"Egy másikhoz pedig így szólt: "Kövess engem!" De ő ezt kérte: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat." Jézus így válaszolt neki: "Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!" "(Lukács 9: 59-60)

Jézus arról beszél, hogy arra hívott el bennünket, hogy rá figyeljünk és ne a törvényekre és a parancsolatokra.

Ez persze nem azt akarja mondani, hogy a törvény és a parancsolatok nem fontosak. Sőt, kijelenti, hogy azért jött, hogy a törvény minden egyes pontját betöltse (Máté 5:17-20). Jézus szerint a legnagyobb parancsolat Istent a lényünk minden cseppjével szeretni, és az embertársainkat ugyanannyira szeretni mint önmagunkat (Máté 22:34-40).

Jézus nem akarja, ha a törvényeket kifogásnak használjuk vele szemben. A mai igeversben a tanítvány érhetőnek tűnő kéréssel áll elő: „Hadd menjek eltemetni az apámat.” Jézus azonban, aki nagyon jól belelát az emberi természetünkbe érti, hogy a tanítvány ezt csak halogatásból mondja. Valójában a szavai azt jelentik: „Engedj, hadd menjek megtenni, amit tennem kellene, aztán majd követni foglak.”

Mi milyen gyakran mondjuk, hogy ezt vagy azt meg kell tennünk, mielőtt arra kerül a sor, amit Jézus kér tőlünk? Jézus itt arra mutat rá, hogy neki kell lennie az elsődlegesnek az életünkben minden és mindenki előtt: „Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom.” (Lukács 14:26)

Itt a szív mélyén lévő hűségről beszél, nem pedig a szeretteink elhagyásáról. Gondolj kicsit Péterre, ahogy a kezét melengeti a tűznél mielőtt a kakas megszólalna. Vajon Jézus mellett vagy önmaga mellett fog dönteni? Minden egyes nap, minden egyes dologban amit teszünk, ugyanez a választás áll előttünk.

Lehet, hogy Jézus szavai logikátlannak tűnnek, Oswald Chambers azonban úgy véli, sosem szabad az ilyen parancsokat külön értelmezni attól, aki adta őket, az Isten Fiától. Jézusnak joga és hatalma van arra, hogy ilyen hűséget kérjen tőlünk.

Gondolkozz inkább így: Jézus követése által töltjük be a törvényt és a parancsolatokat. Amikor őt követjük, tudjuk hogy a helyes dolgot tesszük, attól függetlenül, hogy mások mit gondolnak róla, vagy hogy mi magunk mennyire az elképzeléseinkkel ellentétesnek tartjuk.

Van valami, amit Jézus kért tőled, de te halogatod azt a hitbeli lépést? Amikor Jézus megítél téged, akkor nem elítél. Az a vágya, hogy őt kövesd és arra hív, hogy engedelmeskedj neki. Arra hív, hogy betöltsd az életed célját.

(Daily Hope by Jon Walker, 2011. 09. 16.) 

 

 „Nóé meg is tett mindent, úgy járt el, ahogyan Isten megparancsolta neki.” (I.Mózes 6:22.)

"Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?" (Ján. 14:5)
   
Hajlandó vagyok előre eldönteni, hogy megteszem, amit Isten kér, bármi legyen is az? Vagy azt mondom, "Istenem, mutasd meg nekem előre, mi is a terved, várd meg, amíg megértem, és aztán majd én eldöntöm, hogy megteszem vagy sem, amit kérsz."

Tudod, hogy amikor nem vagy engedelmes Jézusnak, akkor az ellen harcolsz, ami a legjobb lenne neked? Isten életedre vonatkozó terve ellen harcolsz.

Isten erőt ad ahhoz, hogy "általa mindent meg tudjunk tenni", és ennek része az is, hogy képesek vagyunk úgy dönteni, hogy megtesszük, amit ő akar, még akkor is, ha nem tudjuk előre, hogy ez pontosan mivel is jár. Isten ki fogja munkálni benned a vágyat, hogy az Ő akaratát "akard" megtenni.
 

Hajlandó vagyok előre eldönteni, hogy megteszem, amit Isten kér, bármi legyen is az? Teljesen Őrá és az Ő tervére hagyatkozom, és hiszem, hogy Ő megadja nekem az erőt, hogy megtegyem, amit Ő akar? Vagy úgy teszek, mintha én tudnám legjobban megítélni, mi is a legjobb nekem, és ezt mondom: "Istenem, mutasd meg nekem előre, mi a terved, várd meg, amíg megértem, és aztán majd eldöntöm, hogy megteszem vagy sem, amit kérsz?"

Még ha most nem is állsz készen, hogy azonnal engedelmeskedj Istennek, akkor is van egy jó hír: Isten erőt ad neked ahhoz, hogy őszinte légy hozzá. Ő nagyon is jól tudja, hogy még nem tudsz neki azonnal engedelmeskedni, és nem lepődik meg, amikor őszintén így imádkozol: "Atyám, azt még nem tudom megtenni, amit kérsz tőlem, és nem tudom, hogy meg akarom-e tenni, vagy sem."

