isten azt meg ne engedné. Minden átmegy az Atya szűrőjén.

Azonban ne érts ezt félre. Nem azt mondom, hogy minden, ami az életedben történik, az Isten tökéletes akarata. Ez egészen egyszerűen nem igaz. Nagyon sok olyan dolog történik, ami nem Isten akarata. Ha a széles útra térsz és vétkezel, az nem Isten akarata. Ha valaki más követ el bűnt veled szemben, az sem Isten tökéletes tervének a része.

Istennek egy megengedő akarata van. Ha túl sokat eszem, megfizetem az árát. Ha tönkreteszem a testem, én fogok szenvedni miatta. Isten nem okoz gonosz dolgokat és nem okoz szenvedést. Azonban megengedi őket, mert célja van velük. Megengedi őket, aztán pedig használja őket.

Isten a mestere annak, hogy hogyan lehet a rosszból jót kihozni. Megakadályozhatta volna, hogy Pált Filippiben börtönbe zárják, azonban inkább engedte ezt, és ennek eredményeként a börtönőr megtért. Isten megmenthette volna Jézust a kereszttől, de ehelyett engedte, hogy megfeszítsék. Engedte, hogy a saját Fia szenvedjen és meghaljon. Lett ennek bármi jó a következménye? De még mennyire!

Isten szereti a keresztre feszítést átváltoztatni feltámadássá. Isten sokszor olyan dolgokon keresztül formál, olyan eseményeken keresztül erősíti a hitünket, amelyeket el akarnánk inkább távolítani az életünkből. Az ilyen problémákat jóra szeretné használni az életedben. Van, ami sokkal fontosabb a fájdalmadnál: az, amit megtanulsz abból a fájdalomból. Isten irányítása alatt tartja a dolgokat.

Mi tehát a lényeg? Mi a mi válaszunk? Az, hogy ennek a tudatában kezeljük a fájdalmainkat.

„Emiatt nem adjuk fel sohasem. Ugyan a testünk haldoklik, a lelkünk minden nap megújul. Ugyanis a mostani problémáink kicsik és nem tartanak sokáig. Ez az örökkévaló dicsőség pedig, amit szereznek nekünk, messze felülmúlja ezeket.” (2 Korinthus 4:16-17, NLT fordítás)

Beszéljetek róla:

• Mit mondanál te a saját szavaiddal valakinek, aki megkérdezné, hogy miért engedi Isten, hogy rossz dolgok történjenek jó emberekkel?
• Mit gondolsz, hogyan szeretné Isten, hogy imádkozz, amikor a fájdalmaid közepette vagy?
• Mit jelent az, hogy „a lelkünk minden nap megújul” (2 Korinthus 4:16)?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015.09.22.)