"Hálát adok Istennek azért a segítségért, amit adtatok nekem" (Filippi 1:5, NCV fordítás)

Az, hogy másokért hálásak legyünk, nem jön magától. Természetünkből adódóan mi, emberek nem vagyunk hálásak. A természetünkből az fakad, hogy elégedetlenek vagyunk, és hogy mindig többet vagy valami mást akarunk.

A Filippi levélben Pál annak a gyülekezetnek írt, amelyet ő plántált. Filippiben egy Lídia nevezetű asszony megnyitotta otthonát és másokkal együtt szívesen fogadta Pált a városban. A filippii gyülekezet még anyagilag is támogatta Pál missziós útjait. A Filippi 1:5-ben Pál ezt mondja: "Hálát adok Istennek azért a segítségért, amit adtatok nekem" (NCV fordítás).

Pedig az igazság az, hogy Pál nem érezte jól magát Filippiben. Sőt, ennek a gyülekezetnek az elindítása volt az egyik legnehezebb feladat számára. Amikor megérkezett a városba, hogy elindítsa a gyülekezetet, megverték, megostorozták, megalázták, alaptalanul letartóztatták, börtönbe zárták, és még egy földrengést is át kellett élnie. Ezek után a város vezetősége illedelmesen megkérte, hogy távozzon.

Mégis, Pál azt mondta a hívőknek, "Mindenkor, amikor rátok gondolok, hálát adok az én Istenemnek" (Filippi 1:3, NLT fordítás).

Mit tesz itt Pál? A szelektív memóriát választja. Pál számára Filippi nem volt egy örömteli hely, mert sok szenvedést és üldöztetés kellett elviselnie ott. Ő mégis úgy döntött, hogy nem ezeken a fájdalmas emlékeken fog gondolkodni, hanem helyette kifejezte háláját azokért a jó dolgokért, amit Isten tett.

Minél régebb óta ismersz valakit, annál valószínűbb, hogy természetesnek veszed őt, a hibáit keresed, és a rossz dolgokra emlékszel a jó dolgok helyett.

Vannak olyan emberek az életedben, akikkel kapcsolatban még mindig feljönnek benned fájdalmas emlékek? Soha nem engeded el ezeket és ezért nem tudod élvezni a kapcsolatot velük, mert még mindig a múlthoz ragaszkodsz.

Meg kell értened, hogy a te döntéseden múlik, hogy mire emlékszel.  Hallottam egyszer egy történetet két barátról. Egyikük megkérdezte a másikat, "Hát nem emlékszel arra, amikor a férjed azt tette?" A barátja erre így felelt: "Határozottan emlékszem rá, hogy elfelejtettem."

Azt, hogy mire emlékszel, te döntöd el. Ha ragaszkodni akarsz a fájdalmas emlékekhez, akkor csak rajta, tedd azt, de ettől nem leszel boldogabb! Pálnak rengeteg oka lett volna, hogy fájdalmas emlékei legyenek Filippivel kapcsolatban. Ehelyett viszont ő úgy döntött, hogy hálás lesz az életében lévő emberekért és azért a munkáért, amit Isten bennük és rajtuk keresztül végzett. Amikor te is ezt teszed, Isten - minden várakozásodat felülmúlva - meg fogja áldani a kapcsolataidat.

Beszéljetek róla:

• Miért könnyebb néha a fájdalmas emlékekhez ragaszkodni ahelyett, hogy jó emlékekre cserélnénk őket?
• Hogyan változtatja meg a jövővel kapcsolatos várakozásaidat, ha igyekszel csak a jó dolgokra emlékezni?
• Mit kell tenned, amikor egy fájdalmas emlék elkezd újra feljönni benned?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.05.28.)

“...egyet cselekszem: azokat, amelyek mögöttem vannak, elfelejtve, azoknak pedig amelyek előttem vannak, nekifeszülve célegyenest futok Isten felülről való elhívásának jutalmáért, amely Krisztus Jézusban van.” (Filippi 3,13-14, Revideált Károli)

A boldogsághoz arra van szükség, hogy megtanuljuk a dolgokat elengedni és felejteni. Az aggódás nem fogja megváltoztatni a múltat, így el kell felejteni azt, amin nem lehet változtatni és a jövőre kell fókuszálni.

A Filippi 3,13-14 azt mondja: „“...egyet cselekszem: azokat, amelyek mögöttem vannak, elfelejtve, azoknak pedig amelyek előttem vannak, nekifeszülve célegyenest futok Isten felülről való elhívásának jutalmáért, amely Krisztus Jézusban van.” (Revideált Károli)

Meghatározott mértékű energiával rendelkezel. Ezért leszel fáradt. Ezért merülsz ki. Ezért leszel erőtlen.