Isten kegyelmes és türelmes, ezért mondd ezt Neki: "Nem tudom, hogy akarok-e hitben kilépni anélkül, hogy először tudnám, hogy pontosan mi is fog történni, de készen állok arra, hogy akarjam ezt."

Daily Hope,  Jon Walker, 2011. május 22.

"Mert pontosan a megfelelő időben, amikor még erőtlenek voltunk, akkor halt meg Krisztus az istentelenekért." (Róm. 5:6)

Tanulj meg bízni Istenben azáltal, hogy kis dolgokban is engedelmeskedsz. Jézussal való mostani kapcsolatod alapján biztosan egyetértesz azzal, hogy Isten az univerzum legfőbb Ura, hatalma elég  bármely problémád megoldására, vagy bármely ellenséged legyőzésére, mert "Tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké". (Róm. 11:36)

Ha ez igaz, akkor azzal kapcsolatos küzdelmeink, hogy tökéletesen bízzunk Istenben nem arról szólnak, hogy vajon Isten képes-e betartani ígéreteit vagy sem, hiszen nyilvánvaló, hogy igen. Inkább talán azért van bennünk ellenállás amikor Istenben kell bíznunk, mert abban nem vagyunk biztosak, hogy Isten úgy cselekszik majd, ahogy mi szeretnénk. Sokszor így gondolkozunk: "Igen, elhiszem hogy Isten ezt a problémát meg tudja oldani, de abban nem vagyok biztos, hogy úgy oldja meg, ahogy én szeretném".

De Isten türelmes, és megérti ezt a hozzáállást. Ő volt az, aki megtette az első lépést afelé, hogy kapcsolatot létesítsen velünk, és ennek a kapcsolatnak a szeretet és a bizalom az alapja. Csak gondolkodjunk el azon, hogy Ő nem várta meg, hogy elég megbízhatók legyünk ahhoz, hogy elfogadjuk az Ő szeretetét, és nem ragaszkodik ahhoz, hogy méltók legyünk arra, hogy ő értékes ajándékokat bízhasson ránk. (Róm. 5:6-8, angolból fordítva)

Még akkor is, amikor még gyengék voltunk, Jézus jött, hogy megmutassa nekünk a hazafelé vezető utat, és hogy bővölködő életet adjon nekünk. Az amikor még gyengék voltunk kifejezés azt is sugallja, hogy most viszont már van elég erőnk arra, hogy bővölködő életet éljük, és hogy kövessük Jézust a célig. Igen, van! Ez az erő azonban Jézus ereje, ami bennünk és rajtunk keresztül munkálkodik, és nem egy olyan erő, amit magunk szereztünk meg vagy fejlesztettünk ki.

Ha mi engedelmesek vagyunk Istennek még a kis dolgokban is, akkor "ott találjuk magunkat, ahol mindig is reméltük, hogy állhatunk majd - ott, ahol Isten kegyelme és dicsősége betölti a teret, és mi ott állunk magasan, kiáltva (Isten iránti) dicséretünket." (Róm. 5:2, angolból fordítva)

Jon Walker, Daily Hope, 2011.03.25.

"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." (Filippi 4:13)

Mi nem vagyunk olyan erősek, mint képzeljük, viszont Isten sokkal erősebb, mint gondolnánk.

Isten erején keresztül válhatsz erőssé. Az ő ereje megjelenik az életben, ezt a Szentlélek hozza el a számodra Jézus által. Minél inkább elkezdesz Istenre támaszkodni, annál erősebbé válasz Őbenne. "...mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős." (2 Korinthus 12:10).

Az, hogy "mindenre van erőm", nem azt jelenti, hogy "mivel hívő lettem, most már elég erős vagyok ahhoz, hogy bármit, sőt mindent megtegyek Istenért." Saját tapasztalataiddal is megerősítheted, hogy mennyi félelem és kudarc kapcsolódik az ilyen fajta gondolkodáshoz.

A "mindenre van erőm" erőssége Istenen keresztül érkezik, aki megadja a számodra minden napra a szükséges erőt. Az a képességed, hogy bármit megtegyél, teljes mértékben Istenen alapul, mert az erőd is tőle függ. Ez nem olyan erősség, amelyet kifejleszthetsz magadban azzal, hogy érzelmi vagy szellemi "súlyzókkal" gyúrod ki magad.

Az erősség az alávetettségből származik. Talán ahhoz kell a legnagyobb erő, hogy teljes mértékben alárendeld magad Istennek. De "Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően." (Filippi 2:13)

Az erő a hithez kötődik. Hitben elfogadod, hogy Isten adja az ő erejét a számodra, és így hit által képes leszel bizalommal cselekedni, tudván, hogy az erőt is megkapod hozzá: "De az Úr mellém állt, és megerősített." (Timóteus 4:17)

Daily Hope by Jon Walker, 2011.03.23.