"De én bízom benned, Uram, vallom: Te vagy Istenem! Kezedben van sorsom." (Zsoltárok 31,15-16)

Két olyan tapasztalásunk van, amelyen mindenki átmegy: a születés és a halál. Nem számít, hol élsz, a halálozási arány mindenhol ugyanaz: 100 százalék. Mindenki meghal. A Biblia azt mondja: "Van-e olyan ember, aki életben maradhat, és nem lát halált, aki megmenekülhet a holtak hazájától?" (Zsoltárok 89,48)

Ha barátod vagy családtagod élete végéhez közeledik, hogyan segíthetsz neki? Ahhoz, hogy támogatást nyújthass, meg kell értened, min megy keresztül!

Mindenki másképp reagál, de van néhány közös szakasz, amelyeken az emberek általában átmennek, amikor a halálra készülnek. Ez a gyász öt szakasza. Ezeket először Elisabeth Kübler-Ross írta le 1969-ben megjelent, „A halál és a hozzá vezető út” című könyvében. Hasonló témák találhatók a Zsoltárok könyvében is.

A gyász öt szakaszának tudatosítása segít megérteni és támogatni azokat a barátokat vagy családtagokat, akik a halálra készülnek.

1. szakasz: Tagadás

Amikor valaki tudomást szerez arról, hogy meg fog halni, tagadással reagálhat. A tagadás olyan kijelentésekben nyilvánul meg, mint például: „Ez valójában nem történik meg velem.” A tagadás igazából a félelem egy formája. Ahogy a Zsoltárok (55,4) mondja: "Szívem vergődik keblemben, halálos rémület fogott el."

2. szakasz: Harag

Az emberek dühösek lesznek Istenre, az orvosokra, a családjukra, sőt magukra is. Azt mondhatják: „Miért történik ez velem? Ez nem igazságos!” Mint a 39. zsoltárban: "Szívem fölhevült bennem, míg sóhajtoztam, lángra lobbantam, nyelvemmel beszélni kezdtem: Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!" (Zsoltárok 39,4-5)

3. szakasz: Alkudozás

Az emberek olyanokat mondanak, hogy: „Istenem, ha csak egy kicsit tovább élhetek, megígérem, hogy...”. Megpróbálnak alkudozni Istennel, hogy tovább élhessenek. De a Biblia azt is mondja: "senkinek sincs hatalmában megszabni halálának idejét". (Prédikátor 8,8) A Zsoltárok (49,8-9) pedig így fogalmaz: "Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla".

4. szakasz: Depresszió

Ebben a szakaszban az emberek elsöprő elkeseredettséget szoktak érezni és fel akarják adni. Eluralkodik rajtuk a csüggedés. A zsoltár így fogalmaz: „A végére értem, az életem romokban hever. Elhalványulok, eltűnök” (Zsoltárok 109,22-23). 

5. szakasz: Elfogadás

Ebben a szakaszban az emberek elkezdenek gondolkodni: „Akár el is fogadhatom, és felkészülhetek rá. Minden rendben lesz. Készen állok bármire, ami történik.” A Zsoltárok 31,15-16 így szól: "De én bízom benned, Uram, vallom: Te vagy Istenem! Kezedben van sorsom."

Nem mindenki megy keresztül minden szakaszon, és nem mindenkinél ugyanez a sorrend. De a szakaszok megértése segíthet felismerni, hogy szerettünk mit élhet át, amikor szembetalálja magát a saját halálának közelségével. És ha megértjük, min megy keresztül, az segíthet abban, hogy közelebb tudjunk kerülni hozzá és támogatni tudjuk őt, amikor neki a legnagyobb szüksége van ránk.

Segítő kérdések elmélkedéshez és beszélgetéshez:

• Megtapasztaltad már a gyász valamelyik szakaszát? (Ne feledd, sok minden miatt lehet gyászolni, a szerettünk halálától kezdve az álmaink elvesztéséig.) Hogyan támogatott egy barátod a gyászodban?
• Ismersz valakit, aki jelenleg valamilyen gyász folyamaton megy át? Hogyan tudnád támogatni azt a személyt?
• A Zsoltárok 31,15-16 így szól: "De én bízom benned, Uram, vallom: Te vagy Istenem! Kezedben van sorsom". Az életed melyik területét kell ma Istenre bíznod?

