"Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, kétlelkű és minden útján állhatatlan ember." (Jak. 1: 6-8) (angolból fordítva: "...de amikor kéred Őt, fontos, hogy hited egyedül Istenben legyen. Ne inogj meg, mert azok, akiknek a lojalitása megoszlik, olyan ingatagok, mint a tenger hulláma, amit fúj és dobál a szél... lojalitásuk megoszlik Isten és a világ között, és bizonytalanok mindenben, amit tesznek.")

Amikor Isten ad neked egy álmot, mindig döntés előtt állsz: kezdesz-e valamit azzal az álommal, amit Tőle kaptál? Semmi sem fog történni azzal az álommal mindaddig, amíg te föl nem ébredsz és teszel érte, hogy az megvalósuljon.

A Jakab levél 1. része arra tanít minket, hogy a hinni szó egy ige - aktív, és nem passzív ige. Cselekvést jelent. A döntéshozás is hozzátartozik a hitben való növekedéshez. A hited "izmait" használod ilyenkor.

Isten tervét remekül szemléltetik a légtornászok: megkapaszkodnak a hintába és meglendítik  magukat, majd megragadják a feléjük közeledő másik hintát, hogy azzal átlendüljenek a  túloldalra. De egy adott pillanatban épp semmibe sem kapaszkodnak. A másodperc tört részéig a levegőben vannak.

Voltál már olyan helyzetben, hogy otthagytad az állásodat egy másikért, és közben semmi nem volt? Mintha 50 méter magasan lennél a föld felett, és nem lenne alattad védőháló, nincs mibe kapaszkodni.

Hogyha nem engeded el magad, és nem ragadod meg Isten elképzelését az életedre nézve, akkor vissza fogsz térni oda, ahonnan indultál, mintha hintáznál. Aztán egyre lassabban lendülsz, míg végül a hinta megáll veled együtt, és te ott lógsz a levegőben. Innen már csak egy út van: lefelé!

Isten döntés elé állít téged az álmaiddal kapcsolatban, hogy a hited növekedjen azáltal, hogy elfogadod Isten álmát az életedre nézve.

Beszéljetek róla
 

• Mikor állított Isten téged legutóbb döntés elé?
• Jelenleg milyen döntés előtt állsz?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012. 05. 30.)

"Amikor kéritek, legyetek biztosak benne, hogy egyedül Istenben bíztok. Ne kételkedjetek, mert a megosztott szívű ember olyan bizonytalan, mint a tenger hullámai, amelyeket felkorbácsol és ide-oda vet a szél. … a megosztott ember Isten és a világ között vívódik, és nem tart ki semmiben sem." (Jakab 1:6,8, NLT fordítás)

 

• El kell határoznod, hogy hajlandó vagy időt, pénzt és energiát befektetni. Ráállsz egy vágányra; fejest ugrasz valamibe. Képes vagy azt mondani: Uram, te azt mondtad, tegyem ezt; én pedig hűséges leszek, és megteszem!”

• Le kell mondanod a biztonságérzetedről. Lehetetlen kilépni hitben, ugyanakkor kapaszkodni a múltba. El kell indulnod előre. Mózesnek le kellett mondania a Fáraó udvarában betöltött pozíciójáról ahhoz, hogy követhesse Isten akaratát. Nehémiásnak fel kellett adnia a biztos megélhetését, hogy újraépíthesse Jeruzsálem falait. Más szavakkal: ha vízen akarsz járni, ki kell lépned a csónakból.

Isten azért hoz téged döntéshelyzetbe, hogy a hited tovább épülhessen, ahogy elindulsz az álom felé, amit adott neked. 

Beszéljünk róla!

• Milyen lépést fogsz ma megtenni, hogy közelebb kerülj az Istentől kapott álmodhoz?
• Mi az, amit el kell engedned ahhoz, hogy előrébb léphess az álmod követésében?

"Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok" (Jn. 8,31)

 
Tényleg nagyon fontos lépés az életünkben, hogy elhatározzuk: rendszeresen fogjuk olvasni a Bibliát egy rövid ideig - talán néhány hétig. Nagyszerű dolog ebbe belevágni, de az is fontos, hogy ne hagyjuk ennyiben a dolgot. Jézus így szólt: "Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok." (Jn. 8,31) Tanítvánnyá akkor válunk, ha hosszabb távra is elkötelezzük magunkat, hogy Jézustól tanuljunk.

Hogyan folytassuk a bibliaolvasást és maradjunk Jézussal kapcsolatban az Ő Szaván keresztül, hosszú távon?

1) Határozzuk el, hogy megtesszük. Az első lépés a elkötelezettség. Ne várjuk, hogy majd csak lesz jobb alkalom arra, hogy a Biblia olvasása rendszeres napi programunk legyen. Kezdjük el még ma.