Mivel meghatározott mértékű energiakészleted van, az az erőteljes javaslatom, hogy ne pazarolj arra belőle, hogy a múlton rágódsz. Minden nap válaszd azt, hogy az energiádat arra összpontosítod, ami éppen előtted van, és ami majd következik.

Ez a szokás nagyon fontos a boldogságodhoz, itt van három csapda, amivel tisztában kell lenned.

A bánkódás csapdája. El kell engedned azokat a dolgokat, amiket megbántál. Vannak olyan dolgok az életemben, amiről azt kívánom, bárcsak másképp csináltam volna? Persze. De nem kell hosszan ezeken rágódnom, mert úgysem tudom megváltoztatni őket. Ne pazarolj érzelmeket a bánkódásra.

A neheztelés csapdája. A nehezteléshez való ragaszkodásod csak neked árt, nem másoknak. Engedd el! A saját érdekedben, meg kell bocsátanod! Megérdemlik? Nem. De te megérdemled Isten megbocsátását? Nem. Azok, akik kegyelmet tapasztalnak, maguk is kegyelmet gyakorolnak.

A megszokás csapdája. Minden folyamatosan változik, nem tudod megállítani. El kell döntened, hogy vagy ellenállsz és zokon veszed ezeket a változásokat, vagy boldog leszel. A boldogság egy döntés.

Ahogyan az életedben végbemenő változásokra reagálsz, megmutatja a szellemi érettséged. Amikor az örökkévalóságnál kötelezed el magad és ez irányít téged, akkor bármilyen változás történhet körülötted, te választhatod azt, hogy boldog leszel.

Beszéljetek róla

• Mi az, amit a múltadból el kell engedned, hogy a jövőre tudj koncentrálni?
• Mit gondolsz, miért olyan nehéz az embereknek elengedni a megszokásokat?
• Mit mutat meg a változáshoz való hozzáállásod a szellemi érettségedről?

* (Daily Hope by Rick Warren, 2016.02.01.)

„Ostoba, értelmetlen dolog lenne halálra nyomasztanod magad nehezteléssel." (Jób 5,2 GNT fordítás)

Ha ragaszkodsz a nehezteléshez, leginkább saját magadnak ártasz vele. A neheztelés önpusztító, és pont az ellenkezőjét éred el vele, mint amit szeretnél.

A neheztelésnek egyszerűen semmi értelme nincs.

Ha valakinek, akkor Jóbnak volt oka neheztelni. Istenfélő ember volt, akinek mindene megvolt, amire vágyhatott – vagyon, hírnév és egy csodálatos család. Egy nap azonban mindent elveszített. Ellenséges nemzetek pusztították el élete munkáját. Minden gyermeke meghalt. Egy borzasztó betegség sújtotta. Szó szerint mindent elveszített, amije volt, egyedül a civakodó felesége maradt. Végül eljöttek a barátai, hogy elmondják "Jób, mindez a te hibád".

Noha Jóbnak minden oka megvolt, hogy nehezteljen, a róla elnevezett bibliai könyvben mégis arról beszél, hogy a neheztelés rossz ötlet. Azt mondja: „Ostoba, értelmetlen dolog lenne halálra nyomasztanod magad nehezteléssel." (Jób 5,2 GNT fordítás)

Jób bölcs ember volt. Tudta, hogy a neheztelésre nincs ideje. Tudta, hogy ostobaság, értelmetlen és logikátlan dolog. Ha visszatekintesz az eddigi élettapasztalataidra, valószínűleg egyetértesz. Buta dolgokat cselekedhetünk, ha a neheztelés vezérel. Olyasmiket mondunk, hogy: "majd adok én neki"! Utána pedig akár képtelen dolgokat is elkövetünk, hogy tényleg bosszút álljunk. Amikor megadjuk magunkat a neheztelésnek, önpusztító módon viselkedünk, és sokkal többet ártunk magunknak, mint azoknak, akik ártottak nekünk.

Emlékszem, egyszer néztem egy régi komédiát, A három besúgót (The Three Stooges). Az egyik jelenetben Mo folyamatosan püfölte Curly mellkasát. Curly azt mondta: "Bosszút állok ezen a fickón! Majd adok én neki!" Így hát vett egy dinamitot, és a saját mellkasára kötötte, mondván: "Legközelebb, mikor megüt, fel fog robbanni a keze!"

Ez történik, amikor neheztelünk – ostoba dolgokat teszünk, hogy bosszút állhassunk embereken. Ami még rosszabb, hogy a neheztelés nem segít. Sőt, egyre nyomorultabbá tesz. Végül soha nem azt kapjuk, amire vágytunk.

Tehát miért neheztelsz? Ne ragaszkodj hozzá! Engedd el! Bocsáss meg!