* (Daily Hope by Rick Warren, 2025.07.21.)

„Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott. – Ne számítson ez bűneik közé!” (2Tim 4,16)

Pált, Jézus egyik legnagyobb követőjét, Rómában bíróság elé állították, és egyetlen ember sem jelentkezett, hogy megvédje. Egyetlen egy sem!

Pál Timóteushoz írt második levelének 4. fejezetében, a 16. versében olvassuk: „Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott. – Ne számítson ez bűneik közé!”

Teljesen egyedül volt. Senki sem lépett elő, hogy azt mondja: „Ez egy rendes ember. Nincs benne semmi kivetnivaló.”

Mégsem mondta Pál: „Ez nagyon durva mindazok után, amit ennyi éven át tettem értük!” Ehelyett azt mondta: „Ne számítson ez bűneik közé”. Más szóval, nem hagyta, hogy megkeseredjen. Mert a keserűség mindig elviselhetetlenebbé  teszi a magányt.

Ez Pál csak egyik tanítása arról, hogyan éljük át a magány időszakát. Amikor magányosnak érzed magad, akkor a legjobb, ha minél kevesebb fájdalmat okozol magadnak! Beszéld ki imádságban! Ne próbáld újra és újra lejátszani a fájdalmat a fejedben! Ha ezt teszed, akkor fájdalmad, elkeseredésed egyre csak nagyobb és nagyobb lesz, amíg el nem veszíted az ellenörzést felette.

Utasítsd el neheztelésed, különben felemészt a keserűség!

A keserűség és a magány együtt járnak, mert egybeérnek. Először magányos leszel. Aztán elkezded magad rosszul és szánalmasan érezni, utána pedig keseredettség vesz erőt rajtad. A keserűséged még magányosabbá tesz, ami még keserűbbé tesz. Hamarosan egy keményszívű, depressziós ember leszel, akihez senki sem tud közel kerülni.

Senki sem akar egy megkeseredett ember közelében lenni. Senki sem akar egy cinikus társaságában lenni. Senki sem akar olyan emberrel lenni, aki állandóan dühös.

A keserűség csak állandósítja a magányodat. Ezért, amikor a magányosság időszakán mész keresztül, takaréklángon tartsd a fájdalmat. Ne építs falat az életed köré.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez

• Mi a természetes reakciód a magányra?
• Amikor úgy érzed, újra és újra lejátszod azokat az eseményeket vagy körülményeket, amelyek a magányosságodhoz vezettek, mivel válthatnád ki, hogy ezek a gondolatok ne váljanak keserűvé?
• A mindennapokban kihez fordulhatsz, amikor magányos vagy?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2024.08.19.)

„Köpenyemet, amelyet Tróászban Karposznál hagytam, hozd el, amikor jössz; hozd el a könyveket is, de főként a pergameneket.”

(2Tim 4,13)

Mit tegyél, ha a magány időszakát éled át? A választ Pál apostol Timóteushoz írt második levelének 4. fejezetében találjuk, amikor börtönben volt és a kivégzésére várt.

Amikor a magány időszakán mész keresztül, a legtöbbet akarod kihozni az idődből.

Ez azt jelenti, hogy a legjobbat kell kihozni egy rossz helyzetből. Állj ellen a kísértésnek, hogy nem csinálsz semmit. Tegyél valamit, akármit. Próbálj meg kreatív módokon gondolkodni, hogyan használhatod ki azokat az időszakokat, amikor egyedül vagy.

Pál a börtönből írt Timóteusnak, és ezt mondta neki „Köpenyemet, amelyet Tróászban Karposznál hagytam, hozd el, amikor jössz; hozd el a könyveket is, de főként a pergameneket.” (2Tim 4,13).

