„Először az Úrnak adták önmagukat, és aztán nekünk, az Isten akaratából.” (2Kor 8:5b, TEV fordítás)

Amikor megszületik egy gyermek, az emberek népes családjának tagjává válik. Ugyanebben a pillanatban egy szűkebb körbe is bekerül – egy jóval kisebb család fogja gondját viselni, hogy egészséges és erős felnőtt válhasson belőle. A szellemi életünkben ugyanez igaz. Amikor újjászülettél, bekerültél Isten családjába – ugyanakkor részt kell venned ennek a családnak a helyi kifejeződésében is.

A gyülekezetbe járó ember és a gyülekezet tagjai közötti különbség az elköteleződésben áll. A látogatók a partvonalról figyelnek, míg a tagok részt vesznek a gyülekezeti életben. A látogató a fogyasztó, a tag a terjesztő. A látogatók anélkül akarnak szert tenni a gyülekezeti élet előnyeire, hogy igazán osztoznának az ezzel járó felelősségben. Hasonlóak azokhoz a párokhoz, akik anélkül az elköteleződés nélkül szeretnének együtt élni, amit a házasság jelent.

Miért fontos tehát, hogy csatlakozz egy gyülekezethez? Mert ez bizonyítja az elkötelezettségedet a testvéreid iránt. Isten azt várja tőled, hogy valóságában mutasd ki a szereteted, ne csak elméletben. Az egész életed felteheted arra, hogy megtaláld a tökéletes gyülekezetet, de ez soha nem fog megtörténni. Arra vagy elhívva, hogy tökéletlen bűnösöket szeress – csak úgy, mint Isten.

Az Apostolok Cselekedeteiben említett keresztyének igazán különlegesek voltak az elkötelezettségük tekintetében. A közösségnek szentelték önmagukat. Ahogyan a Biblia írja: „Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.” (ApCsel 2:42, MSG fordítás).

Isten ugyanezt az elköteleződést várja el tőled ma is.

A gyülekezethez tartozás a lehető legtermészetesebb lépés, amit megtehetsz, ha Isten gyermekévé váltál. Keresztyénné válsz, amint elkötelezed magad Krisztus iránt, de egyháztaggá csak akkor válhatsz, ha elkötelezed magad a keresztyének egy adott csoportja felé is. Az első döntésed megváltást, a második testvéri közösséget hoz magával.

 „„Először az Úrnak adták önmagukat, és aztán nekünk, az Isten akaratából.” (2Kor 8:5b, TEV fordítás)

Beszéljetek róla:

• Milyen félelmek tartanak vissza arról, hogy gyülekezeti taggá válj?
• Milyen tanúbizonyságot hordoz a Krisztus testén kívül élők számára a gyülekezeti tagság?
• Hogyan kötelezheted el magad azok mellett a dolgok mellett a saját gyülekezetedben, amelyeket az Apostolok Cselekedetei 2:42 említ?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015. 07.10)

Mivel minden körülöttünk elmúlik, szent és Istennek tetsző életet kell élnünk! 2Péter 3:11 (LB ford.)

Nem kell értened a döntésed minden vetületét, amikor úgy döntesz hogy Jézust követed. Egyszerűen csak válaszolnod kell a hívására és el kell határoznod, hogy követed Krisztust.

Az elhatározásaid jobban formálják az életed, mint bármi más. Az elhatározásaid segítik a növekedésedet, vagy elpusztítanak, de így vagy úgy, meghatároznak téged.

Mondd el milyen elhatározásodhoz vagy hűséges, és megmondom mi lesz belőled 20 év múlva, mert azzá válunk, amihez elkötelezettek vagyunk.

Az elhatározásnak ezen a pontján veszíti el a fonalat a legtöbb hívő, hogy Istennek mi is a célja az életükkel. Sokan félnek bármi felé is elkötelezettnek lenni, és csak sodródnak az életben. Mások csak nagyjából határozzák el magukat, de nem teljes szívvel. Ez belső vívódást okoz, ami frusztrációhoz és középszerűseéghez vezet. Mások teljesen elkötelezik magukat világi célok mellett, például gazdagok, vagy híresek akarnak lenni, végül csalódottakká és keserűekké válnak.

Minden döntésnek következménye van az örökkévalóságban, úgyhogy bölcsen kell döntened: "Mivel minden körülöttünk elmúlik, szent és Istennek tetsző életet kell élnünk!" 2Péter 3:11 (LB ford.)

Úgy leszünk Krisztushoz hasonlóak, ha krisztusi dolgok mellett kötelezzük el magunkat.

Beszéljetek róla:

• Az elhatározásaid alapján milyen következtetéseket vonnak le rólad az emberek?
• Mi akadályoz abban, hogy olyan dolgok mellett kötelezd el magad, amik segítenek abban, hogy egyre jobban hasonlíts Krisztushoz?
• Hogyan hat a 2 Péter 3:11 sürgető tartalma az elhatározásaidra?

(Daily Hope by Rick Warren, 2015.06.30)

„Azt akarom, hogy segítsük egymást azzal a közös hittel, amely mindegyikünké. A te hited segít majd engem, az én hitem pedig segíteni fog téged.” (Róma 1:12b, NCV fordítás)  

Isten úgy teremtett minket, hogy amikor másokat segítünk a növekedésben, az nekünk is segít növekedni. Soha nem fogsz gyorsabban fejlődni, mint amikor közösségben élsz más hívőkkel és bátorítjátok egymást a Jézus Krisztus követése iránti elkötelezettségben.

A Bibliában, 1 Timóteus 4:7-ben azt olvassuk, hogy „Folyamatosan képezd magad az istenfélő életre.” (TEV fordítás) Hogyan gyakorolhatod folyamatosan az istenhívő életet? Úgy, hogy tagja vagy egy kis csoportnak, és lelki társra teszel szert. Észrevetted már, hogy könnyebb edzeni, ha valaki mással edzel együtt? Szükséged van rá, hogy hited felfedezőútján valaki mindvégig melletted haladjon, és hasonlóképpen neked is fel kell vállalnod ezt az elkötelezettséget más emberek felé.

Semmi sincs nagyobb befolyással életedre, mint azt elkötelezettség. Mondd el nekem, mire kötelezted el magad, és én megmondom neked, hogy mi leszel 20 év múlva, mert azzá válsz, amire elkötelezted magad. A kötelezettségvállalásaid formálják az életedet! Ha pedig semmire nem kötelezted el magad, akkor más emberek fogják alakítani az életed.

Kötelezettségvállalásaid nem pusztán itt és most hatnak; az örökkévalóságot is érintik, mert minden választásod örökkévaló következményekkel jár. Ezért mondja a Biblia a Róma 1:12-ben, hogy „Azt akarom, hogy segítsük egymást azzal a közös hittel, amely mindegyikünké. A te hited segít majd engem, az én hitem pedig segíteni fog téged.” (NCV fordítás)

Ezért van szükséged a gyülekezetre, mint családodra, ezért van kis csoportra szükséged. Kisegítjük egymást!

Beszéljetek róla:

• Milyen az, amikor valakinek van lelki társa?
• Létezik ilyen fajta felelősség az életedben? Miért van, vagy miért nincs?
• Mit gondolsz, miért úgy teremtett Isten minket, hogy szükségünk legyen egymásra?
  
  

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015.05.27.)