„Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott. – Ne számítson ez bűneik közé!” (2Tim 4,16)

Pált, Jézus egyik legnagyobb követőjét, Rómában bíróság elé állították, és egyetlen ember sem jelentkezett, hogy megvédje. Egyetlen egy sem!

Pál Timóteushoz írt második levelének 4. fejezetében, a 16. versében olvassuk: „Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott. – Ne számítson ez bűneik közé!”

Teljesen egyedül volt. Senki sem lépett elő, hogy azt mondja: „Ez egy rendes ember. Nincs benne semmi kivetnivaló.”

Mégsem mondta Pál: „Ez nagyon durva mindazok után, amit ennyi éven át tettem értük!” Ehelyett azt mondta: „Ne számítson ez bűneik közé”. Más szóval, nem hagyta, hogy megkeseredjen. Mert a keserűség mindig elviselhetetlenebbé  teszi a magányt.

Ez Pál csak egyik tanítása arról, hogyan éljük át a magány időszakát. Amikor magányosnak érzed magad, akkor a legjobb, ha minél kevesebb fájdalmat okozol magadnak! Beszéld ki imádságban! Ne próbáld újra és újra lejátszani a fájdalmat a fejedben! Ha ezt teszed, akkor fájdalmad, elkeseredésed egyre csak nagyobb és nagyobb lesz, amíg el nem veszíted az ellenörzést felette.

Utasítsd el neheztelésed, különben felemészt a keserűség!

A keserűség és a magány együtt járnak, mert egybeérnek. Először magányos leszel. Aztán elkezded magad rosszul és szánalmasan érezni, utána pedig keseredettség vesz erőt rajtad. A keserűséged még magányosabbá tesz, ami még keserűbbé tesz. Hamarosan egy keményszívű, depressziós ember leszel, akihez senki sem tud közel kerülni.

Senki sem akar egy megkeseredett ember közelében lenni. Senki sem akar egy cinikus társaságában lenni. Senki sem akar olyan emberrel lenni, aki állandóan dühös.

A keserűség csak állandósítja a magányodat. Ezért, amikor a magányosság időszakán mész keresztül, takaréklángon tartsd a fájdalmat. Ne építs falat az életed köré.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez

• Mi a természetes reakciód a magányra?
• Amikor úgy érzed, újra és újra lejátszod azokat az eseményeket vagy körülményeket, amelyek a magányosságodhoz vezettek, mivel válthatnád ki, hogy ezek a gondolatok ne váljanak keserűvé?
• A mindennapokban kihez fordulhatsz, amikor magányos vagy?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2024.08.19.)

„Köpenyemet, amelyet Tróászban Karposznál hagytam, hozd el, amikor jössz; hozd el a könyveket is, de főként a pergameneket.”

(2Tim 4,13)

Mit tegyél, ha a magány időszakát éled át? A választ Pál apostol Timóteushoz írt második levelének 4. fejezetében találjuk, amikor börtönben volt és a kivégzésére várt.

Amikor a magány időszakán mész keresztül, a legtöbbet akarod kihozni az idődből.

Ez azt jelenti, hogy a legjobbat kell kihozni egy rossz helyzetből. Állj ellen a kísértésnek, hogy nem csinálsz semmit. Tegyél valamit, akármit. Próbálj meg kreatív módokon gondolkodni, hogyan használhatod ki azokat az időszakokat, amikor egyedül vagy.

Pál a börtönből írt Timóteusnak, és ezt mondta neki „Köpenyemet, amelyet Tróászban Karposznál hagytam, hozd el, amikor jössz; hozd el a könyveket is, de főként a pergameneket.” (2Tim 4,13).

Pál a magány időszakában produktív akart lenni. Bár magányos volt, nem csapott szánalmas partit. Nem panaszkodott és nem adta fel. Pál az egyik legnagyobb keresztény, aki valaha élt. Számtalan embert nyert meg Krisztusnak, és mégis teljesen egyedül volt az utolsó napjaiban. A legjobbat hozta ki a helyzetből azzal, hogy úgy döntött, kihasználja az idejét. Ez a vers feljegyzi, hogy két dolgot mondott:

1. „Hozd a köpenyemet” A római börtönök nedvesek, sötétek és hidegek voltak. Pál megtette, amit tudott, hogy gondoskodjon magáról. Amikor magányosak és depressziósak vagyunk, nem mindig vigyázunk magunkra. Sem fizikailag, sem érzelmileg. Nem sportolunk. Nem pihenünk rendesen. Nem eszünk helyesen. Az, hogy magányos vagy, még nem jelenti azt, hogy nem kellene vigyáznod magadra.
2. „Hozd a könyveimet” Pál emberközpontú ember volt. Nem szeretett egyedül lenni. Isten nem ilyennek tervezte őt. Egy római börtönben magányosan elzárva lenni pont az ellenkezője volt annak, ahol lenni akart. Mégis megtette a tőle telhető legjobbat. Olyan leveleket írt, amelyek ma az Újszövetségben szerepelnek. Talán az egyetlen módja annak, hogy Isten lelassítsa őt, az volt, hogy magánzárkába zárta. Több mint 2000 évvel később még mindig hasznát vesszük annak, ahogy Pál használta ki azt az időt, amikor magányos volt.

 Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

• Mi az a jótékony vagy hasznos dolog, amit megtehetsz, most, hogy magányos vagy, és amit másokkal együtt nehéz lenne megtenned?
• Kinek lenne a legnagyobb haszna abból, amit a magány időszakában tanultál?
• Milyen gyakorlati lépéseket tehetsz ma, hogy jobban törődj magaddal?

 *(Daily Hope by Rick Warren, 2024.08.18.)

 „Mindig pajzsként hordozzátok a hitet, mert ezzel képesek lesztek kioltani a gonosz által kilőtt összes nyilat.” (Ef 6,16 GNT fordítás)