Pál a magány időszakában produktív akart lenni. Bár magányos volt, nem csapott szánalmas partit. Nem panaszkodott és nem adta fel. Pál az egyik legnagyobb keresztény, aki valaha élt. Számtalan embert nyert meg Krisztusnak, és mégis teljesen egyedül volt az utolsó napjaiban. A legjobbat hozta ki a helyzetből azzal, hogy úgy döntött, kihasználja az idejét. Ez a vers feljegyzi, hogy két dolgot mondott:

1. „Hozd a köpenyemet” A római börtönök nedvesek, sötétek és hidegek voltak. Pál megtette, amit tudott, hogy gondoskodjon magáról. Amikor magányosak és depressziósak vagyunk, nem mindig vigyázunk magunkra. Sem fizikailag, sem érzelmileg. Nem sportolunk. Nem pihenünk rendesen. Nem eszünk helyesen. Az, hogy magányos vagy, még nem jelenti azt, hogy nem kellene vigyáznod magadra.
2. „Hozd a könyveimet” Pál emberközpontú ember volt. Nem szeretett egyedül lenni. Isten nem ilyennek tervezte őt. Egy római börtönben magányosan elzárva lenni pont az ellenkezője volt annak, ahol lenni akart. Mégis megtette a tőle telhető legjobbat. Olyan leveleket írt, amelyek ma az Újszövetségben szerepelnek. Talán az egyetlen módja annak, hogy Isten lelassítsa őt, az volt, hogy magánzárkába zárta. Több mint 2000 évvel később még mindig hasznát vesszük annak, ahogy Pál használta ki azt az időt, amikor magányos volt.

 Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

• Mi az a jótékony vagy hasznos dolog, amit megtehetsz, most, hogy magányos vagy, és amit másokkal együtt nehéz lenne megtenned?
• Kinek lenne a legnagyobb haszna abból, amit a magány időszakában tanultál?
• Milyen gyakorlati lépéseket tehetsz ma, hogy jobban törődj magaddal?

 *(Daily Hope by Rick Warren, 2024.08.18.)

 „Mindig pajzsként hordozzátok a hitet, mert ezzel képesek lesztek kioltani a gonosz által kilőtt összes nyilat.” (Ef 6,16 GNT fordítás)

Jézus követőjeként állandóan tüzes nyilak érnek bennünket. A Sátán a következő gondolatokat hozhatja fel az elmédben:

Kételkedés. Elkezded kérdezgetni magadtól: „Tényleg ezt mondta Isten? Tényleg bízhatok Istenben? Ez nem csak az én értelmezésem?"

Csüggedés. A Sátán azt mondja neked: „Soha nem lesz jobb a helyzeted! Az életed nem fog megváltozni! Ne is próbálkozz!"

Késlekedés. Valami, amit szeretnél, hogy megtörténjen, még nem történt meg, ezért ezt kérdezed magadtól: „Miért tart ez ilyen sokáig?".

Nehézségek. Ilyen gondolataid vannak: „Miért olyan nehéz ez? Miért olyan nehéz a házasságomat működőképessé tenni? Miért olyan nehéz munkát találni?"

Depresszió. Azt mondod magadnak, „Nem éri meg!", és semmi kedved ahhoz, hogy bármi erőfeszítést tegyél.

Mindezek a nyilak rendszeresen jönnek. Bizonytalanságot teremtenek az életedben. Egy nagy bizonytalanság idején – például amikor munkanélküli vagy, vagy amikor valami probléma van a családodban – ezek a tüzes nyilak még gyorsabban repülnek feléd.

Fel kell készülnöd erre!

A Biblia azt mondja: „Mindig pajzsként  hordozzátok a hitet, mert ezzel képesek lesztek kioltani a gonosz által kilőtt összes nyilat.” (Ef 6,16 GNT ford.)

Mit tegyél ezek ellen a nyilak ellen? Vedd fel a hit pajzsát. Ez az egyetlen védelem a kétség, a csüggedés, a késlekedés, a nehézségek és a depresszió ellen. Bízz Istenben, függetlenül attól, hogy mit látsz, mit hallasz, vagy mit érzel  magad körül a világban. Szükséged van Isten bizonyosságára, amikor a Sátán tüzes nyilainak bizonytalanságával kell szembenézned.