Beszéljetek róla:

• Miért olyan fontos, hogy a mienk legyen az utolsó szó?
• Tapasztalataid alapján milyen hatással van a hosszantartó neheztelés rád és a szeretteidre?
• Milyen múltbeli sértést kell megbocsátanod, hogy elengedd a hosszantartó neheztelést?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015.12.09)

"Kegyelemből mentett meg téged Isten hited által, nem tudsz érte tenni. Ez Isten ajándéka. A megváltás nem a jó tettek jutalma, hogy senki se tudjon dicsekedni." (Efézus 2:8-9 NLT második kiadás)

Mi a kegyelem? Amikor Isten azt adja neked amire szükséged van, és nem azt amit megérdemelsz. Kegyelem az, amikor Isten ezt mondja: Elveszem és átvállalom a nehézségeidet. A Kegyelem az, amit Isten gazdagon ad neked Krisztus "költségére". 

A Biblia ezt mondja: "Kegyelemből mentett meg téged Isten hited által, nem tudsz érte tenni. Ez Isten ajándéka. A megváltás nem a jó tettek jutalma, hogy senki se tudjon dicsekedni." (Efézus 2:8-9 NLT második kiadás). Más szavakkal: Nem tudod megkeresni az oda vezető útra valót, nem tudsz megdolgozni a Mennyországért. Ez ajándék. 

Ma már nem látszik rajtam, de három évig életmentő voltam. Minden életmentő tudja, hogy nem tudsz megmenteni valakit, amíg az meg akarja menteni magát. Amíg valaki fulladozik a vízben és kétségbeesetten hadonászik, addig a vizimentő tudja, hogy csak hátrébb kell mennie egy kis időre amíg az illető feladja. Mert ha meg akarsz menteni valakit aki magát szeretné megmenteni akkor csak téged is lehúz. De amikor már feladják, akkor elernyednek. Ilyenkor átkarolod, és kiúszol vele a partra. Egészen egyszerű. 

Isten meg akar menteni. Jézus szeretne megmenteni a fájdalmaidból, szokásaidból, érzelmi problémáidból. Szeretne megmenteni téged a maga céljának és az ő kegyelméből. De abba kell hagynod, hogy mindezt a saját erődből érd el. El kell engednek magad. Hagynod kell elengedni ezeket a dolgokat, és Istent Istennek lenni. 

Beszéljetek róla:

• Miért nehéz sok embernek elfogadni az ajándékot?
• Mit jelent, hogy jó pontokat gyűjteni a megváltásért? Milyen módon szoktuk ezt megtenni? 
• Hogyan tudnád magad még jobban elengedni Isten kegyelmében?

* (Daily Hope by Rick Warren 2015 október 5)

Testvérek, nem gondolom, hogy máris magamhoz ragadtam, de azt igen, hogy elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban. Filippi 3:13-14

A boldogsághoz tudnod kell elengedni és meg kell tanulnod felejteni. Az aggódás nem változtat semmit a múlton, szóval felejtsd el, amin nem tudsz változtatni, és koncentrálj a jövőre.

A Filippi 3:13-14 azt mondja: Testvérek, nem gondolom, hogy máris magamhoz ragadtam, de azt igen, hogy elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban.

Az erőd véges. Ezért fáradsz el. Ezért merülsz ki.

Mivel csak véges mennyiségű energiád van, nagyon ajánlom, hogy egy cseppjét se a múltra pazarold. Minden nap arra költsd az erődet, ami az előtted lévő úton vár.

Ez a szokás annyira fontos a boldogsághoz, hogy van három csapda, amiről tudnod kell:

A megbánás csapdája. El kell engedned azokat a dolgokat, amiket megbántál. Vannak dolgok, amikről azt kívánom, hogy bárcsak máshogy csináltam volna az életben? Természetesen. De nem rágódhatok rajtuk, mert nem tudom megváltoztatni őket. Ne vesztegess érzelmeket bánkódásra.

A neheztelés csapdája. A haragodhoz való ragaszkodás csak téged bánt. Engedd el! A saját érdekedben meg kell tanulnod megbocsátani. Megérdemlik? Nem. De te megérdemled a megbocsátást Istentől? Nem. Akik megbocsátanak, megbocsátatnak.

A szokás csapdája. Minden folyamatosan változik, és ezt nem tudod megállítani. Neked kell eldöntened, hogy ellenállsz és elutasítod a változásokat, vagy boldog leszel. A boldogság választás kérdése.

Az, hogy hogy kezeled a változásokat az életben felfedi a lelki érettségedet. Amikor az örökkévalósághoz vagy láncolva, és az vezet, körülötted minden változhat, és választhatod a boldogságot.

Beszéljetek róla:

• Mi az a dolog a múltadban, amit el kell engedned ahhoz, hogy a jövődre tudj koncentrálni?
• Mit gondolsz, miért olyan nehéz az embereknek megválni a szokásaiktól?
• Mit fed fel a változáshoz való hozzáállásod a lelki érettségedről?

(Daily Hope by Rick Warren 2014.06.23)