2) Mondjuk el másoknak is. Jelentsük be másoknak, hogy mire köteleztük magunkat. Tegyük lehetővé, hogy számon kérjék rajtunk. Ha Isten iránti elkötelezettségünket titokban tartjuk, könnyebb kibújni alóla.

3) Legyünk határozottak. Ne hagyjuk, hogy bármi is eltántorítson minket vállalásunktól. Legyünk egyértelműen eltökéltek, hogy életünkben állandó szokássá fog válni a bibliaolvasás, különösen az első hónapokban. Ha ki-kihagyunk egy-egy napot, sokkal nehezebb lesz elkötelezettnek maradni Isten Igéjéhez.

4) Duplázzuk meg erőinket. Kerítsünk egy lelki társat, aki segítségünkre lesz és bátorít. Ez legyen olyasvalaki, akivel megoszthatjuk, hogy mit tanultunk csendességünkben. Ez lehet valaki a kiscsoportunkból, egy barát vagy egy családtag. A Biblia is azt írja: "Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredméyne van." (Préd. 4,9)

Az Istenre szánt időnek egész életre szóló szokásnak kell lennie - nem pedig múló szeszély. A kutatások azt mutatják, hogy valamit megszakítás nélkül hat hétig kell csinálnunk ahhoz, hogy szokásunkká váljon. Váljon a bibliaolvasás életünk részévé ma - és egész hátralévő életünkben.

Beszéljetek róla

• Milyen döntést hozol még ma azért, hogy a bibliaolvasás állandó szokássá váljon életedben?
• Kivel fogod megosztani elkötelezettségedet, ki fogja számonkérni rajtad?
• Állapítsd meg, hogy melyek azok a zavaró tényezők, amelyekkel valószínűleg szembetalálkozol a rendszeres bibliaolvasás során. Min változtathatsz az életedben, hogy csökkentsd vagy megszüntesd ezeket a zavaró tényezőket?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012. március 2.)

„A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.” (Lukács 2:20)

Megünnepeljük Jézus születésnapját, aztán visszatérünk a munkahelyünkre, hivatalba, iskolába, tesszük a dolgunkat, amit tenni szoktunk.

Emlékszel, hogy a karácsony épp csak néhány héttel ezelőtt volt? (Vagy csak azért emlékszel még rá, mert azon gondolkodsz, mikor fogod leszedni a karácsonyi díszítést?)

A betlehemi pásztorok visszatértek a mezőjükre. Isten elküldte őket, hogy megkeressék az újszülött Jézust egy jászolban. Csodálták Istent, és tudták, hogy áldottak lettek, mert láthatták a Messiás érkezését. Aztán pedig visszatértek a nyájaikhoz. Visszatértek hitben megerősödve, feltöltekezve, dicsérve és imádva az Istent. Azonban mégiscsak visszatértek a mindennapi rutin feladatukhoz.

Isten felvisz minket a hegycsúcsra, ahol hatalmas csodákat mutat nekünk, de nem maradhatunk mindig a hegycsúcson. Az a hely a mezőn van, a nyájak között, ahol a hitünk növekszik, az evilági dolgok, a mindennapok talaján. Ez az, ahol meghalunk Krisztusnak, engedve, hogy az ő élete kibontakozzon bennünk. (Galata 2:20)

Visszatérhetsz a napi rutin feladataidhoz, de Isten azt akarja, hogy tudd:

• Azok a dolgok, amiben igazán hiszel, napról napra felszínre jönnek. Az felett való konfliktusok, hogy ki készíti el a kávét, ki mosogat el, ki megy haza korábban, vagy kié lesz a nagyobb szelet a süteményből, meg fogják mutatni, hogy vajon Krisztus él benned, vagy még mindig azt mondod, „Nem, ez én vagyok, aki élek.”
• Isten azt akarja, hogy sikeres legyél, és ő veled marad, segíteni neked, hogy azt tedd, ami helyes. Ahogy Rick pásztor gyakran mondja, Isten a te oldaladon van. Ez azt jelenti, hogy Isten figyelme nem arra irányul, hogy rajtakapjon, ha valami rosszat teszel, hanem hogy felfedje, hol van még szükséged, hogy Jézus élete növekedjen benned.
• Boldog maradhatsz! Vajon nem tudjuk-e mindig kimutatni, hogy a karácsonyi időszakban az emberek mennyire barátságosak, szívélyesek, szeretőek és adakozóak, aztán pedig az év többi részében siránkoznak a nem szeretem dolgok felett? Lehet már január, te maradhatsz mégis barátságos, szívélyes, szeretetteljes, adakozó most is. Ez a te választásod!

Boldog Karácsonyt, és boldog visszatérést a rutinfeladataidhoz!

(Daily Hope by Jon Walker – 2012.01.10.)

„Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte.” (Lukács 10:32)