Kételkedned kell a kétségeidben és el kell hinned azt, amiben hiszel. A legtöbb ember épp az ellenkezőjét teszi: kételkednek a hitükben és elhiszik a kétségeiket. Ez ostobaság! Azt hidd el, amit Isten mond neked az Igében.

Erre a fajta bizonyosságra van szükséged a nehéz napokon. Ha a hit pajzsát hordod, bizonyosságod van arról, hogy Isten ígéretei igazak, még akkor is, ha azok nem tűnnek igaznak az életedben.

Soha ne tedd le a hit pajzsát. A Sátán soha nem fogja abbahagyni, hogy tüzes nyilakat lőjön rád. Légy résen. Bízz Istenben és az Ő Igéjében, függetlenül attól, hogy mi történik az életedben.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Sátán melyik nyila okozza ma a legnagyobb bizonytalanságot neked: a kétség, a csüggedés, a késlekedés, a nehézség vagy a depresszió?
• Az adott helyzettel kapcsolatban mi az igazság Isten Igéje szerint?
• Hogyan tudsz szellemben "résen lenni"?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2024.03.07.)

"Akik Lélek szerint élnek, a Lélek dolgaira gondolnak. A test által uralt elme halál, a Lélek által ural elme pedig élet és békesség.” (Róm 8,5-6 NIV fordítás)

Nem frusztrációval és stresszel teli életre ítéltettél. Nem kell leragadnod a fájdalmaidban, szokásaidban, és elakadásaidban. Isten valami sokkal jobbat szánt neked.

Mindannyian békére és szabadságra vágyunk, és a jó hír az, hogy ez közelebb van annál, mint gondolnád.

A Biblia azt tanítja, hogy azok számára, akik Jézust követik, a béke egy gondolkodásmód. Ha nem vagy békében magaddal, az a te döntésed.

A következő néhány hónapban a gazdaság több mint valószínű, hogy nem fog változni. A munkahelyi helyzeted nem fog változni. A megromlott kapcsolataid talán nem gyógyulnak meg.

De a gondolkodásmódod megváltozhat. Ez lesz a különbség az önpusztító és a békés élet között.

A Biblia azt mondja Pál rómaiakhoz írt levelének 8. fejezetének 5. és 6. verseiben: „Akik Lélek szerint élnek, a Lélek dolgaival törődnek. A test által uralt elme halál, a Lélek által ural elme pedig élet és békesség.” (NIV fordítás)

Kérd a Szentlelket, hogy adjon neked jobb gondolatokat, olyanokat, amelyek békét hoznak, nem pedig frusztrációt. Másképp kell látnod a helyzetedet: a Szentlélek módján.

Úgy nézel-e az életedre, ahogy mindig is látod, vagy úgy, ahogy Isten teszi? Ne feledd, hogy "a test által uralt elme halál". Ha úgy döntesz, hogy a saját szemüvegen keresztül nézed a helyzetedet, az önpusztító.

Kérd a Szentlelket, hogy az önpusztító gondolatokat cserélje le az övéire. Amikor valami negatív dolog van az életedben, ne állj ellen neki. Helyettesítsd azt.

Ha bekapcsolod a tévét, és olyasmi van, amit nem akarsz nézni, vagy amit nem kellene nézned, nem ülhetsz csak úgy ott, és mondhatod magadnak, hogy nem kellene nézned. Csatornát kell váltanod. Azonnal átváltasz.

Te választod meg, hogy mivel foglalkozol. Kérd a Szentlelket, hogy adja meg neked azokat a gondolatokat, amelyekre összpontosítanod kell. Ő meg fogja tenni! Meg fogja változtatni a perspektívádat. És ez megváltoztatja az életedet.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez

• Milyen konkrét módon vagy hajlamos negatívan tekinteni az életedre?
• Milyen helyzetet nézel a feszültség és a stressz szemüvegén keresztül? Mit gondolsz, mi Isten véleménye a helyzetedről?
• Hogyan segíthet a Szentírás memorizálása abban, hogy "csatornát válts" az elmédben, hogy a Szentlélek szemüvegén keresztül nézd az életedet?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2024.02.16.)